Keszthely | Szent Lőrinc-kápolna maradványai

Szent Lőrinc-kápolna maradványai

Keszthely

A Várkertben találhatók a Szent Lőrinc tiszteletére szentelt kápolna alapfalai. Az ásatások szerint itt egy XII. századi  rotunda (körtemplom) volt, amelyet a XI-XII. században emeltek, majd a XIII. században egy négyszögletes hajóval bővítettek.

Zala megye
8360 Keszthely, Fő tér 5.

A templom rövid története

A település elnevezése a szláv kostel közvetítésével a latin castellumra vezethető vissza. Ez alapján talán folyamatos lakottságot is feltételezhetünk. A terület minden bizonnyal felértékelődött a 11. század végétől, amikor Horvátország és Szlavónia meghódításával a Budáról és Fehérvárról az Adria partjára vezető út a Dunántúl egyik legfontosabb kereskedelmi és hadi útja lett. A különböző földmunkák során véletlenszerűen előkerült Árpád-kori telepjelenségek alapján úgy tűnik, hogy Keszthely helyén egy nagy kiterjedésű, széttagolt, nagyon lazán beépített halmaztelepülés állt, amelyben az egyes lakóházak nyilván félig földbe mélyített, felmenő fal nélküli, ágasfásszelemenes tetőszerkezetű építmények kisebbnagyobb távolságra helyezkedtek el egymástól. A késő Árpád-korra két ill. három gócpont alakult ki, valamennyi az észak-dél irányú út mentén.

Legalábbis erre utal, hogy amikor 1247-ben első ízben említi oklevél Keszthelyt, a település két egyházzal rendelkezett. A plébánia templom a már említett Szent Márton templom volt, a mai kastély előtti területen, a Szent Lőrinc kápolna pedig a mai Várkert területén állt, és egy rotunda (körtemplom) volt, amelynek alapfalait 1957-ben tárták fel, majd konzerválták. A harmadik települési góc ettől jó egy kilométerre délre a mai Szt. Miklós temető területén alakult ki, ahol a Szent Miklós kápolna állt. Ez a laza beépítésű, hosszan elnyúló település feltehetően valamikor a 13-14. század fordulóján vagy a 14. század elején teljesen átalakult, új szerkezetűvé vált. Ez összefügghet azzal, hogy 1291 előtt Keszthely királyi birtokból a Péc nembeli Marcali család tulajdonába került.

A keszthelyi ferences kolostor alapítója Csáktornyai Lackfi István a mezőváros birtokosa, aki a XIV. század második felében székely ispán, horvát bán, erdélyi vajda, majd 1389—92-ben nádor volt. A ferencesek 1367-ben vagy 1368-ban érkeztek Keszthelyre, és úgy volt, hogy a város szélén lévő Szent Lőrinc kápolnát veszik használatba és mellé építenek. András keszthelyi plébános ezt ellenezte és a pápa elé fellebbezett. így a ferenceseknek új egyházat kellett építeni, ennek titulusa a Boldogságos Szűz lett. Elkészülésének ideje 1386—97-re tehető. A Szt. Lőrinc kápolnát az 1386 körül emelt ferences templom építésekor bonthatták le, róla sőbbi adatokat nem ismerünk.

A Várkertben találhatók a Szent Lőrinc tiszteletére szentelt kápolna alapfalai. Az ásatások szerint itt egy XII. századi  rotunda (körtemplom) volt, amelyet a XI-XII. században emeltek, majd a XIII. században egy négyszögletes hajóval bővítettek. Ennek faiait is felhasználva 1385.körül Lackfy István nádor az általa ide telepített ferencesek részére kezdte építeni a ma is álló templomot, valamint annak északi részéhez csatlakozva a kolostort. 

 

Forrás:
Müller Róbert: A keszthelyi Fő tér In.: Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)
Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II. In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Vándor László: A ferencesek középkori építészeti emlékei Zala megyében In.: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból – Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Back to Top