Szent István vértanú-templom | Bátonyterenye-Kisterenye

Kisterenye a Mátra hegységtől északnyugatra, a Cserháttól keletre található Bátonyterenye legészakibb fekvésű városrésze, korábban önálló község. 1971-ben nagyközséggé nyilvánították, 1984-ben egyesült Nagybátonnyal. A környék a bronzkor óta folyamatosan lakott. A falu első említése 1280-ban volt, [Thyrinna] alakban. Valószínűleg ekkor kezdte építtetni Lodomér esztergomi érsek a mai templomba beépült középkori templomot román stílusban, melyet a 15. század után gótikus elemekkel egészítettek ki. Ez a templom, mely a mainak fele, 1782 után tornyot kapott, ami barokk stílusjegyeket hordoz magán.

Neve 1413 és 1450 között Egyházasterenye és Vásárosterenye névalakban fordul elő, ekkortájt a Derencsényi család kapta adományul. A plébánia a XIV. század elején működött, egyházának papja 1332-37-ben pápai tizedet fizetett. Mai temploma a XV. században épült, benne 1674-ben, az egyházlátogatás során, festett kazettás mennyezetet, régi kőszószéket és keresztkutat találtak. A templom ebben az időben három oltárral rendelkezett, közülük a főoltárnak szép táblaképe volt.

Az 1688. évi egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint a falu ekkor puszta, elhagyott, a templom azonban – bár romosan – megmaradt. Az 1713. évi egyházlátogatás során is említik boltozott szentélyét és a hajó festett, kazettás mennyezetét. 1761-ben Nemti és Szupatak voltak a leányegyházai. Ezután a gótikus eredetű templomot barokk stílusban teljesen átépítették. 1839-1844 között a templomot duplájára bővítették. Ekkor bontották vissza a gótikus boltozatot, és helyére fából ácsolt dongaboltozatot képeztek ki. 1903-ban nagyobbították, 1928-ban az eredeti zsindelytető helyett palával fedték. A második világháború végén a templomot aknatalálat érte, a szentély egy része a tetőzettel együtt beomlott, helyreállítása 1946-ban történt meg. Ezen időpontig az istentiszteletet a plébánia ebédlőjében, majd a Katolikus Otthon kultúrtermében tartották. 1981-ben a vihar megrongálta a torony sisakját, 1982-ben újjáépült. Az 1705-1734. évi anyakönyv az 1944. évi háborús viszonyok között elveszett. A plébániaházat 1788-ban építették, 1901-ben teljesen átalakították.