Abasár | Szent Péter és Pál apostol-templom

Egészen 1522-ig az Aba nemzetség birtoka volt, ők I. Istvántól kapták ezt a területet. Magát a falut Csaba nádor és fia, Aba Sámuel alapították. A falu a 14. században a Csobánka család tulajdonába került, majd a Kompolthy családé lett, akiktől 1552-ben került az Országh család birtokai közé. A templom a település csúcsán áll, északi fala párkánymagasságig román kori, amelyen a 13. századig tartó korstíluson belül három építési periódust, vagyis két bővítést sikerült azonosítani. Méretei alapján nagyobb volt a korszak plébániatemplomainál. 1735-ben a templomot újjáépítették, a szentélyt téglaboltozattal, a hajóját síkmennyezettel látták el. 1746-ban a templomban öt oltár volt, a templomhoz különálló torony tartozott. Az 1700-as években többször felmerült a templom bővítésének terve, ám ez soha nem realizálódott. 1783-ban a tornyot lebontották, és a templomhajót nyugati irányban meghosszabbítva, hozzáépítették az új tornyot. Ekkor épült a karzat (kórus) is. A torony alatti főbejárat fölé egy, a római korból származó, latin nyelvű szavak rövidítéseit tartalmazó márványlapot építettek be, ami valószínűleg sírkő-maradvány lehetett. A homlokzati fülkékben levő szobrok (Szent Péter és Szent Pál) a hittanteremben látható 18. századi faszobrok hű másolata.

1805-ben Rabl Károly gyöngyösi kőműves mester egy lábnyival megemelte a templom magasságát, és ekkor kapta a templom a mai csehsüveg-boltozatot. Az új liturgikus tér kialakítása 1969-ben történt meg. A szembemiséző oltár, valamint a hozzá kapcsolódó építmények süttői vörös márványból készültek. Az új oltárt a Parlament állandó kőfaragó-restauráló csoportja készítette Völgyi János ürömi építész és kőfaragó mester irányításával. A templombelső teljes felújítása, kifestése 1940-ben történt. A kor híres templomfestője, Márton Lajos festőművész készítette a freskókat, és irányította a munkálatokat.

Abasár temploma középkori templom falainak felhasználásával épült, emelt helyen álló, egyhajós, keletelt, félköríves szentélyzáródású, Ny-i homlokzati tornyos, a szentély felől kontyolt nyeregtetős templom, D-i homlokzata előtt kápolnával, a hajó É-i oldalán sekrestyével. Ezen a helyen már a román korban épülhetett templom, erre utal a templomban látható román stílusú oszlopfő. Gótikus maradványok a keleti oldalon levő sekrestye (ma Fájdalmas Szűzanya Kápolna) bejáratánál levő csúcsíves díszítések, kétoldalt a templom névadóinak pajzsba foglalt jelképei (Szent Péter kulcsa és Szent Pál kardja) utalnak a templom kora Árpádkori eredetére. Szentélye fiókboltozattal fedett, a hajó Ny-i oldalán karzat található. A templomhajó három boltszakaszból áll. Az első boltozat freskóján Szent Péter látható, amint jelképesen átveszi az Egyház kulcsait.

Körülötte a négy evangélista ábrázolása látható. A középső boltszakasz freskója 1892-ben készült. Turi Lajos alkotása: Aba Sámuel király átadja az általa épített templomot a behívott bencés szerzeteseknek. A freskót Szent István, Szent László, Szent Imre és Szent Gellért ábrázolások veszik körül. A harmadik boltszakaszon látható kép a pusztában tartózkodó Keresztelő Szent Jánost ábrázolja. A festmény két oldalán Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent Margit látható. A templom berendezése jelentős részben a 18. század végéről származik. A szentélyben levő főoltár (stipes) szarkofág alakú, fa oltár, mögötte emelkedik a faragott oltárfal. A tabernaculum festett fából készült. Oszloppárokkal tagolt ajtaján az aranyozott dombormű Izsák feláldozása látható. Az oltáriszentség-tartó a 18. század végén készülhetett.

Forrás:
A templom falára kirakott templomismertető (összeállította: Sári Sinkalovics Sarolta, 2002. február)
abasar.hu
MAGYARORSZÁG MŰEMLÉKJEGYZÉKE Heves megye (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2005.)