Ciszterci monostorrom | Pásztó

A Mátra hegység keleti részének lábánál fekszik Pásztó városa. Monostorának apátjáról először a dömösi prépostság 1138-ban kelt adomány levelében olvashatunk. Az adományok között szerepel egy Ubad nevű halastó, amely közös a pásztói apáttal. Ezen kívül van még egy forrás, amely a korai pásztói monostorról beszél. Egy Cerbanus nevű velencei klerikus Dávid pannonhalmi apát (1131-1151 között) engedélyével a pásztói monostorba ment, és az ottani könyvtárban két görög egyházatya könyvét görögről latinra fordította. Ezen adat alapján a történeti szakirodalom görög (bizánci) monostorként tartotta számon a korai pásztói apátságot. Az itt végzett régészeti kutatás alapján azonban inkább bencéseket sejthetünk a XII. század elején Pásztón.

III. Béla király 1190-ben ciszterci monostort alapított itt, a pilisi ciszterci apátságból telepítve a szerzeteseket. A monostor kegyura 1265-ig a mindenkori király volt. Ekkor István ifjabb király a kegyuraságot a Rátót nembeli István mesternek, az ifjabb királyné főlovászmesterének adományozta. A Rátót nemzetségből származó Pásztói és Tari család volt a monostor és a település kegyura a középkor folyamán. A törökök közeledtével, az 1526-os mohácsi vész után a szerzetesek elhagyták a pásztói monostort. Egyes szerzeteseit az ausztriai Heiligenkreuz ciszterci monostorában említik 1526-ban és 1568-ban. Az erődített monostort a törökök elől visszavonuló királyi hadak 1551-ben felgyújtották és az a város nagy részével együtt leégett. 1552-ben Pásztó már török kézen volt és maradt igen hosszú ideig.

A pásztói apáti címet a XVII. század elejétől királyi adományként commendatorok bírták. 1690-ben Zolnay András került az apáti székbe, aki vissza akarta hozni a cisztercieket Pásztora. Felvette a kapcsolatot a morvaországi wellehrádi ciszterci monostorral, és maga is belépett a rendbe. 1702-ben I. Lipót a pásztói apátságot minden tartozékával és jogával együtt a wellehrádi ciszterci monostornak adományozta, akik Pásztón az apátság romos épülete mellett 1715-1717 között barokk kolostort építettek. Az 1793-as térképen jól látható a domb, amelyen a barokk kolostor, a plébánia, a plébánia templom és az iskola található. A dombot a Kövicses-patakból ide vezetett Malom-patak vette körül, amely a domb aljában lévő malmot is működtette és a halastavat táplálta.

1965-ben kezdődött a barokk kolostorépület műemléki helyreállítása. Ennek kapcsán került sor körülötte a régészeti kutatásra, amelynek célja a középkori apátság feltárása volt. Kibontakozott az elpusztult apátság alaprajza. Az alaprajzi forma, a falak szerkezete, a jellegzetes habarcsanyag, valamint a falak mellett és a rétegekben talált régészeti leletanyag alapján szétválasztható volt egy korábbi – a XII. század elejére keltezhető – periódus, valamint a XIII. század első negyedére tehető bővítés. Az első szakaszban egy közel 40 m hosszú, 24 m széles, három hajós, keresztház nélküli templom épült, amelynek két mellékszentélye félkörívesen, főszentélye egyenesen záródott. A főszentély alatt kriptát találtak. A monostor a templom déli oldalához csatlakozott U alakban, azaz a déli oldal nem volt beépítve. A kerengő egyetlen folyosóból állt a templom déli oldalával párhuzamosan. Az alapvetően centrális elrendezésű bizánci templomokhoz nem hasonlítható az itt feltárt három hajós, nyújtott formájú alaprajz, itt tehát inkább bencés apátságot feltételezhetünk a XII. század elején. Az alaprajz, a szentélyek alapján analógiákat a német románkori építészetben találunk.

A bencések által elhagyott monostorba települő ciszterciek csak 1230 körül építették át az apátságot, az egész épületegyüttest károsító tűzvész után. A szentélyt gótikus formában nagyobbították és a kolostorba is új helyiségeket építettek. A monostor a templom déli oldalához csatlakozott. A déli mellékszentély mellett a korai periódusban feltehetően volt egy kis sekrestye, mellette talán a már Cerbanus által is említett könyvtárhelyiség volt. Mindkettőt elbontották a későbbi átalakítás alkalmával. A keleti oldal déli nagy helyisége a káptalanterem volt, amely fölött a dormitórium helyezkedett el. A templom déli falával párhuzamosan haladó folyosó kötötte össze a keleti részt a nyugati szárnnyal, ahol a gazdasági épületek álltak. A hosszú nagy terem nyugaton a refektórium volt, ennek déli végében a konyha állott. A refektórium nyugati oldalánál levő két kisebb helyiség raktár lehetett. Ennek az épületszárnynak a padlásán tárolták a gabonát.

A pásztói szentélyelrendezés formáját joggal kapcsolhatjuk a német román kori építészethez. Az apátság építésének pontos idejét nem tudjuk. 1138-ban — a dömösi oklevél szerint — biztosan megvolt. A falak mellett előkerült régészeti leletanyag alapján keltezhetjük a XI. század végére, XII. század elejére. Minden bizonnyal királyi alapítás volt és csak 1265-ben került — akkor már a ciszterci apátság — a Rátót nemzetség birtokába a kegyuraság. Az 1190-ben ide települő ciszterciek a rend szokásaitól eltérően a település szívében levő bencés apátsági épületbe költöztek, és nem egy, a településtől távoli völgybe. Az itt levő monostor megfelelt a szigorú ciszterci szabályoknak.

A pásztói apátság XIII. század elejére keltezhető átépítésében szerepet játszott az is, hogy a monostor ez időben leégett. Az égés nyomait több helyen megfigyelhettük: a nyugati részen, ahol az égett gabona volt, a folyosón és az ipari épületeknél. Az égés utáni helyreállítás is indokolja az átépítést, de az új rend ekkor még dinamikus fejlődése is megkívánta a nagyobbítást. Elbontották a bencés templom szentélyét, a bontási törmelékből mintegy 40 cm-rel megemelték a szinteket, a padozatot kőlapokkal burkolták. A kőlapok alatti rétegből kerültek elő az építkezést keltező XIII. századi kerámiatöredékek, köztük egy cserépüst töredéke. A két mellék szentélyt szabálytalan formában egyeneszáródásúvá alakították. A már említett 1699-es leírásból tudjuk, hogy a templom kváderkövekből készült, igényesen kialakított épület volt, a főapszison három nagy, a mellékapszisokon egy-egy ablak nyílott. Papi ülőfülke volt a falban, amit kődíszek vettek körül. Az oltár romokban állott. A Szent Kereszt kápolnában Szent János képe volt látható, a Szent Kereszt tövében. A főapszis boltozata 1699-ben már beszakadt, az egyik ablak összedőlt.

Forrás:
Valter Ilona: Ciszterci monostorok kutatása In.: Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
VALTER Ilona: Adatok a pásztói monostor gazdasági életéhez