Zalaegerszeg-Csácsbozsok | Szent Sebestyén-templom

Szent Sebestyén-templom

Zalaegerszeg-Csácsbozsok

Utcavonaltól beljebb, magaslaton, szabadon álló, keletelt, egyhajós, poligonális szentélyzáródású, támpilléres templom, nyugati homlokzata előtt toronnyal. A templom északi és déli oldalához több részből álló, tetőgerincükkel a templomtól kifelé, lépcsőzetesen növekvő, nyeregtetős újabb toldalékok csatlakoznak.

Zala megye
8900 Zalaegerszeg, Csácsi u. 101.

A templom rövid története

Zalaegerszegtől keletre, a Nagykapornakra vezető út mellett található Csácsbozsok. A község 1898-ban egyesült két községből, Csácsból és Bozsokból. Jelenleg Zalaegerszeghez tartozik. Csács egykori főutcáján, a mai Kossuth Lajos utcán, amely észak—déli irányú, és merőleges a kapornaki útra, északi végéhez közel található a csácsi római katolikus templom. A templomra vonatkozó adataink a középkorban nagyon hiányosak. A XIV. századig maga a falu sem szerepel a forrásokban, csupán az 1019-es hamis zalavári oklevél említi, amely a XIV. sz. elején készült. Mindenesetre a zalavári apátság korai birtoka, mert 1335-ben, amikor először jelentkezik a forrásokban, az apátságé, bár más nemeseknek is van itt földje.

Arra vonatkozólag, hogy a községben volt-e templom, a XIV. századból írott adat nincs. A XV. század folyamán azonban gyakran szerepel a csácsi pap, mint a zalai konvent kiküldöttje, először 1407-ben. Ebből nyilvánvaló, hogy Csácson lennie kellett templomnak. 1532-ben a községet nagy csapás éri. Kürtössy János diák, zalavári provisor és várnagy értesíti Nádasdy Tamást, hogy a malmokat kivéve egész Csács leégett. Hogy a török pusztította el, ezt csak valószínűsíteni lehet, a forrásból nem derül ki. 1532-ben Szulejmán Bécs ellen vonuló serege sorra hódoltat ja a vasi várakat és helységeket, nyilván egyik portyázó alakulatának esett áldozatul a falu. A tűzvész nem kímélte a templomot sem, s bár a forrás pusztulását külön nem említi, a plébánia többet nem szerepel. A községben, ahol 1531-ben Nádasdy Tamás kommendátorsága alatt még 30 porta volt, 1568-ban, amikor ugyan már volt ismét bírája, az összeírt telkes gazdák száma 14, van három zsellér, a tűz által elpusztított és elhagyott telkek száma 14.

А XVI. században a lakosság tovább csökken, emiatt 1569-ben már a dézsmaszőlőket sem művelték. 1600-ban, Kanizsa eleste után a vég várvonal a Zala folyóig húzódik viszsza. Bár a falu az egerszegi vár mellett feküdt, a zalai községek sorsában osztozik, 1632-ben a töröknek is adózik. А XVII. század végére teljesen elnéptelenedik. Csács újratelepítésére а XVIII. században kerül sor. A zalavári apátság jogutódjának, a göttweigi bencéseknek birtokába került. A Göttweigi Diarium 1730. évi feljegyzése szerint a faluban mindössze 12 ház volt, ezek is újonnan épültek. Ettől az időtől kezdve a templomra vonatkozó adataink megszaporodnak. 1736-ban, 1738-ban és 1741-ben Schenggl Gergely göttweigi perjel a zalavári apátság állapotának vizsgálata közben háromszor járt Csácson, ahol minden alkalommal meghagyta, hogy a templom tatarozását kezdjék el. De a munkálatok elkezdésére csak 1741-ben került sor, amikor is a templomot újra boltozták.

Ezek a munkálatok 600 Ft-ba kerültek, amint ezt Sárkány Gábor zalaegerszegi esperes írja, de a továbbiakban így nyilatkozik: „a templomot valamennyire, de elégtelenül tatarozták.” A Zala megyei bizottság pedig jelentést küldött a Helytartótanácsnak, hogy a csacsi templom, amely soká tető nélkül volt, boltozatot kapott; de a falakat vakolatlanul, meszeletlenül hagyták; a torony pusztulóban; harang nincsen; egynek szerzésére a hívek összeadtak 33,— Ft-ot, de hogy hová lett a pénz, nem tudni; az eddigi javítást az uradalom eszközölte, a kézi munkát a hívek szolgáltatták. A munkálatok folytatódtak, mert 1746-ban jelenti a megye a Helytartótanácsnak, hogy a csacsi torony megújításához az anyag együtt van; harangokat is szereztek. 1748-ban írja a Göttweigi Diarium, hogy ,,a csácsi templom jó karban van, csupán oltára nincsen, ezt Göttweigből fogják kapni, s télig készen lesz.”

