Szent Mihály-templom | Herencsény

Szent Mihály-templom

Herencsény

Temploma a XIII. századból származik. Eredetileg egy kerek rotunda volt, ez ma is megvan, a templom szentélyét alkotja. Valószínűleg ehhez építették a négyzetes hajót, melyet később kibővítettek. 

Nógrád megye
2677 Herencsény, Béke út 5.

A templom rövid története

Neve szláv eredetű. A korai Árpád-korban keletkezhetett. Egyházának papja 1293-ban a váci káptalan kiküldetésben járt el. 1322-ben családnévben említik. Pálóczy György esztergomi érsek 1423-ban tiltakozott az ellen, hogy ”terencheni” jobbágyait a váci püspök és a káptalan megadóztassák. 1484-ben birtokosai voltak a Rhédey, 1580-ban a Tholdy, 1589-ben pedig a Szokolyi családok. Nógrád megyében, az egyházmegye északi határán lévén, a XV. században az esztergomi érsek tartott rá igényt. A török hódoltság idejében a váci nahije községei között szerepel ”Terencsény” néven. A hódoltság alatt állandóan a váci püspök tizedjegyzékében szerepel. Mossóczynál ”aedificant” (építenek) megjegyzéssel 2 forint árendát fizet. Ugyanebben az időben a török defterben \”falu Berencsény\” 12 ház után adózik 1579-ben. Úgy tűnik, átvészelte a török hódoltságot. Igaz, 1674-ben lakói csak 3 forint árendát fizetnek, azonban 1715-ben már 17 családot írnak össze benne. Ma is Nógrád megyében van.

Temploma a XIII. századból származik. Eredetileg egy kerek rotunda volt, ez ma is megvan, a templom szentélyét alkotja. Valószínűleg ehhez építették a négyzetes hajót, melyet később kibővítettek. A Historia Domus e templomról azt írja, hogy a vizigótok (nyugati gótok) építették, azonban a valóság az, hogy temploma Árpád-kori. Címerrel ellátott kapuja 1350-ből származik. 1433-ban a pápa búcsút engedélyezett az ”ecclesia parochialis de Herenchen” (a herencsényi plébániatemplom javára) részére, amely Szent Mihály tiszteletére volt szentelve. A Pongrácz-féle 1672. évi térképen Herencsény tornyos temploma látható. A XVI. században már plébánia, és plébánosa 1 forint hadiadót fizet, de 1673-ban már csak licenciátusa van Zólyomi János személyében, aki részt vett a garamszentbenedeki gyűlésen. Átvészelte a török megszállást. 1734-ben a falutól kissé távolabb lévő Szent Mihály templom teteje – öregsége folytán – már roskadozó. Három oltára van, és három harangja a faluban faállványon. A templom menyezete deszkázott. Nem volt padlója. Kerítése hiányzott. Volt viszont orgonája, szószéke és szediliája (szék). Egy kelyhe, egy ciboriuma, egy monstranciája, három kazulája. A háromból kettő jó állapotban lévő színes, egy pedig elhasznált, fekete volt.

Plébánosai nevével 1700-tól találkozunk ismét. 1801-ből fennmaradt az ősi templom alaprajza, eszerint szentélye szabályos kör (belső átmérője 3,5 fok = 6,8 méter), melyhez csatlakozik a négyzetes (4 fok = 7,5 méter) hajó. Az eredetileg köralakú templomhoz valószínűleg később építették hozzá a hajót a szentély körének megnyitásával. A templom hajóját 1852-ben megnagyobbították és tornyot építettek hozzá. Szentélye ma is őrzi a XIII. századi rotundát (amit a leírások patkóalakúnak mondanak). Ezért joggal műemlék jellegű a mai templom. A község lakossága 1852-ben nagyobbította meg a templomot, melyet 1973-ban renováltak.

Plébániája igen régi. Az 1542. évi Nógrád megyei adóösszeírásban szerepel a helybeli plébános – mint már említettük – 1 forint adóval. Schematismusaink szerint 1673-ban még fennállott, mint licenciátus, sőt az 1697. évi egyházlátogatás idején is még ez volt. 1700-tól lett ismét plébánia. A plébánia háza 1852-ben épült, 1920-1930 között renoválták. Eredetileg a plébániához tartozott Cserhátsurány is. A XVIII. században emelt barokk Nepomuki Szent János szobor is műemlék jellegű. Az egyházközség elemi iskolát is fenntartott, 1943-ban a tanerők száma 2 fő volt.

Dombon, temetőben, szabadon álló, egyhajós, keletelt, nyeregtetős templom, nyugati homlokzata előtt középtoronnyal, patkó alakú, a hajóval azonos szélességű szentélylyel, melynek északi oldalához sekrestye kapcsolódik. Az északi hajófalon csúcsíves kapu, az ívmezőben erősen kopott címerrel. A déli hajófalon két csúcsíves ablak, a szentélyfalon résablakok. Karzatfeljáró kívül, a torony déli oldalán. A szentély és a hajó síkmennyezetes, a bejárati oldalon karzat. A toronyalja, karzatalja csehsüveg-, a sekrestye dongaboltozatos. A falképek 1965 után készültek. Berendezése jellemzően a 19–20. századból való; a keresztelőkút a 18. század végéből származik. Orgonáját 1910- ben a Wegenstein-orgonagyárban készítették.

 

Forrás:
Váci Egyházmegye Sematizmus
Magyarország Műemlékjegyzéke – Nógrád megye

Back to Top