Templomrom
Bokor
Bokor község Nógrád megyében, a Pásztói járásban található. Nevét egyes kutatók a középkorban használatos „Bukur” személynévből eredeztetik, de a bokor köznévből is származhat a táj bokros-cserjés jellege miatt. A középkori falu valamivel délebbre feküdt, és Kisbokornak, Alsó- és Felsőbokornak is nevezték. Zsáktelepülés, csak közúton és csak egy útvonalon érhető el, a Mohora-Alsótold közt húzódó 2123-as útból kiágazó 21 147-es számú mellékúton, Kutasón keresztül.
Bokor Árpád-kori település. Az oklevelek 1265-ben említették először egy adománylevélben: IV. Béla királyunk fia, István – később maga is uralkodó – ekkor még ifjabb királyként, Erdély fejedelmeként és a kunok uraként koronás apja ellen harcolt a hatalomért. Nógrád és Heves vármegyékben a Rátót nembeli Domokos fia István volt egyik fő híve. Megvédte Ágasvárat, harcolt az Aba nemzetség ellen. E hűséges szolgálataiért ura neki adományozta Ágas várát, a pásztói apátság kegyuraságát továbbá Kutasó, Bárkány és Tar falvak összes tartozékait. E jószágokba történt beiktatásáról 1265-ben készült oklevél leírja e birtokok határait. A Cserhát-völgyi Kutasó (Kuthasou) szomszédjai voltak a Purewys (olvasatunkban: Pörös) Benedek tulajdonában talált Told (Thold) földje, egy bérc (Byrch) mentén Bokor (Bukuth) falu és a Thold potoka mentén Szentiván (Scentiuan). Bárkány (Barkán) falu dél felől, a Sátoroshegy vonulatán végig a garábi monostor földjével volt határos.
Borbála királyné Zsigmond halála után az új király, Albert (1437-1439) ellen pártot ütött, amiért az uralkodó 1439-ben megfosztotta a királynét többek közt bujáki birtokától is, és azt ecsedi Báthory Istvánnak adta:
„Albert király, miután általánosan kiemelte Bathor-i István comesnek hűséges és érdemszerző szolgálatait, amelyeket már Zsigmond király idejében kifejtett, amiért már akkor elérte az országbírói méltóságot, majd folytatta e hűséges szolgálatokat az ő uralkodása alatt is a koronázástól kezdve egészen a mai napig, azután kiterjeszkedik az egyes részletekre is: Midőn a király az elmúlt esztendőben Csehországba ment az ottani korona elnyerése céljából és más országos ügyben is, István comes testvérét: Bathor-i Bertalant adta a király mellé kíséretül nagyszámú, jól felszerelt familiaris csoporttal együtt. Bathor-i Bertalan a többi magyar főúrral együtt egészen Prágáig követte a királyt, aki ottani ügyeinek az elvégzése után nagyobbszámú sereget gyűjtött össze, hogy leszámoljon azon ellenségeivel, akik a még a taboriták által emelt, igen megerősített Thabor városában sáncolták el magukat, de látva a király ostromló szándékát, nyílt táborba szálltak és egyszer egészen a magyar táborig hatoltak előre. Ekkor a magyar főurak, köztük Bathor-i Bertalan is, embereikkel rájuk támadtak és erős, kemény küzdelem után győzelmet arattak felettük, de Bathor-i Bertalan egy gépből hajított kődarabtól halálosan megsebesült és ott is halt meg a király védelmében. Vigaszul és elégtételül a király Bathor-i István comesnek adta a nógrádmegyei Bwyak várát, Bwyak, Zyrak, Hywhalom, Tarcha, Palotashatwan, Henyel,Byer, Keer, Chory és Bokor nevű nógrádmegyei birtokokkal és falvakkal, továbbá a pestmegyei Bodogfalwa-t, más néven Bodogazzonhatwan-t és végül a nógrádmegyei Nandorban lévő királyi birtokrészt és a Hywhalomban lévő vámot ezek minden tartozékával azon határok mellet, amelyekkel azokat ő vagy a királyné vagy más tulajdonosok bírták. Az adományozáshoz mindenben hozzájárult Erzsébet királyné is.”
Báthori István országbíró tehát 1439-ben kapta adományul többek között Bokor falut is, amely ekkor Buják várának tartozéka volt. Az oklevél szerint a vár tartozékát képezte Nógrád megyében: Buják, Szirák, Héhalom, Erdőtarcsa, Palotáshatvan, Hényel, Bér, Kér, Csóri, és Bokor, részben Nándorban és Pest megyében: Bodogfalva, más néven Bodogasszonfalva is. Az első és a török előtti korban egyedüli teljes értékű forrás, amely majdnem teljesen feltárja e vidék nemesi birtokviszonyait, az 1542-ben a portánként a nemesekre kivetett 1 forintos rendkívüli hadisegély kivetéséről készült összeírás. Bokor községben 10 porta Báthory György bujáki uradalmához tartozott, 4 porta után pedig Bokory István fizetett, míg a falu plébánosa saját vagyona után 50 dénárt fizetett. Az 1549-es portaösszeírás szerint Alsóbokor földesura Báthory György 4 portával, ahol 3 zsellér és egy pásztor élt, illetve Felsőbokor falut Bokory István birtokolta, ahol 4 portán 9 zsellér és 1 pásztor tevékenykedett.
A településnek már a XIII. században is volt temploma, ami a török időkben pusztult el. Romjai a mai temetőben állnak. A falu közelében még láthatók a XV. században épített vár maradványai: az erősség a sokkal jelentősebb Buják egyik előerődítménye volt. A falu a hódoltság idején valószínűleg nem pusztult el teljesen, hiszen 1715-ben öt magyar és öt szlovák, 1720-ban pedig öt magyar, valamint egy-egy szlovák és német háztartást írtak össze. 1770-ben Bokor községben írták össze a legtöbb jobbágygazdaságot: Darvas Ferencnek és Józsefnek egyaránt 14-14 alattvalója volt. A szlovákul beszélő, röghöz kötött parasztok robotoltak és kilencedet is adtak uraiknak. Haszonra csak a makkoltatásból számíthattak. Itt alakították ki a legtöbb, 11 1/2 úrbéres telket, amelyeket 25 gazda kapott meg. 1784-1787 között Bokor faluban már 39 ház állt, ahol 268 fő lakott. A településnek nem volt papja.
A 19. század elején Zsembery Zsigmond és a Gyürky család voltak birtokosai. 1863-ban egy nagy tűzvész alkalmával az egész község leégett, az evangélikus templommal együtt, amely azonban újra felépült. A temető legmagasabb pontján állnak egy 13. századi templom romjai. A falmaradványokat fák, bokrok nőtték be. A nyugati fal hat méteres hosszan még áll, a keleti alapfalra az ezredfordulón ravatalozót építettek.
Forrás:
Pálmány Béla: A cserháti Szentiván nemesi községének szabályrendeletei (1734–1817) In.: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)
DL 13403
Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig – Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)