Szent József-templom

Mátraterenye (Homokterenye)

Elérhetőség

3145 Mátraterenye, Kossuth u. 109.

Galéria

Mátraterenye 1984-ben alakult Homokterenye, Mátranovák és Nádújfalu községek egyesítésével. A település neve a Mátranovák és a Homokterenye összevonása. Homokterenye ősi neve Atyazháza, vagyis Atyásháza volt. Árpád-kori település. Nevét már 1296-ban említették az oklevelekben. A 15. században Heves vármegyéhez tartozott. 1404-ben Zsigmond király Homokterennei Miklós fia Miklósnak és fiának Jánosnak, valamint a „faluvégén lakó” Péternek és Lászlónak bizonyos birtokrészeket adományozott itt, de 1418-ban már az egész helységre Homokterennei Jakab fia János kapott adományt. Ettől kezdve nevezik Homokterenne néven.

1548-ban Nagy Balázs és Horváth András birtoka volt. 1552-ben e település is behódolt a törököknek. 1555-1558 között a hatvani szandzsákhoz tartozott, összesen 5 adóköteles házzal. 1563-ban, a Homokterennei család kihaltával Berényi András nyerte adományul, akinek utóda Berényi György, az akkori nádor Pálffy Pál közbenjárásával új királyi adományt eszközölt ki e helységre, melybe be is iktatták 1652-ben. 1715-ben 10 magyar, 1720-ban pedig 12 magyar háztartását írták össze. 1770-ben Darvas Ferenc és Balczer József, 1826-ban Platthy József özvegye, Talai Horváth Mihály, Fáy József és Hamar András özvegye voltak birtokosai. Az 1900-as évek elején Kolossy Zoltán és Csintalan Ábrisné volt itt a nagyobb birtokos. A községbeli úrilakok közül az egyiket Lieszkovszky József építtette a 19. század elején. A másikat Szakács József építtette 1880-ban. A harmadikat pedig Fáy Menyhért építtette a 19. század első éveiben. 1873-ban itt is a kolera pusztított, 1874-ben pedig az egész helység leégett. Határában az 1900-as évek elejének adatai szerint két kőszénbánya is volt. Az egyik az Éjszakmagyarországi Szénbánya Társaság telepe, a másik Csintalan Abrisnéé és két társáé volt.

A román stílusú, XIII. századi templom feltárása során négy építési szakaszt különböztettek meg. A hajó és a szentély a XIII. század második negyedében épült, A község ősi neve Atyaháza volt. A XIII. század végén készült karzatot ma is tartó két pillér és a főhomlokzat két támpillére is. Nagyarányú építkezés folyt a XV. század elején, amikor a község birtokosa, a Homokterennei család temetőkápolnát és csontházat épített a templomhoz, s ugyanakkor készült a déli oldal gótikus kapuja, valamint a kőfal is. Az 1688-ban pusztuló oldalépítményeket 1801-ben bontották le, ekkor készült a mai sekrestye és a huszártorony. Hajóját 1920 körül boltozták, miután lebontották régi síkmennyezetét. 1820-ig zsindelyes nyeregtető fedte, 1807-ben, Egerben öntött új harangja ma az új templomban van elhelyezve.

A kegyhely dombon áll, egyhajós, észak-kelet – dél-nyugat tájolású. Főhomlokzata egyszer-, magas oromfallal épült, sarkain egy-egy erőteljes támpillérrel. Szentélye a hajótól jóval keskenyebb, egyenes záródású. A főhomlokzaton nyíló kapu kőkeretes, félkörös záródású, záróköve rozettával díszített. Középkori bejárata a déli oldalon volt, melynek csúcsíves kőkerete a helyreállítás során került elő. Belső térkialakítása süvegboltozatos, két szakaszú. A keresztheveder kosáríves, a diadalív ‚s a hosszhevederek félkörívesek. A boltozat és a hevederek lécrácsra erősített nádborítással, vakolással készültek. Karzata két zömök pilléren nyugszik, mellvédje középen ívesen kihajlik. Padlózata téglával van burkolva. A karzat alatt a feltáráskor előkerült kőemlékek (szenteltvíztartó, kváderek, kő ajtókeret maradványa és egyenlőszárú kereszttel vésett sírkőtöredék) vannak elhelyezve. A szentély sík mennyezetű, déli falában középkori ülőfülke látható.

Forrás:
Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája
miserend.hu