Gyöngyöspata | Szent Péter-templomrom

Szent Péter-templomrom

Gyöngyöspata

A vár mellett épített, negyven település egyházi központjául szolgált az 1010 körül épített Szent Péter főesperességi templom, mely a tatárjáráskor szinte teljesen elpusztult. A helyét ma emlékpark őrzi, a templom részben rekonstruált romjaival.

Heves megye
3035 Gyöngyöspata, Vári út 28.
A terület szabadon látogatható

A templom rövid története

A patai esperesség első ismert írásos említése 1245-ben kelt, de korai idő­szakára szerencsés módon régészeti emlékekkel is rendelkezünk. Szabó János Győző 1973-ban a hajdani ispánsági vár külső várfalán belül, az úgynevezett Póc-tetőn kezdett ásatást, ott, ahol a helyi hagyomány egy kápolna vagy templom romjainak emlékét idézte. A kőmaradványokat csak a XIX. század második felében hordták szét a pataiak a plébános beleegyezésével, pedig akkoriban alapfalai, sőt még három kriptája is állt. A feltáró régész voltaképpen két templomot talált a Póc-tetőn. Az első, kisebb alaprajzú templom Szent István uralmának első évtizedeiben épült, és keletelt, egyenes szentélyzáródású. Alapfalainak külső teljes hossza mindössze 12,6 méter, belső hossza a szentéllyel együtt 10,92 méter, szélessége pedig feleakkora. A templom nyugati oldalán volt a bejárat, s a hajónál és a szentélynél is sík födémre engednek következtetni a feltárt leletek. A Szent Péter apostol tiszteletére emelt első esperesi templom valójában keresztelő­egyház volt, körülötte temető feküdt, melyet négyszögben körül is árkoltak.

A második templom sem épülhetett alapjaiban később I. Endre (1048- 1060) vagy I. Béla (1060-1063) koránál. A kicsinek bizonyult első építményt valósággal lebontották, s a helyén már egy nagyobb, boltozott Szent Péter-templom épült íves szentélyzáródással, négyzetes hajóval, két-két pillérrel osztott belső térrel. A jelentősen megnövekedett szentegyházat a XII. század folyamán az északi falhoz épített oldalkápolnával tovább bővítették, mely kápolna valamely jelentős család temetkezési helyéül is szolgált. A XIII. században jól látható hanyatlása következett. Szerepe némileg csak a török közeledtével módosult. A templomhajóban és az oldalkápolnában 1544 körül eltemetett néhány magyar harcos nyilván a várat védeni vagy megerősíteni szándékozók közül került ki. Az épület végső pusztulásáról nincs adatunk. Lehetséges, hogy egyszerűen csak a használaton kívüliség okán lett romossá, de a török kiűzése után már mentheteden, ahová csak temetni jártak föl a kereszteletleneket a XVIII-XIX. század folyamán még a pataiak. Végül az úrbéri tagosításokkal párhuzamosan az egyház engedélyével lebontották a Szent Péter-templom még álló falait, s kőbányaként használva fejtették ki a falubeliek a köveit.

A falu felett emelkedő 260 méter magas Vár-hegyen ma csak a nemzeti színű zászló emlékeztet az Anonymus által is említett várra. A vár mellett épített, negyven település egyházi központjául szolgált az 1010 körül épített Szent Péter főesperességi templom, mely a tatárjáráskor szinte teljesen elpusztult. A helyét ma emlékpark őrzi, a templom részben rekonstruált romjaival.

 

Forrás:
sulinet.hu
Több infó: Szabó János Győző: A gyöngyöspatai Szent Péter templom In.: Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis, 1985)

Back to Top