Szent András-templom | Terény

Szent András-templom

Terény

Okleveles adatunk ugyan nincs erre, de az alaprajzi elrendezés és a részletformák is a XIII — XIV. század fordulójára keltezik a templomot. Tipikusan későromán – koragótikus alkotás, egyszerű tömör formákkal. A freskók a XIV. század elejére vallanak, a népies hálóminta is legfeljebb a század közepéről való.

Nógrád megye
2696 Terény, Bercsényi u. 1.

A templom rövid története

A falu a Cserhát középső részén, a Szanda-hegy (546 m), a Peres-kő (330 m), a Kegyetlen-hegy (309 m) valamint a Sirató-hegy Mátyis (346 m) által bezárt katlanban a Szanda-patak völgyében fekszik. A Nógrád megyei község Balassagyarmattól 20 km-re, Budapesttől 100 km-re található, alig 500 lelket számláló település. Terény már 1283-ban falu volt, a középkorban városi kiváltságokkal bírt. Az oklevelekben Vásáros-Terény néven szerepelt. A község dűlőnevei közül említést érdemel az Akasztóhegy, itt állt hajdan, mikor a község még pallosjoggal bírt, az akasztófa. A Barátszurdok feltáratlan épületmaradványai, romjai a Fehérbarátok kolostora volt.

1506-ban Terjéni Radnóthy György birtokához tartozott. 1518-ban Werböczy kölcsönös örökösödési szerződést kötött Erdődy Péterrel többek között Teryn falura is. 1598-ban Balassa Zsigmond volt a földesura. 1633-34-ben a váci nahijében a török hódoltsághoz tartozott. 1686-ban gróf Zichy István kapta a települést adományként. A XVIII. századtól gróf Zichy, Baloghy, gróf Balassa, és a herceg Esterházy család volt a birtokosa a falunak. Később a Zichy család, majd a gróf Károlyi Erzsébet Pappenheim Szigrfidné volt a birtokos. Ebben az időben mezőgazdasági szeszgyár és gőzmalom működik a faluban. Az 1700-as években betelepült szlovákok a felvidékről jöttek, sokan Árva megyéből, a Morva folyó környékéről. Az 1828-as év adatai között feltűnik, hogy az állattartáson belül kiemelkedő volt a lótenyésztés. A II. világháború előtt még díjazott lovakat is tartottak a faluban. A Peres-dülő miatt 1848 előtt a herencsényiek és a terényiek között per folyt.

A századfordulón itt élt gyermekkorában, szülei birtokán a Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert. Az 1828-as év adatai között feltűnik, hogy az állattartáson belül kiemelkedő volt a lótenyésztés. A II. világháború előtt még díjazott lovak is voltak a faluban. Az 50-es évek elejéig kőszénbánya működött Kiskér-Bányatelepen. Kisvasúttal szállították a szenet a mohorai állomásra. 1945 előtt csupán 5-6 nagyobb gazda volt, a lakosság nagy része napszámosként dolgozott, vagy summásként Pázmány Péter és Buttler báró birtokán. Az 1945-ös földosztás során több nincstelen jutott földhöz. 1960-ben megalakították a termelőszövetkezetet. 1975-ben aránylag jól működő szövetkezetet egyesítették a szandai termelőszövetkezettel.

Szabadon álló, egyhajós, keletelt templom, nyugati homlokzata előtt középtoronnyal, a hajónál keskenyebb, egyenes záródású szentéllyel, melynek északi oldalához sekrestye kapcsolódik. Nyeregtetővel fedett, amely a szentélyzáródás felett lekontyolt. A szentély keleti falán ötkaréjos gótikus ablak, benne újabb színes üvegablak. Hajója síkmennyezetes, bejárati oldalán karzat. A karzatalja és a szentély csehsüveg, illetve csehboltozatos, a sekrestye dongaboltozatos. Falképek: szentélyben töredékesen, 15. század vége. Berendezés: jellemzően 1910 körül. Az eredetileg itt álló középkori templomot a 18. században barokk stílusúvá alakították, majd 1909-1910-ben a barokk boltozatokat, építészeti elemeket eltávolítva restaurálták. Nyugati homlokzata elé ekkor épült a mai torony.

