Gyöngyössolymos | Szent Miklós püspök-templom

Szent Miklós püspök-templom

Gyöngyössolymos

Szabadon álló, egyhajós, keletelt, egyenes szentélyzáródású, a szentély felől kontyolt nyeregtetős templom. Nyugati homlokzata előtt áll a 14. században épült torony, a földszinten négyzet, fölötte nyolcszög alaprajzzal, a földszint sarkain átlós irányú, nagy támpillérekkel. A szentély végfalához csatlakozik a kontyolt tetős sekrestye.

Heves megye
3231 Gyöngyössolymos, Szabadság út 153.
Telefonszám: (06 37) 370 000

A templom rövid története

Ősi község a Mátra alján, Gyöngyöstől mintegy 4 km-re található. A Kis-hegy napfényes lankái, az északról átölelő hegykoszorú ideális környezetet biztosít az itt élő emberek számára. A község neve először a 13. században bukkant fel. Az Árpád-korban három kis területű vár állt a mai falu külterületén: Dezsővár, Óvár és Nyesettvár. 1212-ben II. Endre király adománylevelében a Solymosi Szentsír elnevezésű szerzetesrendnek birtokot adományozott. A község neve többféle névalakban is előfordul a különböző levéltári forrásokban, így találkozhatunk Solomus, Sumus, Solimus névalakokkal. A község a nevét a Solymosy családtól kapta. A Solymosy család után az egri püspökség lett a birtokos, majd a török hódoltság évszázada következett.

A település építészeti emlékei közé tartozik a 14. században épült Szent Miklós püspökről elnevezett plébániatemplom, melyet a Solymosiak építtettek. A török időkben a torony kivételével a templom elpusztult, az újjáépítés az 1700-as években zajlott barokk stílusban. Az építmény érdekessége a terméskőből készült, késő Árpád-kori gótikus torony. Az 1790-es években a templom szűknek bizonyult, ezért Eszterházy püspökföldesúr tervbe vette bővítését, de a végrehajtásában halála megakadályozta. 1807-től 1813-ig Fuchs és Pyrker érsek bőkezűségéből id. Császka János gyöngyösi kőművesmester barokk stílusban bővíti a templomot, új szentéllyel és sekrestyével látja el. Ekkor nyeri el mai alakját. Nagy valószínűséggel a kőkerítést ekkor bontották le, és anyagát az új templomba építették be. Az átépítés terve, amelyen az előző állapot is látható, levéltárban ránk maradt.

Belül a templomban a karzat alatt a hajó északi falába egy  nagyobb címer van befalazva. Ez a kegyúri családnak, a Solymosyaknak a címere, egy sólyom kiterjesztett szárnyakkal, és gótikus betűkkel bevésett 1411-es évszám látható rajta. A címeren lévő stilizált madár művészi faragása, pontos, szép rajza elsőrangú művé emeli a középkorból való heraldikai emlékeink között. A hagyomány szerint 1848-ban egy huszár bement a templomba, az ott lévő címert osztrák császári kétfejű sasnak nézte és annak egy részét a kardjával levágta. A templom hajója és szentélye alatt egy-egy kripta található. A Kishegy aljában lévő új temetőt 1802-ben nyitották meg. Ugyanakkor a kriptákat befalazták, a régi temetőket bezárták és megtiltották ezekben a temetkezést.

1931-ben került sor a templom belső festésére. Korény József egri festőművész végezte a munkálatokat, míg a szentély boltozatán látható figurális mennyezetképet, társa Raksányi Dezső budapesti festőművész készítette. Ezt az alkotást ma is láthatjuk. A XX. század is bővelkedett eseményekben a templom történetében. 1925-ben új harangokat öntetnek a solymosi hívek az I. világháborában elvitt két harang helyére. Így kerül az 1913-ban a soproni Seltenhofer Frigyes fia műhelyében öntött, Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt 317 kilogrammos harang mellé a Szlezák László budapesti harangöntő által készített 216 kilogrammos, Szűz Mária tiszteletére szentelt harang és a Szent Teréz tiszteletére szentelt, 106 kilogrammos harang. Ugyancsak 1931-ben vezetik be a templomba a villanyvilágítást. 1933-ban az egri érsek a templom külső falazatát saját költségén renováltatta. Csak a torony maradt vakolatlan, azért, hogy műemlékként eredeti formában hirdesse történelmi múltját.

Szabadon álló, egyhajós, keletelt, egyenes szentélyzáródású, a szentély felől kontyolt nyeregtetős templom. Nyugati homlokzata előtt áll a 14. században épült torony, a földszinten négyzet, fölötte nyolcszög alaprajzzal, a földszint sarkain átlós irányú, nagy támpillérekkel. A szentély végfalához csatlakozik a kontyolt tetős sekrestye. Hajója és szentélye is csehboltozatos, a hajó nyugati oldalán karzattal. A falképek a 20. századból, a templom berendezése a 18. század vége, 19. század első feléből származik. A főoltárképet 1814-ben Anton Klugmeister készítette. Orgonáját a 18. század második felében építették, átépítve és bővítve 1880-ban Mooser Lajos munkája által lett. A templomban gótikus sírkőtöredék található. A középkori templomot a Solymosi család építtette. Az egri püspökök 1759–1772 között (építész: Giacomo Berra, Quadri Kristóf ), majd 1807–1813 között Pyrker János érsek átépíttette (építész: id. Császka János). A torony déli homlokzata előtt kőkereszt található, másodlagosan felállítva, a 18. század végében.

 

Forrás:
MAGYARORSZÁG MŰEMLÉKJEGYZÉKE Heves megye (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2005.)
Babiczki László összeállítása a szentbertalan.hu weboldalon
Gyöngyössolymos település hivatalos weboldala

Back to Top