Herencsény | Harasztipusztai templom

Harasztipusztai templom

Herencsény

A Herencsényhez tartozó kis templom, melyet a faluban „töröktemplom”, „evangélikus templomvagy „kismagtár” néven ismernek, Haraszti pusztán a volt Nedeczky kúriához közel található. Az egyhajós, egyenes záródású templomba a déli oldalon egy utólagosan kialakított, ugyancsak egyenes záródású ajtón juthatunk. A hajó északi oldalán pedig egy befalazott gótikus ajtónyílás van.

Nógrád megye
2677 Herencsény, 47°58’47.7″N 19°27’42.8″E

A terület szabadon látogatható

A templom rövid története

Herencsény az őskor óta lakott hely. Írott források 1322-ben említették először, majd egy 1423-as dokumentumban tanúsága szerint az esztergomi érsek a korábbi román stílusú templomot – valószínűleg a rotundát – kibővítette. Később a falunak több birtokosa volt. A török dúlás után ezek a birtokosok kisebb önálló településeket hoztak létre. Ilyen volt Vajdafalu, a Róth család telepítése, a Váras nevű településrész, amelyet a Ráday család szervezett, s amely később a „Kukoricaváras” nevet kapta a falu lakóitól, s ilyen a Gándor nevű falurész, melyet a Wattay család telepített be. A legrégebbi két településrész a Tiszttartósor és a Szemetszög. A település része Harasztipuszta, amit az arra élők Harasztinak neveznek. Ezen a településrészen található a harasztipusztai templom, amit Török templomnak neveznek (a térképeken pedig Magtártemplom néven tűnik fel).

A Herencsényhez tartozó kis templom, melyet a faluban „töröktemplom”, „evangélikus templomvagy „kismagtár” néven ismernek, Haraszti pusztán a volt Nedeczky kúriához közel található. Az egyhajós, egyenes záródású templomba a déli oldalon egy utólagosan kialakított, ugyancsak egyenes záródású ajtón juthatunk. A hajó északi oldalán pedig egy befalazott gótikus ajtónyílás van. A szentélyfal keleti részén egy gótikus kőkeretű ablak látható. A zépkori ablakok nyomai a déli homlokzaton is megfigyelhetők. Ugyanitt, valamint az északi oldalon apró szellőzőnyílások vannak, melyek már nem a templom, hanem a későbbi magtár funkciójához tartoztak. A szentély falában gótikus nyíláskereteket használtak fel építőanyagként. A szentély keresztboltozatú, ajtó feletti fiókkal. A csúcsíves, diadalíves kváderkövekkel bélelt, pilléreiben egy-egy kisméretű fülke van kiképezve, felette lévő falsík tengelyébe egy hosszúkás, félköríves ablak látható. A hajója magas dongaboltozatú, melyet a 18. század első felében történt helyreállításakor kapott. A templom fala nagyobbrészt bazaltkőből épült, a sarkokra nagyméretű kváderköveket tettek. Az egykor kőnyílású ablakokat téglával javították ki. A boltozatok téglából készültek, a falazatot is több helyen téglával pótolták. Az épület cseréppel fedett.

A templom történetének megismeréséhez jelentős segítséget nyújt az az ásatás, melyet Pamer Nóra, az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa végzett Haraszti pusztán. Az 1967 nyarán történt ásatás eredményéről készült jelentésében megállapítja, hogy a középkori szintet az északi oldalon meglévő „de befalazott gótikus ajtókeret küszöbvonala adja, míg a belső szint a mai járószint nívójában volt eredetileg is.” A külső és belső járószint összehasonlításából arra az eredményre jutott, hogy a templombelsőbe 2-3 lépcsővel lehetett lejutni. A szentélyrészben egy két méter mély tojásalakú gabonavermet talált, a templom régi faragott köveivel lefedve. A verem valószínű a 17. század végén vagy a 18. század elején kerülhetett a templomba, mert a tanúvallomásokból tudjuk, hogy a „kurucok ideje alatt” itt tárolták gabonájukat a falu lakói. A feltárás során kormos falú fehér agyagedényeket is felszínre hozott a régész ásója, melyekben baromficsontok voltak. Az edények készítési ideje a 16-17. század fordulójára tehető, a templom újjáépítésekor a baromfi csontokkal mint építési áldozat kerülhettek a földbe. A falakon kívül megtalált emberi csontvázakból a régész arra a következtetésre jutott, hogy a templom körül egykor temető lehetett.