1977-ben, újabb helyreállítása során a szentélyt visszaboltozták, a hajó síkmennyezete alá az egykori boltozatra utaló faszerkezetet építettek, a szentély hátfalának gótikus ablakát és falképeit feltárták. A templomkertben: kőfaragványok töredékei. Szabadon álló, téglalap alaprajzú templom, a hajónál keskenyebb és alacsonyabb, egyenes záródású szentéllyel, a belőle nyíló, négyzet alaprajzú, földszintes sekrestyével, homlokzat elé épített középtoronnyal, toronysisakja fémlemezzel, többi része cseréppel fedett. Tornya 3 szintes, a szinteket egymástól egyrészes párkány választja el. Sarkait színezés hangsúlyozza, bejárata az alsó szint középső tengelyében nyílik, fölötte szalagkeretes körablak 4 füllel. A 3. szint minden oldalán nyílik ablak, félköríves záródású, keretelése az alábbi szintével egyező. A 3. szintet fél- órapárkány zárja le. A hajó oldalfalait 2-2, a szentélyt egy szegmentíves záródású, keret nélküli ablak tagolja. A szentély hátfalának középtengelyében nyílik a gótikus körablak. A déli hajófalon napóra van.

A toronyaljához kétszakaszos, síkfödémes hajó kapcsolódik, benne két vaskos pillér tartotta karzat, középen kihasasodó, tagozott téglamellvéddel. A karzatalja három kosáríves nyílással közlekedik a hajóval, ezek közül az egyik vak. Balra van a karzatfeljárat. Szentélye a hajónál egy lépcsőfokkal magasabban helyezkedik el, szűkebb és alacsonyabb annál. Egyenesen záródik és csehboltozattal fedett. Belőle kő szalagkeretes ajtóval dongaboltozatos sekrestye nyílik. Berendezése az 1910-es felújítással egykorú. Főoltárképe a gótikus körablak kibontása miatt a hajóban van, az oltárépítmény /rajta Szt. István és Árpád-házi Szt. Erzsébet szobra/ a helyén, a szentélyben. A diadalív két oldalán mellékoltárok: Jézus szíve, Mária Szeplőtlen Szíve. A Mária-mellékoltár közelében barokk keresztelőkút. A főoltáron utólag elhelyezve még Szt. László és Szt. Margit szobra (műemléki helyreállítása Dragonics Tamás tervei alapján történt). A hajóban festett szobrok: Pietá, Mária és Szent Család csoport, modern. A karzaton Szent András olajnyomat (?). A szentély gótikus körablakában a helyreállítással egykorú Szent András üvegablak. A szentély hátfalán feltárt freskótöredék.

A középkori eredetű templom 18. századi történetére az egyházlátogatási jegyzőkönyvek (Canonica Visitátio) őriznek adatokat. A templomtól különálló haranglábja 1711-ben és 1715-ben kettő, 1722-ben már három haranggal rendelkezett. Az 1734-ben készült feljegyzésekben arról olvashatunk, hogy a Szent András apostol tiszteletére ajánlott templom jó állapotban van. Mennyezete deszkázott, van három oltára, szószéke, ülőhelyeit padok képezik. Felszerelése közé tatozott egy kehely, két kazula, melyek közül az egyik fekete. Kórusa a hajóban van elhelyezve. A templomnak nincs kerítése. Két harangja a falu közepén lévő haranglábban van elhelyezve, az egyik régi, korát ötszáz évre becsülték. A leírás valószínű arra a harangra utal, melyen “Fusa MCCCCXCVII. Rufusa MDCXCVI. (1497, illetve 1696) O rex gloriae veni cum pace (0 dicsőség királya, jöjj békével) felirat volt olvasható.6 Ez a harang a 19. században még a haranglábban függött.. 1746-ban új orgonát vettek, a Szent András-főoltárt is újra cserélték.

Nógrád megye 19. század első felének monográfusa, Mocsáry Antal tudni vélte, hogy a templom mellett „délről napnyugat felé való részen hajdan klastrom volt, amit annak kevés maradvány kőfalai még is mutatnak, de Hazánk egymást felváltó viszontagságai ezt is elpusztították. Miféle szerzetbéliek voltak itten? ekkoráig világosságra hozni nem lehetett, tsak azt az egyet hagytak emlékezetül, azt is tsak szóval maradékról maradékra, hogy fejér ruhában járt az ott lakott Szerzet.” A történeti forrásokban az egykor templom mellett lévő kolostorra adatokat nem találtunk. Csak feltételezni tudjuk, hogy 1820-as években fellelhető kőfal maradványok a középkori templom körül lévő temető kerítéséből származhattak. A néphagyománynak egy történeti hűséget nélkülöző változatával napjainkban is találkozhatunk. Egy régi oltárkő a bejárati ajtó küszöbe előtt, feliratos részével került a földbe. A hagyomány szerint a feliraton az olvasható, hogy egykor az evangélikusok használták a katolikus templomot.

