Magyarok Nagyasszonya-templom

Zabar

Elérhetőség

3124 Zabar, Béke u. 1.

Galéria

Neve szláv eredetű, jelentése: „fenyves mögötti hely” (za-: valami mögött, valamin túl; bor: fenyő, fenyves erdő). Régészeti leletek szerint a település környéke már a bronzkorban lakott volt. A falut 1332-ben említik először: pápai tizedszedők dézsmajegyzékében szerepel, templomos helyként, Sobur névalakban. Okleveleinkben az első adata 1359-ből való, ekkor már Zabar néven, mint a Zabary és Bebek család birtoka. A 16. század végére elnéptelenedik a falu, de 1692-ben ismét jegyzik. Az új települést a régitől beljebb, az erdőben építették fel, ez lett a későbbi Magyarzabar (ma: Belső-Zabar), megkülönböztetésül Tótzabartól (Külső-Zabar), amelyet a 18–19. század fordulóján szlovák telepesek alapítottak. A régebbi falurészt Fényes Elek 1851-ben Német-Zabar néven lajstromozza, de a korabeli térképeken ilyen elnevezés nem szerepel. 1890-tól már újra összevont néven említik.

A XIII. században román stílusban épült templomot a XV. században gótikus stílusban átépítették, 1932-ben főként a homlokzatot erősen megújították. Ekkor készült a torony is. Védőszentje a Magyarok Nagyasszonya. Egyhajós, keletelt templom. Középkori szentélye egyenes záródású. A déli oldalfalon 2 méternél magasabb csúcsíves kapukeret látható, felette kőből faragott, tölcséres ablakok vannak. A szentély északi falához utólag építették a sekrestyét. A hegyes sisakú torony és a huszártorony újkori bővítés. A hajó belső terét síkmennyezet fedi, félkörívű diadalív kapcsolja hozzá a román dongaboltozatos szentélyt.

Hajója két részből áll: a szentélyhez kapcsolódó, keleti rész valamivel keskenyebb, mint a nyugati. Szentélye keskenyebb a hajónál. Északi oldalához sekrestye kapcsolódik. A templom nyugati homlokzatán sokszög alaprajzú bejárati előcsarnok, homlokfalán másodlagos elhelyezésben gótikus, szemöldökgyámos kapuval, fölötte, az oromfalon körablak, halhólyagos mérművel. A torony déli oldalán és a déli hajófal keleti szakaszán befalazott csúcsíves kapu. A hajó déli és a keli falán, a szentélyfalon csúcsíves, illetve tölcsérbélletes ablakok, az É homlokzaton szegmentívesek. Hajója síkmennyezetes, bejárati oldalán karzat, szentélye dongaboltozatos. A falképek a 20. században készültek. Berendezése jellemzően a 20. század első feléből származik. A templom a 13. század végén épült, a 15. században hajóját megtoldották. 1725-ben, 1835-1836-ban, 1923-ban helyreállították. Tornya, az előcsarnok és a hajó nyugati, visszaugratott része 1932-ben épült (építész: Heinz Béla).

Forrás:
Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája
Magyarország Műemlékjegyzéke – Nógrád megye