Pamer Nóra a kutatást összegezve arra a következtetésre jutott, hogy „A XIII. század végén épült templom eredetileg valószínűen síkfödémes hajóból és hasábkeresztmetszetű bordákkal ellátott keresztboltozatos szentélyből állt, melynek bordametszési pontját egy 33 cm átmérőjű, rózsát ábrázoló zárókő díszítette. A templomot az építési áldozat edények típusa alapján, a XVII. század elején állítják helyre. Ekkor kapja a hajó az aránytalanul magas téglaboltozatát. A szentélyt mely jobban lepusztult mint a hajó újraépítik, téglából kiképzett keresztboltozattal fedik, déli oldalán bejáratot nyitnak, mely fölött fiókboltozatot képeznek ki. Később szülhetett a szentélyajtót keretező (kívülről) téglából kialakított csúcsíves nyílás-szegély, a déli oldal ablaknyílásait leszűkítő ugyancsak téglából kialakított csúcsíves forma. Téglából alakították ki a tető alatti párkányt is.” A földből előkerült agyagedények alapján hitelesített 17. század eleji újjáépítés megkérdőjelezésére nincs jogunk. Az viszont történeti tény, hogy Haraszti ebben az időben már teljesen lakatlan, erdővel borított terület. A templom újjáépítésének, felújításának két oka lehetett, a Herencsényben lévő templom használhatatlan volt ebben az időben, vagy a törökök hozták rendbe imaháznak. Ez utóbbi emlékét őrzi talán a népi emlékezet „török templomelnevezése. Hiteles források egyik feltételezésünket sem bizonyítják.

Szerény történeti adatunk inkább azt sejteti, hogy a templom felújítására nem a 17., hanem a 18. század elején kerülhetett sor. Az 1700-ban Surányba (Cserhátsurány) költözött evangélikus vallású Sréter család levéltárában egy szűkszavú, 1724-ben kelt hiányos levéltöredékben az alábbi megjegyzést találtuk: „Haraszti templomot megcsináltattam.” A surányi birtokukra evangélikus vallású lakosokat telepítő Sréterek, úgy tűnik, fontosnak tartották, hogy jobbágyaik, zselléreik vallásukat gyakorolhassák. A régen nem használt, romos állapotban lévő Haraszti pusztán lévő templomot felújíttatták, istentiszteletek tartására alkalmassá tették. Valószínű, hogy a Herencsényben lakó evangélikusok is idejártak templomba. Arra nincs adatunk, hogy meddig működhetett evangélikus templomként, de a 19. század elején tartott helyszíni szemle ismét romos állapotban találta. A templom állapotáról Gáspáry József nógrádi esperes, 1809. június 8-án írt jelentésében az alábbiakat írta:

„Nagyméltóságtok kegyes parancsa alapján május 30-án Kondlovits István herencsényi plébános társaságában megvizsgáltam a Haraszti pusztán lévő régi templom romjait, amik Heréncsény falu közelében, részben a falun kívül dombon helyezkedik el. Amit róla megtudtam, azt az alábbiakban alázatosan jelentem: Ezek a bizonyos romok egy minden oldalról körbe sáncolt zsolozsmás kert (?) kerítésén belül létesítettek. Áll pedig az templomhajó falaiból, de a téglafalú földig tönkrement szentélyből csak a fal bizonyos része áll, ami fekete kövekből készült. Ezek csupán a két szélén helyezkednek el szabályosan, középen annyira össze vannak állva, hogy helyenként inkább mészből, mint kőből látszik lenni. A négy sarokban azonban hozzá vannak megmunkálatlan fejtett terméskövek rakva egy sorban, amelyekből a templom bejárata és a szentély íve is van, cserép egy sincs az épületen. Ezek a falak 3 láb vastagok, téglafalak hosszúsága 5 öl. Az egyik oldalon egy ajtó van. Közte pedig kiváló 3,5 öl széles, a tetőig épségben álló fal áll. Ezzel átellenben, hogy a tetőt tartsa, a templomhajó és szentély között van felhúzva egy másik fal. Az egyik kapuval bíró téglafal kb. a földtől 2,5 öl magas, a másik az ablakok szintjéig ledőlt, magassága majdnem 2 öl. A templom nem tartozik a herencsényi eklézsiához. Minthogy pedig az említett helyen álló romokból összehasonlíthatatlanul nagyobb haszon szerezhető, ezért nagyságos Tihanyi Tamás tanácsos úr abból magtárat szándékozik kialakítani a szomszédságban lévő gazdasági épületek mellé.”

A magtárnak átalakított templomról a legközelebbi forrás 1847-ből ismert. Ekkor a „régi templom kiigazítására” negyven kiló mész, ezer darab tégla beszerzését tartják szükségesnek. A falu idős adatközlőitől tudjuk, hogy a templomot a Nedeczkyek is magtárnak használták a II. világháborúig. A templomot 1947-ben „Magtár” néven vették fel a juttatási tervezetbe, és azt a római katolikus egyháznak adták templom céljára. 1950-ben azonban már a „Zója” Tszcs tulajdonában volt, amely szintén magtárnak használta az 1980-as évek végéig. Az ekkor készült kimutatás a templom falának anyagát, méretét is közli: szú, 6 méter széles, belmagassága 5 méter, a szentély 3 méter hoszszú, 5 méter széles, belmagassága 2,5 méter. A 615 légköbméter belterületű templom 80 %-a felújításra szorult, azért értékét 34 mázsa búza árára becsülték. Az 1960-as években régészeti feltárást végeztek a templomnál, a tetejét cseréppel fedték be. 1980-as évek végétől nem használják, üresen áll, állaga erősen romlik.

 

Forrás:
Zólyomi József: Herencsény története – Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

Back to Top