Zalaszentgrót | Kisszentgróti templomrom

Kisutca és Polgárváros elnevezés alatt találjuk a régi forrásokban. Valóban Szentgrót elővárosának vagy külvárosának tekinthető, melyet a város szabad polgárai (iparosai, kereskedői) alapítottak és laktak. Ezért a volt polgárváros elnevezés is, megkülönböztetésül a vártól és az alatta a földesúr jobbágyai által lakott résztől. Története így azonosnak tekinthető Szentgrótéval. A városrészben éppen történelmi múltja miatt jócskán akad látnivaló, ezek között is első számú a Romtorony, melyet szép park vesz körül. A mai Kisszentgróton a Szabadság utca elején a mai napig áll a kolostor rommaradványa, ugyanis a helybeli lakosok kérésére a templomot lebontató földesúr a tornyot, harangtoronyként meghagyatta, és ez a hozzácsatlakozó szentélyfallal és a sekrestyefolyosó részletével megmaradt. Az 1979-80-as régészeti kutatások után a templomrom műemléki helyreállítása megtörtént. Feltáratlanul maradt a templomtól északra állt kolostor.

A kolostor alapításának ideje teljesen bizonytalan. Első írásos adat, ami meglétére utal 1492-ből származik, de a ferences kolostorok jegyzéke csak 1516-ban említi először. Alapítóját az ebben az időben itt birtokos Szentgróti és Hagymási családok tagjai között kell keresnünk, de ugyanilyen joggal kereshetjük az alapítók között a Szentgrótival rokon Béri családot is. Tudjuk, hogy 1535-ben a legkisebb, az obszerváns ferencesek kolostorai közül, mindössze öt szerzetes lakja. Ez az adat az 1532-es török pusztítás utánról való, amikor a kolostor még újjáépült, de 1542 után megszűnik itt a szerzetesi élet, a Hagymásiak protestáns hitre térnek és elűzik a ferenceseket. A templom azonban nem pusztul el. Protestáns templomként használják a 18. század második feléig, amikor is az ellenreformáció hatására, a mezővárost birtokló Batthyányak elrendelik lebontását.