Az 1768. évi megyei jelentés szerint: „A kívül-belül jó karban levő csacsi templom szilárd anyagból épült; van téglából épült tornya két haranggal; egy oltára a kis Jézussal, oldalt szobrokkal ékesítve. A templom hossza nyolc öl, négy láb, hat hüvelyk.” Ezeket a munkálatokat Wimmer Ferdinánd plébános és jószágkezelő végeztette, aki 1761—1769-ig, haláláig működött itt. Az 1778. évi Visita szerint a templom ekkor már Szent Sebestyén tiszteletére volt szentelve, már szószék és keresztelőkút is van. Ezt az 1816. évi Visita azzal egészíti ki, hogy a templomnak van kórusa orgonával; két oltára: egyik Szent Sebestyén, a másik Szent Benedek tiszteletére; a sekrestyébe az északi oldalon kívül van a bejárás; a szószék alacsony, tető nélküli; alatta keresztkút, melynek rézmedencéje faoszlopon áll. 1832-ben megállapítják, hogy „… annak északi oldala a nedvesség miatt tisztátalan. Ezen úgy segíthetni, ha a templom északi falába ablakot nyitnak, hogy a levegőnek szabad járása legyen …”

A templomot a pannonhalmi főapátság a XIX. század végén tataroztatta, 1895-ben avatták. Az 1930-as években a templom az északi és déli oldalán újabb bővítményeket kapott, és az oldalkápolnákkal való összeköttetés megoldására nagyméretű ajtókat és ablakokat vágtak. Ugyanakkor lebontották a szentély és a hajó északi támpilléreit, ami a templom statikai állapotát megbontotta. Az alapozási hiányosságok miatt az újabb toldaléképületek életveszélyessé váltak. A templom falkutatását a régészeti feltárással párhuzamosan 1974 novemberében végezték Vándor László vezetésével.

Utcavonaltól beljebb, magaslaton, szabadon álló, keletelt, egyhajós, poligonális szentélyzáródású, támpilléres templom, nyugati homlokzata előtt toronnyal. A templom északi és déli oldalához több részből álló, tetőgerincükkel a templomtól kifelé, lépcsőzetesen növekvő, nyeregtetős újabb toldalékok csatlakoznak. A torony előtt timpanonos kapuépítmény. A hajó északi oldalán befalazott, csúcsíves kapu. A déli hajófalhoz támaszkodó lépcső vezet a karzatra. Keresztboltozatos toronyalj, fiókos dongaboltozatú hajó, keresztboltozatos szentély, a hajó bejárati oldalán karzat. A hajó és a toronyalj oldalfalain félköríves záródású fülkék. Falképek: szentélyben, barokk, 18. század, 2002-ben restaurálva. Berendezés: jellemzően 18–20. század. A zalavári apátság birtokában lévő, 13. század harmincas éveiben épült félköríves szentélyzáródású templomot a 15. században bővítették. Ekkor épült a torony, támpilléres hajó és poligonális, támpilléres szentély.
 
1741-ben kezdték el a templom újjáépítését, ekkor készült boltozata is. A 19. században épült torony előtt a timpanonos előcsarnok. 1895-ben a pannonhalmi főapátság restauráltatta a templomot, 1930-ban támpillérek elbontásával oldalkápolnákat építettek hozzá, ezeket az 1974-ben végzett kutatást követő helyreállítás során visszabontották, a támpilléreket újraépítették, a hajó északi és déli oldalához újabb toldalékokat építettek, 1975–1977 (építész: Erdei Ferenc). A templom mellett: kőkereszt, 19. század vége; világháborús emlékmű, és újonnan épített plébániaház.

 

Forrás:
Vándor László: A csácsbozsoki r.k. templom kutatása In.: Régészeti tanulmányok – Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Magyarország műemlékjegyzéke — Zala megye Kulturális örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2006.

Back to Top