Szent András apostol-templom | Salgótarján-Zagyvaróna

Szent András apostol-templom

Salgótarján-Zagyvaróna

Az 1973-ig a bányatelepekkel együtt önálló közigazgatású Zagyvarónán álló templom hajója és szentélye XIV. századi eredetű, toronnyal az 1896-os felújítás során bővítették. A templom főoltára és szószéke barokk stílusú. A falképeket Bátki József 1934-ben festette.

Nógrád megye

3141 Salgótarján, Fenyvesalja út 3.
Telefonszám: (06 32) 438 238

 

A templom rövid története

Zagyvaróna nevét a középkorban Rónya (Nagy-Rónya) néven említették az oklevelek. 1341-ben már fennállt. E helység határában, a település északi végében lévő 423 méter magas Várhegyen állt egykor Zagyvafő vára, amely 1435-ben már romokban hevert. A várat valószínűleg a 13. század végén építhette a Kacsics nemzetségből származó Zagyvafői család. A Zagyvafői családnak a 15. század húszas éveiben magva szakadt, így birtokaik Luxemburgi Zsigmond királyra szálltak, a vár ekkorra már romokban hevert. Az 1440-es években cseh huszita zsoldosok kerítették hatalmukba a környéket, akik újjáépítették a várat. Egészen 1460-ig volt birtokukban, amikor a királyi had visszafoglalta, Mátyás király személyesen is részt vett az ostromban és meg is sebesült. Az ostromban a vár nagyrészt leégett, a régészeti leletek tanúsága szerint megpróbálták valamennyire helyreállítani, de 1478-ban már teljesen romokban hevert és nem is épült fel többé. Ekkor a Serkei Lorántffyak birtoka volt, akikkel a Tornaiak pereskedek a puszta várterület zálogbirtoka miatt.

1478-ban a Zagyvafő várához tartozott Zagyvafő helység is, valamint Garáb, Korlátfalva, Szenterzsébet (ma puszta) és Inaszópuszta is, amelyet 1435-ben városnak mondtak az oklevelek és amely az 1900-as évek elején még Inaszóbánya néven e helységhez tartozott. 1548-ban Zagyvai Simon birtokában volt. Az 1715-1720. évi összeírásokban nemes községként fordult elő. A 18. század közepén ismét jobbágy-községként említették, ekkor a Bulyovszkyak, majd 1770-ben Prileszky özvegye Radvánszky Erzsébet, 19. század első felében báró Prónay Lajos volt a község földesura. Az 1900-as évek elején határban feküdtek a Salgótarjáni Kőszénbánya részvénytársaság bányái. A községhez tartoztak az említett Inaszóbányán kívül még Rónabánya is. A helyi római katolikus templom még a török korból való. Hajója és szentélye 14. századi, tornya 1896-ban épült. 19. század első felében báró Prónay Lajos volt a község földesura.

A zagyvarónai Szent András római katolikus plébániatemplom a település ékessége, Salgótarján legrégibb, Árpád-kori műemlék jellegű épülete, mely különleges helytörténeti értéket képvisel. Hajója és szentélye 14. századi, tornya 1896-ban épült. A templom falán található, Zagyvaróna és községrészei első világháborús hősi halottainak emléket állító márvány emlékművet 1932-ben szentelték fel. A templom freskói a falu szülötte, Bátki József festő- és szobrászművész keze munkáját dicsérik. A kápolna sírboltjában az első helyi bányaigazgató, Andreich János, valamint a bányászat erdeit telepítő Kunze Károly nyugszanak. A műemlék épület felújítására példaértékű összefogással került sor, melynek során a templom rejtve maradt értékei újra felszínre kerültek. Hiteles bemutatásuk lehetővé vált s a következő generációk számára is megmentésre került.

 
Forrás: 
Salgótarjáni új almanach (szerk. Cs. Sebestyén Kálmán, Szvircsek Ferenc), Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, Salgótarján, 1997.
Genthon István: Nógrád megye műemlékei
Szabó János: Élő vonalak nyomában = Zagyvaforrás

Back to Top