A kevés és szűkszavú forrásokból a templom 18. század második felének történetére sem szerezhetünk bővebb ismeretet. Csupán a század végéről van dokumentumunk az önálló plébánia megalakítására. Terény önálló plébániája a török háborúk idején megszűnt. Az 1697. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv már Herencsény fiókegyházaként említi községünket. A váci püspöktől 1783 januárjában önálló plébánia rangot kapott Terény. Az anyakönyveket (születés, házasság, halálozás), az egyház fontosabb eseményeit rögzítő história domust ezóta vezetik. Sajnos ez utóbbi, mely a plébánia történetére fontos adatokat őrzött, a II. világháború idején elveszett. A katolikus hívek 1783. március 18-án kelt levelükben a plébánia alapításáról értesítették a Balassa családot, a falu egyik földbirtokosát jelezvén annak előnyeit a községre nézve, egyben a plébános lakhelyéül szolgáló parókia telkének kijelöléséhez, építéséhez kértek támogatást. E fontos irat egyes részeit szó szerint közöljük: „Mélly alázatossággal mindenkor lekötelezett engedelmes jobbágyai kívántuk Exczelencziád Kegyelmes színe előtt ezen alázatos instantiánk által jelenteni, hogy Mgos Váczi Püspökünk eő nagysága az Herencsényi Paróchiának terhes állapotját föl vévén, melly ebbül álló lévén tudni illik:
1. Hogy mind eddig Herencsényi Plébános urunknak nagy terhire lévén az nagy hegyek, és az hosszú útnak alkalmatlansága végett, kivált éczakének idején Terjényben és Szandara a szentségekkel utánnunk fáradozni ellenben:
2. Utánna vetvén eő Nagysága az mi mind eddig majd elviselhetetlen terhünket, mert ugyan is amidőn az egész négy Helység (Herencsény, Surány,Terény, Szanda) és Pusztabéli parochiakból (Liszkó, Haraszti, Kiskér, Csukor, Szandaker) az Isteni szolgálatra egyben gyűltünk vala, az templomnak szűk volta végett fele is az hallgatóknak idekint maradni kéntelenített, az Isten igéit meg nem hallhatta.
3. Nyárban az szeginy ember a nagy munkában elfáradván, úgy nem külömben télben, alkalmatlan idők eshetnek, az hosszas és alkalmatlan utak végett az Isten szolgálatot el mulatta.
4. És utollyára akár mi néven nevezendő Herencsényi Plébániához tartozandó dolgainknak végben vitele ez ideig eő Nagyságának nagy terhiünkre lenni láczatott, ugyanis Mgos Püspökünk ezen okoknak valóságát föl vévén, az Herencsényi Parochiát kétfelé szakasztani és nékünk könnyebségünkre Terjényben Szanda nevű Helységgel különös Lelki Pásztort rendelni méltóztatott, mellyet is minden órában örömmel várjuk. Mely dologban már egyéb nem lévén, hanem az Parochiális Ház helynek fundusa. Esedezünk azért mélysíges alázatossággal Exczelencziád kegyelmessíginél, hogy az szüksíges Parochiális Fundust itten Terjényben adjon és annak fölépítésihez némi nemű segítséget Exczelencziád adni méltóztasson.”

A három szobából, konyhából, cselédszobából és éléskamrából álló parókia épülete 1785-ben elkészült. A következő esztendőben az istálló és kocsiszín, a sertésólak építése fejeződött be. A 18. századból még egy adattal rendelkezünk: 1788-ban az egyik harang megrepedt, használhatatlanná vált. A 19. század első feléből csupán a harangok összeírását és egy új szószék készítésének dokumentumait ismerjük. Az 1832. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv három harangról tesz említést. Ekkor még a haranglábban volt az 1497 évszámmal jelölt régi harang. A másodikon az alábbi felirat volt olvasható: „Vocem tuam audivi Domine et timui 1758”. A harmadikat 1811-ben öntötték Eberhard Henrik műhelyében. 1842-ben Skarbek Pál balassagyarmati asztalos új prédikáló széket készített puhafából 80 forintért, melyet Márkus András piktor hamuszínűre festett 40 váltó forintért.

