Heves vármegye

A fennmaradt oklevelek hiteles forrásokként szolgálnak a környék múltjáról: A honfoglaláskor a magyarok az ország területét nemzetségek szerint szállták meg. Kézai Simon krónikájában a magyarok beköltözésekor 108 nemzetséget számolt, minden ősi nemzetségünk külön területen kapott szállásbirtokot, mely szállásbirtokokat a nemzetség tagjai közösen használtak. Az Árpád-kor vége felé, a 14. században e nemzetségek már nagyon szétszóródtak, szerzett birtokaik mellé már királyi adománybirtokok is társultak. Az egyes nemzetségek ősi fészkét ott találhatjuk meg, ahol a nemzetség tagjai sűrűbben fordulnak elő; ez a terület volt a nemzetség honfoglalás kori birtoka. Heves megye területén két ilyen központ található. Az egyik Gyöngyös vidéke, a másik a Tisza menti Abád vidéke. Ezek közül Gyöngyös környékén egymással szomszédosak az Aba nemzetség Adácsi, Amadé, Aszalay, Csobánka, Debrey, Kompolti, Rédei, Verpeléti ágai. A Tisza mentén pedig az Aba nemzetség Amadé, Csobánka, Gagyi, Kompolti, Verpeléti ágai, melyek bizonyítják, hogy a mai Heves megye területén az Aba nemzetség kapta meg szállásbirtokait.

Az Aba nemzetség igazi megalapítójának Aba Sámuel tekinthető, akit ugyancsak itt Gyöngyös mellett, a nemzetség sári monostorában temettek el. Heves megye másik nagyobb birtokteste az Abákon kívül az egri püspökségé volt. Egy 1261-ben kiállított adománylevél szerint az egri püspökségé volt az egri völgy (vallis Agriensis) fölfelé és lefelé, egészen a Tiszáig. Az egri püspökségnek is hatalmas birtokai voltak: Bátony, melyet később Bátorral cseréltek el, Szurdokpüspöki, Gyöngyöspüspöki. A megye területén királyi birtok volt a Hevesi vár tartozékaival együtt, melyből később a királyok sok birtokrészt eladományoztak az Aba nemzetség tagjainak és az egri püspökségnek is. Az ősi birtokviszonyokból az ország újjászervezése Szent István király idejére esett, és királyi birtokok szerint történt. A 11. században egy-egy királyi várhoz (civitas) tartozó uradalom a rajtuk élő várnépekkel együtt alkotta az egykori megyét, melyet először zsupánságnak, később a 13. században ispánságnak, várispánságnak neveztek.

Mivel a hevesi várbirtok kicsi volt, ezért az ispánság északabbra költözött. Eleinte az abaújmegyei Forróra, majd a Képes krónika szerint az Aba Sámuel által épített Újvárra (Novo Castro), végül Hevesújvárra költözött. A fennmaradt oklevelek Abaújvárat 1243-tól, Hevest 1248-tól említik. A várispánságok a 13. század végére, 14. század elejére felbomlottak, s helyükben a régi királyi várispánságoktól elütő vármegyék keletkeztek, s ezek legnevezetesebb intézménye a szolgabíróság lett, melyet már a vármegyék közössége választott meg. Számos műemlék maradt fenn a középkorból…