Pusztaederics | Szompácsi Szent Őrangyalok-templom

Szompácsi Szent Őrangyalok-templom

Pusztaederics

Településen kívül, dombon, szabadon álló, keletelt, egyhajós, félköríves szentélyzáródású templom, nyugati homlokzata előtt toronnyal, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, északi oldalához csatlakozó sekrestyével.

Zala megye
8946 Pusztaederics, Külterület

A templom rövid története

A település első írásos említése – Edelych néven – 1241-ből való. Pusztaederics története a XIII. századig követhető nyomon, első írásos feljegyzések 1214-ből maradtak fenn. A napjainkban műemlék kápolna, mely a Szompácsi falurész dombján áll, ez időben épült fel. Természetesen mai formája nem az eredeti állapotot tükrözi. Őrangyaloknak van felszentelve, a falu búcsúja is ehhez kötődik, szeptember első vasárnapja. Azóta ugyan az őrangyalok ünnep későbbre került át, de a búcsú időpontja megmaradt.

Téglalapalakú hajója van, de méretében közel áll a dobronhegyi kápolnához, és abban is hasonlít, hogy ilyen kis méretek mellett tornya is van nyugaton a Pusztaederics-Szomácspusztai kápolnának. Ez a templom a török időkben elpusztult középkori Szompács falu plébániatemploma volt. Most egy domb tetején, ma már nem használt temetőben áll. 1985-ben külső tatarozást megelőzően falkutatást végeztek a templom külső falain. E kutatás során kiderült, hogy a nyugati torony a tetőig eredeti, azaz román kori, csak a felső ikerablakait alakították át. A hajó déli fala középen és a szentélyfalak a lábazattól kezdve újjáépültek az 1755-ös barokk helyreállításkor. Az északi hajófal eredeti, és itt megtaláltuk a falat díszítő lizénák lefaragott nyomát. A torony északi ablakába helyezve, másodlagos felhasználásban egy emberfejes vállkövet bontottak körül, amelynek legközelebbi analógiája a burgenlandi Deutsch-Schützen-i Szent Márton kápolna ikerablakához tartozó emberfejes vállkő.
 
Településen kívül, dombon, szabadon álló, keletelt, egyhajós, félköríves szentélyzáródású templom, nyugati homlokzata előtt toronnyal, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, északi oldalához csatlakozó sekrestyével. A torony északi oldalán másodlagos elhelyezésben emberfejes vállkő. Síkfödémes hajó, negyedgömb boltozatú szentély, a hajó bejárati oldalán fakarzat. Falképek: szentélyben, 20. század második fele. Berendezés: jellemzően 20. század. A 13. század közepén épült, a török korban elpusztult templomot 1755-ben építették újjá. 1907-ben és 1935-ben javították. 1985-ben helyreállítva.
 
 
Forrás:
Valter Ilona: „Népi” építészeti emlék a román korból: a dobronhegyi Ilona kápolna In.: Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet – műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994) 
Magyarország műemlékjegyzéke — Zala megye Kulturális örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2006.

Back to Top