Tarnaszentmária | Sarlós Boldogasszony-templom

Sarlós Boldogasszony-templom

Tarnaszentmária

A település központjában, emelt helyen, a temető mellett áll az egyhajós, keletelt, patkó-íves apszisú templom, a 11. század végén – 12. század elején épült, a 19. század második felében készül nyugati homlokzati toronnyal. Emelt szintű, szegmentíves dongával és nyújtott félkupolákkal boltozott szentélyében az apszis előtt oldalapszisokkal bővített előtér található.

Heves megye
3331 Tarnaszentmária, Egri út 3.
Telefonszám: 06 30 436 2360

A templom rövid története

A középkori építészettörténettel foglalkozó kutatók véleménye megoszlik a templom építésének idejéről, sajátos térkialakításának és kőfaragványainak előképeiről. Egyetértenek azonban azzal, hogy építési ideje a X-XI. század fordulójára tehető, építészeti sajátosságai pedig bizánci hatást, díszítései keleties mintakincset is tükröznek. A templom hajójának közepén egy családi sírhely került feltárásra, amelynek korát az ott előkerült őskori-, hullámvonalas Árpád-kori és egy középkori edénytöredék alapján a XV-XVI. századra tehetjük.

Az altemplom sírhelyét többször bolygatták, ha voltak is eltemetve ott őseink közül, a feltáráskor már üresen találták. A templom a török hódoltság alatt nagyon megrongálódott, az 1696-os plébániai összeírás nem is említi. 1723-ban Feldebrő filiája, de az akkor még Szent Istvánnak ajánlott temploma még mindig rossz állapotban volt. 1734-ben helyreállították és Sarlós Boldogasszony-tiszteletére szentelték fel. 1767-ben már egy kis fatorony is volt a tetején. 1758-ban Kisnána, 1813-tól Verpelét leányegyháza lett. 1849 és 1851 között felújították a templomot, de már akkor is kicsinek bizonyult. Dankó Mihály verpeléti plébános 1872/73-ban úgy bővítette ki, hogy a nyugati oromfalat elbontva egyharmadával meghosszabbította a hajót. A Műemlékek Országos Bizottságának javaslatára az új oromfal belső oldalába visszaépíttette a régi falból kibontott két kőoszlopot, elkészült a fakarzat is. Az új falakra kő harangtornyot készíttetett egy verpeléti mesterrel, amelynek legszembetűnőbb sajátossága nyolcoldalú, faragott kövekből rakott sisakja. A mai formáját az 1977-től 1986-ig tartó műemléki feltárás és felújítás során nyerte el.

“Hazánk talán legrégibb és legkisebb ma is működő temploma”

A település központjában, emelt helyen, a temető mellett áll az egyhajós, keletelt, patkó-íves apszisú templom, a 11. század végén – 12. század elején épült, a 19. század második felében készül nyugati homlokzati toronnyal. Emelt szintű, szegmentíves dongával és nyújtott félkupolákkal boltozott szentélyében az apszis előtt oldalapszisokkal bővített előtér található. A szentély alatt harántdongás, keresztirányú előtérből és félkupolával boltozott, íves apszisból álló altemplom, az egykori oltár alatti sírhellyel. A templomot 1734-ben megújították: bevakolták és kimeszelték. A körbefutó kőpadkára állított, ornamentális díszű faloszlopokkal tagolt, eredetileg négyzetes hajó nyugati falát 1869–1892 között elbontották, és faragványai felhasználásával a hajót nyugat felé meghosszabbították. 1932-ben az épületen javítási munkákat végeztek, a faragványok felületét szemcséző kalapáccsal átdolgozták. Az épület műemléki helyreállítása, új tetőszerkezettel 1980 körül történt, építésze M. Anda Judit.

 

Forrás: MAGYARORSZÁG MŰEMLÉKJEGYZÉKE Heves megye (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2005.)
tarnaszentmaria.hu

Back to Top