Fentebb már említettük, hogy a harangokat a templomtól távolabb felállított haranglábban őrizték. A visszaemlékezések úgy tudják, hogy a katolikus iskola telkének keleti széléhez közel, a falu központjába vezető köz mellett állt. 1841-ben a különálló haranglábat lebontották, újat építettek helyette a templom (“Szegények háza”) nyugati falához. Az alig tíz éve felállított haranglábat 1850-ben egy erős szélvihar ledöntötte. Zsíros János plébános a tragikus eseményről levélben tájékoztatta a váci püspököt: “Folyó évi február hó 22-dik napján dühöngő mindent pusztító s rontó szél, melly szomorú jeleit és nyomait meg kell ugyan vallani, sok helyeken hagyta maga után, s tetemes károkat okozott számtalanoknak, – de alig hihetni, hogy nagyobban valakit megkárosított volna mint Szentegyházunkat, midőn az úgynevezett Szegények házára 1841 évben fölállított haranglábnak egész erejét neki szegezvén, azt kőfalba beállított gerendákkal együtt, állásából kimozdítván, össze rombolta, darabokra zúzta, s egész helységbe szétszórván két nagyobb harangunkat, az ég minden viharainak, szél, eső, s forrósági viszontagságoknak kitéve, minden kerítéstől megfosztva, tető nélkül hagyta. A legkissebb, mint egy 60 fontnyi harangtól pedig – mellynek hihető-, hogy a tető düledezése, s zuhanása közben valamelly gerendának reá esése által nyakát tőré, szentegyházunkat megfosztá. – De nem kedvezett ezen rémítő s elfelejthetetlen szél Parochiális épületemnek sem, midőn udvarom kőfal kerítéséből egész 4 ölnyit, s templomtóli papi lakom tűzfalát ledönté, porrá zúzta.”

A harangláb újjáépítésére két lehetőség kínálkozott: korábbi helyén a templom nyugati falához ragasztva, vagy a templom melletti dombon (iskola kertjében) építik fel. Úgy döntöttek, hogy haranglábat a korábbi helyére, a templom nyugati oldalához építik, mely 1850 októberében készült el. Az új harangláb kiviteli tervét és költségvetését nem ismerjük, de a későbbi dokumentumokból tudjuk, hogy kőlábazat felett – az 1841. évi kiviteli terven látottakhoz hasonlóan – a három oldalán deszkaborítást kapott. Az 1867-ben készített tagosítási térképen a templom tűzfalához épített harangláb alaprajza jól látható. Véleményünk szerint a templom déli bejáratának befalazása, a nyugati oldalon új ajtó nyitása 1841-ben történhetett, amikor a haranglábat a templom falához építették. A 19. század második felének első évtizedeiből csupán szórványos adataink vannak a templom történetére. 1860-ban új keresztelőkútat készítettek Schmidt József romhányi kőfaragóval, melynek faborítását Tary János felsőbodonyi asztalosnál rendelték meg.14 1870-ben a plébánia épületét új itatták fel Kovács Ferenc váci kőművessel.

A források hiányának valószínű az lehet az oka, hogy a birtokaprózódás következtében elszegényedett katolikus családok a templom folyamatos karbantartásához jelentős összeggel nem tudtak hozzájárulni, vagyis felújítási munkák ebben az időben alig történhettek. Rendszeres karbantartás nélkül viszont az épület állaga annyira megromlott az 1880-as évek végére, hogy a be kellett záratni. 1889 tavaszán a templom állapotát megvizsgáló két szakértő véleménye alapján Völgyi János plébános összefoglaló jelentést küldött a váci püspöknek. Alábbiakban ebből idézünk: “a szentély boltozatát, s a szentély s hajó közötti ívezetet oly állapotban levőnek találta, mely minden pillanatban beomlással fenyeget, s így nézetem szerint, a hatósági szakértő helyesen véleményezé a hajónak is elzáratását, mert hisz a kérdéses ívezet tényleg a hajónak egyik fal részét képezi, s beomlás ténye rémületet idézne elő a menekülni akaró hívek között.

