Zalaszabar | Szűz Mária neve-templom

Szűz Mária neve-templom

Zalaszabar

Dombtetőn, szabadon álló, keletelt, egyhajós, nyugati homlokzati tornyos, kívül egyenes, belül szegmentíves szentélyzáródású, nyeregtetős templom, a hajó északi oldalához csatlakozó félnyeregtetővel fedett sekrestyével.

Zala megye
8743 Zalaszabar, Kossuth Lajos út 2.
Telefon: 06 93 389 012

A templom rövid története

Zalaszabar a Kis-Balaton nyugati partján fekszik, a Balatontól és Keszthelytől délnyugatra 22 kilométerre, Hévíztől délnyugatra 20 kilométerre, Zalakarostól északra 10 kilométerre, Nagykanizsától északkeletre 28 kilométerre, környezetileg szép vidéken, erdőkkel határolt lankás dombok között. Zalaszabart a régi írások Zabar néven emlegetik. A község határában a közelmúltban nagyszámú ásatás folyt. A területen értékes leleteket tártak fel, ami a település ősi voltát bizonyítja. A honfoglalás korában lakott település volt. A templom egy részét Buzád bán építette (a későbbi Boldog Buzád) az 1230-as években, ez az épület ma sekrestyeként szolgál. Műemlék az egész templom, mely a törökdúlás után nyerte el mai formáját.

1359-ben Szabar (Sabaar, Zabaar) a Haholt-Buzád nemzetségbeli Szabari család birtoka volt, többek között az e nemzetséghez tartozó Otyuzé. 1384-ben Szabari Otyuz (Atyáz) halálával, mivel annak fiú utódai nem maradtak, a birtokát a lendvai Bánfi család tagjai kapták, akik 1432-ben és 1490-ben pörösködnek is birtokaik miatt. 1391-ben a lendvai Bánffyak kérésére Mária királynő vásárjogot ad Szabar helységnek. 1406-ban, 1425-ben és 1490-ben az Ostfiaknak is van itt részbirtokuk. 1432-ben a Molnáriak is szereznek itt részbirtokot. 1448-ban a megye hatósága a kormányzó rendeletére bizonyítja a Molnári és nádasdi Darabos osztályos családok országos heti vásár és pallosjogát, melyeket azonban az akkori zavaros időkben elvesztettek. 1459-ben Szabar helységre Mátyás király vámjogot ad a nádasdi Darabos és Molnári (Püspök) családoknak, akik azt még 1482-ben és 1488-ban is bírják.

Dombtetőn, szabadon álló, keletelt, egyhajós, nyugati homlokzati tornyos, kívül egyenes, belül szegmentíves szentélyzáródású, nyeregtetős templom, a hajó északi oldalához csatlakozó félnyeregtetővel fedett sekrestyével. Csehsüveg boltozatos hajó, negyedgömb boltozatú szentély, a hajó bejárati oldalán karzat, amelyet kelet felé bővítettek. A két térrészből álló sekrestye csehsüveg- és fiókos dongaboltozattal fedett. Berendezés: jellemzően 18. század vége – 19. század; román kori oszlopfőből kialakított szenteltvíztartó; festett feszület, 18. század; főoltárkép, 1823 (Franz Krammer). Orgona: 1820. A középkori eredetű, félköríves szentéllyel záródó templomot a 15. században sekrestyévé alakították, gótikus stílusú, nagyméretű templomot építették hozzá. A török időkben
elpusztult, 1753-ban építették újjá. 1958-ban állították helyre.
 
 
Back to Top