Nógrád vármegye

Amennyiben hinni lehet a Névtelen Krónikásnak, a területen élő népcsoportok békésen fogadták honfoglaló eleinket. Anonymus, III. Béla király névtelen jegyzője szerint Hülek fia Szoárd, Kadocsa és Huba vezérek feladata volt, hogy az ország felső része, a mai Gömör, Nógrád, Hont, Bars és Nyitra vármegyék területe, egészen a morva határig magyar uralom alá kerüljön. A benépesedés részleteit nem ismerjük, így például nem vagyunk biztosak az egyes települések állandósulásának, kialakulásának időpontjában sem. A mai Nógrád területét Árpád a vele érkező törzsfők tulajdonába adta, így jelent meg itt a Gyarmat, a Jenő, a Keszi, a Tarján nemzetség, akiknek nevét jó néhány településünk a mai napig őrzi. A honfoglalást követően a legkorábban a Kacsicsok telepedtek meg, majd érkezett a Záh, a Szolnok, a Rátót, a Zsadány, a Csák és még néhány nemzetség. Ez a folyamat valamikor a XIII. században zárult le. A megye sorsát is eldöntötte, amikor a Szent István által létrehozott vármegyerendszerben helyet jelölt ki Nógrádnak.

Egyházi tekintetben a mai Nógrád vármegye területe a keresztény magyar királyság megalapítása óta az esztergomi érsek és a váci püspök hatósága alá tartozott. Mind az esztergomi érsekség, mind a váci püspökség ama tíz egyházmegye közé tartozott, melyet még Szent István király alapított. Az esztergomi érsekség első kiterjedésében a Dunától éjszakra és nyugatra az ország határáig terült el, s magában foglalta a Nyitra, a Garam és az Ipoly völgyeit, fel a hegyek felé, addig, a meddig lakott volt a vidék. A Nagyasszony tiszteletére szentelt váci egyházmegye pedig a Cserháttól délre a Duna és a Tisza homokos vidékére terjedt ki. Mind a két székesegyházi káptalannál a megyebeli birtokrészek külön nógrádi főesperesi kerületet alkottak. Kupa, a lázadó somogyi vezér leverése után Szent István király minden termelvényből tizedadó szolgáltatását rendelte el az egyház részére; rendelkezése szerint a tized minden egyes egyházmegye területéről az egyházmegye főpásztorát illette.

A vallásos buzgalom főként monostorok alapításában és templomok építésében nyilvánult meg. A tereskei Benedek-rendi apátságon kívül, a tatárjárás előtti korszakból még három ősi nemzetségi monostorról vannak adataink. Ugyancsak a tatárjárást megelőzőleg telepedtek le a Templomosok és a jeruzsálemi Szent János lovagrend tagjai a vármegye területén. A tatárjárás után is számos egyházi testület szerzett birtokokat, a vármegyei családok áldozatkészségéből. A fenmaradt okleveles emlékek már a XIII. század közepétől kezdve számos egyház létezéséről emlékeznek meg. (NÓGRÁD VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. | Borovszky Samu)