Itt teszünk említést Szanda és Szandaváralja katolikus lakosainak régi vágyáról: Szandán templomot építenek. E törekvésük nem volt újkeletű, hiszen már a 19. század első felében terveket készíttettek a felépítendő templomukról. A két település – mint ismeretes – 1927-ig önerejéből templomot építeni nem tudott, az egyházi szertartásokat az iskolában tartották. A terényi templom roskadozó állapota, összedőlésének lehetősége a szandaiknak reményt adott templom építésre, az anyaegyház székhelyének áthelyezésére. Erre vonatkozó szándékukat négyoldalas levélben fogalmazták meg a váci püspöknek. Alábbiakban ebből idézünk részleteket. “Szanda és Szanda Váralja községek lakosainak valamint már elődeinknek is régen táplált óhajuk az, hogy a Terényben lévő templom az egyház központjára Szandára helyeztessék át, s ezen község legyen egyúttal a lelki pásztor lakhelye. Eddig különféle akadályok gördültek a feltett czél megvalósítása elé, de most midőn a terényi templom roskadozó volta miatt hatóságilag bezáratott, sőt a mutatkozó talajvíz folytán ezen épületnek állandósága is kétségessé vált, mely veszély a parochialis épületet is fenyegeti… A szükségesség mellett bizonyít főleg azon körülmény, hogy Szanda és Váralja községének 820 lelket számláló lakossága kizárólag római katolikus, ehhez csatlakozik puszta Kis-Kér, Csobánka puszta és Nemti puszta, ahol szintén csakis róm. katolikusok laknak, s kiknek Szanda inkább hozzáférhető mint Terény. Ellenben Terény községének katolikus lakossága csak mintegy 90 lelket számlál… Nagyméltóságod kegyességéből mindenek előtt az engedélyt kérjük, s azon felül alázattal esedezünk, miszerint a terényi templom tökéletes karbahozatalával járó költséget kegyesen a szandai templomra felajánlani méltóztassék. Az építéssel járó többi költségek, – melyek előreláthatólag nagyok nem lesznek -mert ha a terényi templomot és parochialis épületet előnyösen elárusítani nem sikerülend, annak anyaga kivétel nélkül felhasználható lenne a Szandán építendő Isten házára és parochialis épületre.”

Nem volna helyes, ha a fenti idézetből Szanda-Terény katolikus híveinek ellentétére gondolnánk. A szandaiak – a rendelkezésünkre álló források szerint – munkával, anyagi hozzájárulással mindig támogatták a terényi templom restaurálását, berendezési tárgyainak pótlását, hiszen 1927-ig a nagyobb egyházi ünnepeken, a terényi templom jobboldali padsorait a szandai hívek foglalták el. A templom 1889. évi felújítási tervét – ha egyáltalán készült ilyen – nem ismerjük. Azok a költségvetések maradták ránk, amelyeket a meghirdetett pályázatra a vállalkozók küldtek. Ezekben részletesen leírták az elvégzendő munkát, a felhasználásra kerülő anyagok mennyiségét. Több pályázó közül Galamcs Mihály nagyhalápi kőműves, Varga András nándori ács kapott megbízást a felújítási munkák elvégzésére. A kőműves 663, az ács 517 forintról adott költségvetést.

A felújítás során sajnos helyrehozhatatlan kár keletkezett a templomban. A szentélyben a középkori eredetű gótikus diadalívet megszüntették. A sarkokon nyugvó faragott kövekből készült ívek darabjait, a boltozat Istenszemet ábrázoló zárkövét, az átalakítással megbízott kőműves elvitte, több darabját pedig más építkezéseknél használták fel. A gótikus csúcsíves szentély boltozatát egyenes zárodásúra építették át. Az eddig 7 méter hosszú, 6 méter széles és 9 méter magas szentély stukator elkészítéséhez 5 méter magas új falat készítettek, a pilléreket is hasonló magasságban kellett kihúzni. A szentély újonnan építendő mennyezetéhez 36 darab 8 méter hosszú tiplipan gerendát, 4 pakli stukator szöget, 16 kéve nádat, két karika drótot használtak fel. Az átalakítás után a szentély belső mérete jelentősen megváltozott: hossza 6 m, szélessége 4,70 m, magassága 4,82 méter lett. Kicserélték a fedélszék szarufáit, a tetőre 8.000 zsindelyt raktak fel. a templom talajának burkolására 4.000 téglát használtak. A templom nyugati tűzfalához épített haranglábat új deszkákkal látták el, megújították párkányzatát, a teteje új zsindelyt kapott. A kórusra vezető falépcsőket is kicserélték. Az eltelt két évtized alatt két szoborral gyarapodott a templom: 1902-ben a hívek egy 125 cm magas Jézus szíve szobrot vásároltak, 1906-ban pedig Szent Antal szobrot adtak ajándékba.

