Türje | Gyümölcsoltó Boldogasszony-templom (Prépostsági templom)

Gyümölcsoltó Boldogasszony-templom

Türje

A Tűrje nemzetség 1234 előtt alapított premontrei kanonokrendi monostorának egyháza alapításától napjainkig, a Zala megye északkeleti csücskében fekvő azonos nevű falu plébánia temploma is egyben. Titulusa a Boldogságos Szűz Mária, anyamonostora a hatvaniból alapított csornai premontrei prépostság.

Zala megye
8796 Türje, Premontrei tér 3.
Telefon: (20) 348-9175

A templom rövid története

A Tűrje nemzetség 1234 előtt alapított premontrei kanonokrendi monostorának egyháza alapításától napjainkig, a Zala megye északkeleti csücskében fekvő azonos nevű falu plébánia temploma is egyben. Titulusa a Boldogságos Szűz Mária, anyamonostora a hatvaniból alapított csornai premontrei prépostság. Árpád-kori okleveleinkben neve a felsoroltak különböző hangváltozataiban szerepel: Gurle, Gerlau, Jurle, Thyrle, Thwlew, monasterium de Sancto Geraldo. Alapítója az a Tűrje nembeli Dénes, aki az 1220-30-as években II. András és fia Béla herceg halicsi és kunországi hadjárataiban aktívan részt vett, és akit IV. Béla király „hűségének igen kedves odaadása”, hadi érdemei, „méltán emelték a királyi kegy magasabb fokaira”, a Szlavón báni méltóságba, aki a tatárok elől menekülő Bélát Zárába is elkísérte, és 1245 és 1248 között kétszer volt az ország nádora. A Tűrje nemzetség sik, országos méltóságba emelkedő tagja Fülöp esztergomi érsek, aki az 1270-es évek elejéig, tisztjénél fogva is tevőleges részese volt a királyi család és az ország politikai életének.

A nemzetség és a prépostság birtoka nagyobbrészt a történelmi Zala megyében feküdt, határos volt a gyepűvel, és hadkötelezettséggel bíró népcsoportok is lakták, (például Besenyőtelek, ma Balatonszentgyörgy), de a Dráván túli Körös megyében (Apatolc, ma Apatovac), a Szent László király által alapított Zágrábi püspökség területére is átnyúlt. A templom viszonylag szerencsésen vészelte át az alapításától napjainkig eltelt közel nyolcszáz esztendőt. A róla szóló írásos adatok beszámolnak ugyan többszöri pusztulásáról, égéséről, ezek azonban elsősorban a prépostság épületeire vonatkoznak. A majdnem teljes épségben fennmaradt 13. századi templom viszonylag alacsony oldalfallal bíró déli mellékhajójának keleti első boltszakaszában, az ablakok alatti zónában, a szemmagasság közelében, 1987-ben kerültek elő az első olyan zépkori falképrészletek, melyek alapján feltételezni lehetett, hogy egy Szent László-legenda falképciklushoz tartoznak, 1993-ban került feltárásra akkora felület, amelynek alapján a feltételezés bizonyossággá, és az egyes jelenetek is felismerhetővé váltak.

A falkép több szempontból egyedülálló, néhány részlete miatt pedig a legenda ritka variánsa. A déli mellékhajó falán, a szentélyfej tői indul. Első festett rétegként jelentkezik az addig nyersen hagyott téglafelületen az a képszalag, melynek jelenleg ismert hossza 775 cm, magassága 173 cm. Egyszerű vörös, okker, fekete vonalazással keretezték, ornamentális díszt nem alkalmazott a festő. A képet al fresco technikával kezdte el, de al secco fejezte be, napi varratai jól láthatók. A talajt okkersárga színű sáv jelöli, míg a hátteret maga a nyers vakolatszín adja. A legenda jelenetei nem oszlanak külön részekre, hanem egy jelenetben ötvözik a Váradról történő elindulás, az üldözés és a csatajelenetet. Váradot soktornyú vár szimbolizálja. A magyar sereg katonái íjjal és lándzsával vannak felfegyverezve, láncvértet viselnek. Fejüket is láncpáncél védi, melyet a fejtetőn domború fémlemezzel erősítettek meg. Sisakjuk nincs.

Szent László fehér lován magas kápájú nyeregben ülve, előreszegezett lándzsával vágtat. Testét láncvért fedi, amelyet a 13-14. századi viseletben gyakran ábrázolt bő köpeny, vagy fegyvering (bambusium) takar. E hosszú, kétoldalt derékig nyitott, ujjatlan ruhadarabot nem vállra vetve viselték, hanem belebújtak, mint például a pilisi cisztercita apátságban előkerült 1230-ra keltezett vörösmárvány síremléken látható lovag, vagy a kígyóspusztai csat lovagjai, illetve falképen a kakaslomnici legenda ábrázolás Szent Lászlója visel hasonlót. A legenda egyedülálló megoldása, hogy Szent László koronával díszített csöbörsisakot visel, fejét pedig nem övezi dicsfény. Az eddig megismert legendaábrázolásokon Szent László mindig koronát vagy nyitott sisakot visel, tehát arca mindig látható. Türjén viszont az arcot eltakarja a sisak.
Ilyen jellegű korai, nyugati típusú, csöbörsisakos lovagábrázolás csak néhány 13. századi pecsétről ismert a magyar emlékanyagban. Ilyen például Benedek bán alországbíró 1221-es és a Gutkeled nembéli László somogyi ispán 1236-os pecsétje.

 

Forrás:
Lángi József – D. Mezey Alice: Beszámoló a türjei volt premontrei prépostsági templomban feltárt Szent László-legenda falképciklusról In.: F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

Back to Top