Bükkszék | Szentlélek-templom

Szentlélek-templom

Bükkszék

A település fölé emelkedő temetődombon álló egyhajós, keletelt, oromzatos nyugati homlokzatú, egyenes szentélyzáródású templom, déli homlokzatán román kori ablak, alatta gótikus kő kapukeret, szemöldökén 1472 felirat látható. A szentély északi oldalához sekrestye csatlakozik.

Heves megye
Bükkszék, Templom út 8, 3335
Telefonszám: (06 36) 561 060

 

A templom rövid története

A falu nevének elsõ okleveles említése 1438-ban történik Zeek alakban. A középkorban a Bessenyey család, mellette 1586-tól a Széky család, a XVIII. század elejétõl az Orczy család, majd 1729-tõl a Kelemen és Papszász család bírta. 1552-ben majd 1654-ben elpusztult, 1695-ig néptelen volt, ezután néhány majorbeli cseléd lakta. Lélekszáma 1786-ban 451, 1860-ban 703. A templom a XIII.században épült, amely a török idõk alatt rommá lett. Az 1696-os plébániai összeírás sem említi. Újjáépíthették a XVIII. század elején, mert 1720-ban, mint Szent Lélek tiszteletére szentelt templomról emlékeznek meg. A kuruckorban a falu újra elnéptelenedik, 1732 névtelen faluhelyet említenek, melynek kõtemploma romokban hevert, néhány lakója pedig a pétervásárai plébániához tartozott. “Szék 1733-ban kezdett jobbágyokkal megszaporodni.”, fõleg terpesi jobbágyokkal. Amikor a siroki plébánia 1743-ban megalakult ez utóbbi filiája lett.

1747 július 1-én az egri érsek gyűjtési engedélyt adott Mezõ Mátyás részére a Szék-i templom /a siroki plébánia leányegyházának/ javára. 1749-50-ben értesülünk, hogy a bükkszéki templom szentélyét a molnár befedte 7 forintért. A templomi számadások szerint deszkát, zsindelyt és szeget vásároltak. A piktornak két zászlóért 4 forintot fizettek ki. 1755. október 6-ról kelt Székfalu jobbágyainak kérelme Kelemen Ádám földesúrhoz, amelyben régi templomuk felépítéséhez az általa felajánlott búzát, felhatalmazása alapján az uraság jobbágyaitól behajtani kérik. Ugyanebbõl az idõbõl való a másik kérelmük, melyben “szegény elpusztult” templomuk felépítéséhez szükséges faanyagot az adózás alól mentesíteni kérik. Az 1767. évi Canonica visitatio szerint a templom építési ideje ismeretlen. 1759-ben a hívek közadakozásból helyreállították. Egy oltár állt benne. A harangláb fából épült. A templomi számadások szerint 1767-ben a piktor a fõoltár festéséért 46 forintot kapott. Egy évvel késõbb pedig a piktornak a fõoltár antipendiumáért 7 forintot adtak.

Az 1811. évi Canonica visitatio említi, hogy 1767-ben rakták ki kövekkel a templom padozatát. 1787-ben az oltár javításáért 30 forintot, 1799-ben zsindelyekért 18 forintot és külön az ácsnak 15 forintot fizettek. 1803-ban az egri piktornak két oltár és a szószék festéséért 60 forintot kapott. A templom bõvebb leírását az említett 1811. évi Canonica visitatio adja. Itt olvashatjuk: “a templom a falun kívül egy dombon áll. Hossza 9 öl 3 láb, szélessége 3 öl 2,5 láb. Épült ismeretlen idõben, mésszel összerakott kõbõl. Tornya nincs, csupán a templom mellett négy faoszlopon egy új harangláb. Karzata fából van és festett, sekrestyéjében tabernákulum. Két ajtaja van, egyik délrõl, ugyancsak négy ablaka délrõl nyílik. Sekrestyéje -boltozat helyett- festett deszkából készült mennyezet, ugyanilyen a hajója is, a szentélye pedig boltíves. Ekkor három oltára van: A fõoltár Szent Lélek, a jobboldali mellékoltár Szent Imre, a baloldali Nepomuki Szent János tiszteletére emeltetett.”

A felsõ hevesi esperesi kerület látogatási jegyzõkönyve 1813-ban a templomot kicsinek mondja, melynek teteje javításra szorul. Felszerelése szegényes. Ugyanitt olvashatjuk, hogy 1827-ben a templom hátsó falán repedések láthatók, a padok összetöredeztek. 1850-ben azt panaszolták a hívek, hogy: “Elhagyatott templomunknak sem kegyurai, sem föld-, rétbeni birtoka, szegény községünk adományozásán kívül semmi jövedelem forrása nem lévén, elárvultsága annyira ment, miként romjaiba dõlléssel perczenkint fenyegetvén, bezárattatásától méltán tarthatunk.” Végül 1851-ben írják, hogy a teteje annyira rossz, hogy esõs idõben a hajó megtelik vízzel. A község elöljáróságának 1864. augusztus 1.-én adott jelentése szerint helynevei közül a “Harangláb Güdre” az ott talált harangról nyerte a nevét, amelyet a mainapig használnak.

A település fölé emelkedő temetődombon álló egyhajós, keletelt, oromzatos nyugati homlokzatú, egyenes szentélyzáródású templom, déli homlokzatán román kori ablak, alatta gótikus kő kapukeret, szemöldökén 1472 felirat látható. A szentély északi oldalához sekrestye csatlakozik. Az északi hajóhomlokzaton két szalagkeretes, félkörzáródású ablak található. A hajó és a szentély oldalfalain feltárt románkori kváderburkolatból az északi homlokzaton a legépebb felületeket a helyreállításkor vakolatlanul hagyták. Hajója síkfödémes, szentélye dongaboltozatú, a hajó nyugati végén karzat található. Berendezése 1760 körüli; főoltárképét Zbiskó Béla 1943-ban készítette. Az Árpád-kori templomot a 15. században átalakították, jelenlegi formáját 1747–1750, illetve 1759-ben történt átépítés során nyerte el. 1851-ben helyreállították. A D-i homlokzat közelében egyszerű, zömök, hasáb alakú, sátortetős fa harangláb áll. 1999-ben templom szentélye két új ólomüveg ablakot kapott: Szűz Mária és Szt. Erzsébet képével, az ablakot L. Szabó Erzsébet Munkácsy-díjas üvegművész készítette. A magyar millennium évében a templom teljes külső felújítása valósult meg.

 

Forrás:
MAGYARORSZÁG MŰEMLÉKJEGYZÉKE Heves megye (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2005.)
sirok.plebania.hu

Back to Top