Az 1899-ben felújított templomon 1909-ben kisebb javításokat végeztek. Fodor Sándor balassagyarmati építési vállalkozó ez év nyarán kifestette a szentélyt, kijavította a sekrestye előtti lépcsőt, a szószék feletti boltozatot, a kórus burkolatát, téglából épített lépcsőjét, a haranglábon lévő zsindelyt átrakta. Az 1700 koronáért vállalt munkák között nem szerepel a neobarokk stílusú, háromszakaszos, hagymasisakos torony felépítése, mely a korábban már meglévő harangláb helyére került. A torony építésének dokumentumait nem találtuk meg, csupán egy utalást ismerünk, mely szerint a torony 1910. szeptember közepén készen állt. Ez szerint a torony 1909. június és 1910. szeptember között épülhetett. A torony harangjait 1913 májusában rendelték meg a Novotny Antal harangöntő műhelyében, eddig a haranglábból a toronyba helyezett harangokat használták. A harangok kicserélését azzal indokolták: a nagyharang megrepedt, a másik kettő pedig oly kicsi, hogy nincs összhangban a naggyal. A meglévő régi három harangot a harangöntőnek adták el. A megrendelt harangok súlya, felirata az alábbi volt:
1. Nagyharang as-hangú, súlya 344 kg. A Szent András apostol képe alá kerülő felirat: “Szent András apostol védőszentünk könyörögj értettünk. Öntötte Novotny Antal Temesvárott 1913-ban, a terényi róm. kath. egyház részére, a hívek költségén.”
2. Középső harang c-hangú, súlya 166 kg. A Szent István király képe alá kerülő felirat: “Szent István király könyörögj érettünk. Öntötte Novotny Antal Temesvárott 1913-ban, a terényi róm. kath. egyház részére, a hívek költségén. “
3. Kisharang es-hangú, súlya 106 kg. A Szent László képe alá kerülő felirat: “Szent László könyörögj érettünk. Öntötte Novotny Antal Temesvárott 1913-ban, a terényi róm. kath. egyház részére, a hívek költségén.” A harangok felszentelésére 1914. május 15-én került sor.
Az új harangoknak a hívek nem sokáig örülhettek, mert 1917-ben a legnagyobb és a kisharangot a katonaság elvitte. Pótlásukra 1925-ben került sor. A 90 cm átmérőjű nagyharang felirata: “A terényi katholikusok áldozatkészségből és sok más jólelkű adományából Isten dicsőségére és Szent András apostol tiszteletére készült 1925-ben. Öntötték Seltenhofer Frigyes fiai harangöntő gyárában Sopronban.” Az 52 cm átmérőjű kisharang felirata: “A terényi katholikusok áldozatkészsége és sok más jólelkű adományából Isten dicsőségére és Jézus szíve tiszteletére készült 1925-ben. Öntötték Seltenhofer Frigyes fiai harangöntő gyárában Sopronban”. A harangok árának összegyűjtését úgy biztosították, hogy minden katolikus párt 10 kg búza, a 15 éven felüli nőtlen, illetve hajadonokat pedig 5 kg búza árának befizetésére kötelezték. A két harang beszerzését a kiskéri uradalom 17 mázsa búza árával támogatta.

Az 1920-as években a két harangon kívül új padokkal és orgonával gyarapodott a templom. A jelenleg is meglévő 24 darab alápadlózott padot Nagy Sándor nógrádberceli asztalossal készítették 700 pengőért 1927-ben. Ezen kívül a régi, rossz állapotban lévő 21 pad anyagából a kórusra 3, a szentélybe 2 darab padot állított össze. Ugyancsak ebben az évben új orgonát rendeltek meg Barankovits Lajos rákospalotai orgonaépítőnél. nyolc szóló és öt mellékváltozatú orgona 4.800 pengőbe került. Az orgona szekrénye lucfenyőből, a játszó asztal fenyőfából, a belső mechanikai rész jávorfából készült. A fémsípok angol ónból és horganylemezből, a fasípok lucfenyőből vannak. A stációképeket is ekkor szerezték be, az 1913-ban készült templomi leltár szerint még stáció nem volt.

