Egyházasgerge | Szeplőtelen Fogantatás-templom

Szeplőtelen Fogantatás-templom

Egyházasgerge


A
Salgótarjántól északnyugatra fekvő Egyházasgerge a 20. század első felében jött létre Kisgerge és Liptagerge összevonásával. Középkori eredetű, a Szeplőtelen fogantatásnak szentelt temploma az egykori Kisgerge egy magasan fekvő pontján áll.

Nógrád megye
3185 Egyházasgerge, Petőfi út 90.

Plébánia telefon: 06-32-450-002

A templom rövid története

Salgótarjántól 20 kilométerre északra fekszik, a Karancs északi lejtőjén, Karancskeszi és Mihálygerge között. Egyházasgerge, vagy Kisgerge a Záh nemzetség egykori birtokaihoz tartozott, a nemzetség tagjai itt 1227-ben már említve voltak. A település neve 1332-ben már szerepelt a pápai tizedjegyzékben is, tehát már ekkor templomos hely volt. Záh Felicián merénylete után az ősi nemzetségi javakat elkobozták tőlük, majd a falut 1335-ben Károly Róbert király az Ákos nemzetségbeli Cselen fia Jánosnak adományozta. Az adománylevélben neve Egyházasgeregye néven szerepelt. 1548-ban Ráday Pál volt a helység birtokosa. Az 1562-1563. évi török kincstári számadáskönyvekben a falu neve Egyházas-Gerge néven szerepelt, a mikor Sehszüvár, a szécsényi szandzsák bég helyettesének a hűbérbirtoka volt, majd 1567-ben már Redzseb aga birtoka volt, aki a budai önkéntes lovasság tisztje volt.

1740-ben a Gyürky család birtoka, 1770-ben pedig már Fáy András zálogbirtoka, majd 1826-ban gróf Ráday Pál, Gyürky Pál és Mocsáry Károly, majd az 1900-as évek elején már Mocsáry Miklós volt a birtokosa. A falu római katolikus plebániája 1332-ben már fennállt, a templom 1503-ban épült. A templomban az 1900-as évek elején a következő felírásos kő volt látható:

 
Hoc tibi fundavit suprema regina sacellum ortus Lipthois Ladislaus avis ig (ic) et avos veteres posuit chaos g parentes tuta foret gremio ut turba sepulta tuo huc ades alma dei mater votisque faveto saepius et clemens ad tua templa veni 1503

Az épület keletelt, egy téglalap alaprajzú hajóból s egy vele majdnem azonos szélességű és hosszúságú, a nyolcszög három oldalával záródó, támpillérekkel megerősített szentélyből áll. A szentély északi oldalán téglalap alaprajzú sekrestye található. A szentélyt fiókos dongaboltozat fedi, amelynek terhét a falsíkból kilépő négyszögű falpillérek viselik. Déli oldalán három csúcsíves záródású ablak látható, amelyek ma csak alsó és felső részükön őrzik eredeti keretük köveit. Délkelet felé is nyílik egy, az előzőekkel egyező méretű és kialakítású, de mérművel és osztóval rendelkező ablak. A szentély külső, déli oldalán és a támpilléreken kettős horonnyal tagolt, erős kiülésű bazat húzódik. A támpillérek alsó harmadánál vízvető kövek találhatók. A szentélybelészaki falán reneszánsz pasztofórium, ettől nyugatra egyenes lezárású reneszánsz keretezésű ajtó vezet a sekrestyébe. A sekrestyéből nyugat felé egy kőkeret nélküli ajtó, észak felé pedig két egyenes lezárású ablak nyílik. Az épületrész külső oldalán a falsík elé kiülő tagolatlan lábazat fut.

A hajót és a szentélyt elválasztó diadalív félköríves, mindkét oldalán egy-egy horony fut végig, ami a járószinttől mintegy 1 m magasságban indul. A szentélynél magasabb hajót síkmennyezet fedi, nyugati részén karzat. Déli falának keleti szakaszán három nyílás van: egy félköríves lezárású, kőkeret nélküli nagyobb barokk ablak, valamint ez alatt két kisebb középkori, keskeny, csúcsívben záródó, faragott kövekből álló. A nagyobbal megegyező kialakítású ablak nyílik az északi falon is. A templomtérbe a nyugati homlokzaton található kőkeretes ajtó vezet, amely felett egy kis négyszögletes ablak is van. A templomot nyeregtető fedi, nyugati részén fa szerkezetű huszártoronnyal.

Az egyesült Liptagerge és Kisgerge mellett ma is önálló kisközség Mihálygerge. A három falu legkésőbb a 16. század közepén már önállóan létezett, a középkorban azonban csupán egyetlen Gerge, Geregye, Egyházasgerege néven említett települést ismerünk. 19. századi kataszteri térképek tanúsága szerint a templom az ekkor Kisgergének nevezett településrészen feküdt. Gerge település létezésére 1227-ben utal elsőként írott forrás. A falu legkésőbb a 14. század első harmadára plébániatemplommal rendelkezett, a pápai tizedjegy- zékben Johannes nevű papja szerepel. A terület ekkor a Zách család birtoka volt, ám tőlük 1335-ben Károly Róbert elkobozta, majd egy évvel később Ákos nembéli Chelen fia Sándor fiainak, Jánosnak, Miklósnak és Jakabnak adományozta. A század további részében ők és leszármazottaik bírták Gergét.

1434-ben Zsigmond Zendi István fiainak adományozta több egyéb birtok között Geregyét, amely a fent nevezett Jakab két fia, Mehy Miklós és János fő- és jószágvesztése következtében szállt a koronára. Amikor őket be akarták iktatni a birtokba, Sági Miklós fia, Balázs aki a Károly Róberttól a birtokadományt kapó Ákos nemzetség leszármazottjának vallotta magát -, ennek ellentmondott. A perben hozott ítélet neki kedvezett, így 1437-ben beiktatták a perben foglalt possessiók birtokába. 1448-ban Sági Balázs végrendeletében 3 forintot hagyományozott a geregyei egyház számára. A 15. század utolsó évtizedében új birtokos család is feltűnt az írott forrásokban. A Zekel (Székely) család tagjai 1492-ben egy csereügylet folytán kerültek birtokba. A következő fennmaradt írott forrás a reneszánsz szentségfülke feliratos táblája. Ennek tanúsága szerint Liptai László 1503-ban szülei temetkezési helyéül új sacel- lumot építtetett.

Az oszmán-török hódítás Egyházasgergét is elérte, azonban nem néptelenedett el. A szécsényi szandzsák 1554. évi adóösszeírásakor Istók nevű papját is említették. 1671-ben Füleken nemesi közgyűlést tartottak. Ezen a vármegye arról határozott, hogy Gerege possessio templomának építéséhez szükséges költségek begyűjtéséhez pecsétes levelet kell kiadni. Ebből az időből, 1688-ból való az első egyházlátogatási jegyzőkönyv is, amely a templomról készült. Az 1713-as canonica visitatio szerint újonnan boltozták, ez a szentély mai boltozatának elkészültét jelezheti. 1731-ben azt említik, hogy a hajót frissen elkészült famennyezet fedi. Az 1755-ben készített leírás szerint az épület újra elhanyagoltan áll. A templomban nem végeztek régészeti ásatást, csak két felújítás zajlott 1973-74 körül és 2014-ben.

 

Forrás:
Mag Hella: Az egyházasgergei templom a késő középkorban In.: Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 – A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)

Back to Top