A templom leltárát 1930-ból ismerjük. A 18. század első felében barokk stílusban épült kóruson az új orgonán kívül 3 új padot és egy fogast írtak össze. A torony bejárati részében 3 darab harangkötél és egy régi pad volt. A templom hajójában és szentélyében 3 db régi lóca, 24 db új pad, 14 stációkép, keresztkút, régi oltár, 2 db kőből készült szenteltvíztartó, hordozható Mária szobor, Szent József, Szent Antal, Szentlélek, angyalok szobra volt látható. A leltárban szerepel missziós kereszt, gyóntatószék zsámollyal, 12 db lobogó, melyek közül 4 vörös, 4 zöld, 2 fehér, 2 kék színű volt. A gyertyatartók közül 9 db rézből egy pedig fából készült. A megye 100 pengőt adott 1935-ben az új főoltár beszerzéséhez. Döntését azzal indokolta, hogy “A terényi róm. kath. templom düledező főoltárának rendbehozatala, s új oltár beszerzése szükséges, mert a templom csakis új főoltár felállítása által válik használhatóvá. ” Úgy tervezték, hogy a lebontott régi oltárt a kórus alatt állítják fel, és mint szentsírt és betlehemet használják. Az új oltárt – mely napjainkban is eredeti helyén áll – az Oberbauer cégnél rendelték meg. Az 1872-ben festett nagyméretű régi oltárképet jelenleg a kóruson, az orgona mögött láthatjuk.

Mint fentebb említettük, 1935-ben a plébánia tetőzete leégett. Újjáépítésével Ballá Mihály balassagyarmati kőművest bízták meg, aki a tornác faoszlopait téglaoszlopokra cserélte ki. Az átépítéssel új helyiségek kialakítására is sor került. A kiviteli terv szerint, a templom felől a plébániára érve egy hosszú fedett folyosó fogadta a látogatót. Jobbra volt a WC, mögötte gazdasági épület, balra pedig magtár, ezt követte a mosókonyha (padlásfeljáróval), a fürdőszoba, mögötte a konyhából nyíló éléskamra, konyha, vendégszoba, hálószoba, az útra néző oldalon pedig az úriszoba, mellette az ebédlő. Ez utóbbi templomfelőli oldalára egy kis előszobát és irodát építettek.

A II. világháború idején (1944-ben) az 1925-ben öntött középső nagyságú 173 kg-os harangot vitték el hadicélokra, melyet csak 1967-ben pótoltak. Az ekkor vásárolt 52 cm átmérőjű, 182 kg súlyú harangon az alábbi felirat olvasható: “A terényi róm. kat. hívek áldozatkészségéből készítette Ducsák István harangöntő mester Őrszentmiklóson 1967-ben. Magyarok nagyasszonya könyörögj érettünk!” A toronyban jelenleg az 1925-ben öntetett 300 kg-os nagyharang, a 80 kg- os kisharang és az 1967-ben vásárolt közép nagyságú harang van. Az új harangot 1967. október l-jén Gyurkó Gábor nézsai esperes-plébános szentelte fel. Az 1950-es évek közepéig nagyobb munkákat nem végeztek a templomon. 1957-ben a külső javításokat végezték el és a tornyot festették le. 1960-ban került sor a villany bevezetésére. A templom tetőzetét 1967-ben szürke színű palával fedték be, a plébánia épületének kijavítására is sor került. A régi nyitott gyóntatószéket 1965-ben, a terényi Mária Társulat új kétrekeszes, zárt gyóntatószékre cserélték ki, mely jelenleg a kórus alatt van.

Az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei, 1971-1973 között, kutatásokat végeztek a templomban. A román, gót és barokk elemeket tartalmazó szentélyben, a falakon különböző korokból származó festésnyomok kerültek elő. Kibontották a szentély keleti falán a gótikus rózsaablakot, és a déli homlokzaton talált román kori ablakot. Javaslatot tettek a szentély boltívének visszaállítására, melyet az 1889. évi felújításkor szüntettek meg. A kutatás során feltárták az eredeti, középkori szembemiséző oltár helyét, a déli oldalon a 19. század közepén befalazott bejáratot. A műemléki helyreállítások előkészületeként 1976-ban lebontották a szószéket, a sekrestyéből nyíló ajtaját pedig befalazták. A tényleges munkák az 1980-as évek közepén kezdődtek meg. A szentélyben a gótikus rózsaablak láthatóvá tétele érdekében a főoltár oltárképét – mely eddig azt eltakarta – eltávolították és a déli elfalazott ajtó helyére helyezték. A szentély téglaboltozatát mezőtúri téglából állították helyre. A szembemiséző oltár a középkori helyére került, melynek posztamensét tufakőből készítették. Kovácsolt vaslábon helyezték el a régóta az egyházközség birtokában lévő menza márvány lapját, amelyhez a hívek kegyeleti és gazdasági okokból egyaránt ragaszkodtak. Felújították a hajó mennyezetét, a tetőzetére apró hódfarkú cserép került. Új szentségtartót (pastoforium), 7 darab új széket is készíttetett a műemléki felügyelőség.

A visszaemlékezések szerint a II. világháborúig, a hívek elhelyezkedése a templomban, az ősöktől örökölt szokás szerint történt. A mise alatt az oltár jobb oldalánál az iskolás leányok, a másik oldalon a fiúk álltak sorban. Az eladósorban lévő leányok a szentély és a hajó között lévő áldoztatórács mögött álltak, majd őket a kisebb leányok követték. A hajó jobb oldalán lévő padokban – 1927-ig, míg a szandaiak temploma fel nem épült – a szandaiak foglaltak helyet nagyobb ünnepeken, a másik oldal padsoraiban a terényiek ültek: elől a nők, mögöttük a férfiak. Az iskolából kimaradt fiúk helye a kórus alatt volt. A templom főoltárán az alábbi szobrok vannak: Szent Erzsébet, Szent István, Szent Margit, vizetfakasztó Szent László és két angyal. A hajóban látható Jézus szíve és Mária szíve (ezt a szandaiak készíttették) oltár, a szentségtartó, valamint Mária szobra fa vitrinben, Fájdalmas Mária, Szent Antal, Szent család szobra (ez utóbbi kettő a kórus alatt). A csillárt 1998-ban vásárolták a hívek.

A falon elhelyezett stációképeket, 1997-ben, Németországból hozatták, szandai emberrel kereteztették be, a régieket a plébánián helyezték el. A plébánián 1985-től nem laknak. Vagyóczky József plébános Cserhátsurányból látja el a hívek lelki gondozását. Az épületet jelenleg ifjúsági táborozásra használják. A 19-század második felétől ismert egyházközségi képviselőtagok névsorában a Varga, Bujnyik, Petrás, Koplányi, Oravecz, Pongrácz családnevekkel találkozhatunk.

 

Forrás:
SZVIRCSEK FERENC: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000) 234.
A váczi egyházmegye történeti névtára első rész: az intézmények története. Dercsényi Dezső Vállalata. Vácz, 1915., Terényi plébánia 176-177.
BOROVSZKY SAMU: Nógrád vármegye. NÓGRÁD VÁRMEGYE KÖZSÉGEI. Írta Reiszig Ede dr. történetíró. Kiegészítette Vende Aladár szerkesztő. Terény.
GYÖRFFY GYÖRGY: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. Nógrádvármegye
Magyarország Műemlékjegyzéke NÓGRÁD MEGYE Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest 2005., 116.
Báró Forster Gyula: Magyarország műemlékei 2., A Műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma (Budapest, 1905)
Egyházlátogatási jegyzőkönyv (canonica visitátio). Plébánia Hivatal. Herencsény
MOCSÁRY ANTAL: Nemes Nógrád vármegyének históriai, geographiai és statistikai esmértetése.. Pest, 1826. III. k. 58. p.
Püspöki Levéltár. Vác. Plébánia iratok. 314/1873.
Püspöki Levéltár. Vác. Plébánia iratok. 124/1786.
Egyházlátogatási jegyzőkönyv. Plébánia Hivatal. Terény.
Püspöki Levéltár. Vác. Plébánia iratok. 1599/1842 és 28/1850.
Püspöki Levéltár. Vác. Plébánia iratok. 28/1850
Püspöki Levéltár. Vác. Plébánia iratok. 2299/1960.
Püspöki Levéltár. Vác. Plébánia iratok. 1637/1871.
Püspöki Levéltár. Vác. Plébánia iratok. 4169/1889.
Püspöki Levéltár. Vác. Plébánia iratok. 1200/1889.
Püspöki Levéltár. Vác. Plébánia iratok. 2154/1889.
Püspöki Levéltár. Vác. Plébánia iratok. 427/1910.
Püspöki Levéltár. Vác. Plébánia iratok. 378/1925.
Püspöki Levéltár. Vác. Plébánia iratok. 876/1927.
Püspöki Levéltár. Vác. Plébánia iratok. 547/1930.
Plébánia irattára. 277/1935. Terény.
Országos Műemléki Felügyelőség Adattára. 20.702 és 10.369. sz.

Back to Top