Mindenszentek-templom | Ecseg

Mindenszentek-templom

Ecseg

A középkori község temploma a torony megmaradt részletei alapján a XV. században épült. Az 1697-es Canonica Visitatió szerint a templom jó állapotban állt, noha a település a XVI. században elpusztult.

Nógrád megye

3053 Ecseg, Szabadság tér 1.
Telefonszám: (06 32) 490 178

 

A templom rövid története

Vár (castrum) és falu Nógrád megyében. Neve személynévből keletkezett. Az alapjául szolgáló név azonos az “ecs” ő öcs szóval. II. Endre király korában a Csák-nemzetség újlaki ágának ismeretlen őse szerezte meg a család részére. A várról a következőket írja Györffy György: a vár 4 körülötte fekvő faluval Csák nembeli Chak fia Jánosé volt; ő bírta már 1265-ben mint Kutasó (+ Szentiván)délkeleti szomszédja a Várerdő hegynél. A Chak fia Jánostól elkobzott birtokot Károly király 1324-ben Harsundorfi Wluingnak adta. Chobot IV. Béla király 1238. évi oklevele alapján (tévesen) “villa Wecseg” néven a keresztes (Szent János) lovagrend birtokának mondja, bár Reiszig Ede a lovagrendről írott monográfiájában nem tud erről. Hasonlóképpen nem említi a lovagrend birtokának a Nógrád megyei topográfia sem. Vára még Mohács előtt elpusztult.

A falu annál inkább virágzott. A török 1559. évi defterében 73 házzal adózik. A XVII. században, 1627-ben és 1633-ban már csak 10 háza van. A püspöki tizedjegyzékben Báthory birtok a lakott Ecseg, 25 forint árendával. Átvészeli a hódoltságot, sőt a XVII. században több plébánosa is ismeretes, így katolikus jellegét is megőrizte. A Pongrácz-féle térképen Kis-Nógrád megyének északkeleti részében “Esek” (a “c” betű kihagyásával) néven szerepel. Azóta is folyamatosan fennálló község Nógrád megyében. Mint már említettük, a keresztes lovagok birtokaként IV. Béla király 1238. évi megerősítő oklevelében “tizedmentes”nek jelzi. E mentességnek az alapja pedig a III. Ince pápa Boleszló váci püspökhöz 1207-ben intézett levele volt, melyben a keresztes lovagokat minden tizedfizetés alól felmentette. Egykori várát négy ún. possessio, azaz falu vette körül, ezeket 1324-ben és 1347-ben I. Károly Róbert király Csák Mátétól elvette, és Horsundorfer Ulveg lovagnak adományozta, majd Nagy Lajos király Horsundorfer Farkas halála után nővérének, Szécsényi Kónya sárosi főispán nejének adományozta. A község később, 1560 körül, az Országh, Lossonczy, Romhányi és a Forgách család birtokába ment át. A török uralom alatt a váci nahije birtokai közé tartozott. A Forgách kastélyt a XVIII. században a Plachyak vették birtokukba.

Templomának és plébániájának keletkezését, mint lovagrendi birtokot a legrégibb időkre tesszük. Legrégebbi harangján gótikus jellegű “MCVIII” (1108) évszám volt olvasható, de ezt alkalmasint tévesen olvasták “MDVIII” (1508) helyett. E harangot 1863-ban beolvasztották. 1697-ben Mindenszentek tiszteletére ajánlották azt a templomot, melyet az 1779. évi Canonica Visitatio szerint a hívek 1600 körül építettek, de szentségháza, szárnyas oltára régebbi eredetre vall. Az Acta Cassae Parochorum a templomról a következőket írja: ez az anya és plébániatemplom a falu közepén áll. Mindenszentek tiszteletére van ajánlva. Mennyezete gerendás, deszkázott. Közel áll a romos állapothoz. Teteje régi és javításra szorul. Négy oltára van, azaz a főoltáron kívül három mellékoltára van. Más forrásból tudjuk, hogy ezek egyike Szent Kereszt tiszteletére állott, melyhez a Szent Kereszt Céh csatlakozott. (Ecsegi kódex az Egyházmegyei Könyvtárban.) Sekrestyéje a templom mellé van építve. Temetője kerítéssel van ellátva. Tornya kiemelkedő, déli oldala meg van repedve.

A toronyban van a két nagyobb harang. Egy kisebb harang a falra van szerelve. A templomnak orgonája is van. Nincs padlózata és előtere (porticus). Azért, hogy a templom világosabb legyen, nagyobb ablakokat kellene vágni. Egy kelyhe, ciboriuma és monstranciája van. Két fekete és két színes miseruhája van. Hat évvel ezelőtt (írják 1734-36-ban) ismeretlen tettesek ellopták a kelyhet, ciboriumot és monstranciát, valamint a kazulákat, mely által nem kevesebb, mint négyszáz forint kár keletkezett. Ekkor három oltár felszerelése hiányzott. A plébános lakását jónak találták, de annak teteje, a család (valószínűleg a harangozó) szobája és az istálló javításra szorult. Chobot szerint a roskadozó régi templom helyébe, a régi torony mellé 1780-1792 között építették a mai műemlék templomot. A templomról középkori okleveles emlék jelenleg nincs. Az egykori templom még meglévő maradványa, a terméskőből épült XV. századi torony a harmadik emeletig, de feltehető, hogy az 1792-es átépítés alkalmával a középkori hajó falait használták fel. A templom középkori eredetét vakolatlan, termésko falazata is jól szemlélteti. Az erős, négyszögletes terméskőből épült torony a XVIII. század végén épült hajó előtt áll, a keletelt templom nyugati oldalán. A földszinten egy-egy támpillér, a bejárat a déli oldalon található. Az első és második emeleten lőréses, illetve félköríves ablakok vannak. A torony kettős vörösréz hagymasisakkal van fedve. Ez a torony állt már Pongrácz püspök idejében is, ennek ellenére a váci másolat torony nélküli, nyugati fekvésű, keskenyebb szentéllyel ellátott templomot mutat.

Ez a kép semmi esetre sem az akkori templom kicsinyített rajza (amint ezt Chobot feltételezi). A torony földszintje alatt előcsarnok fekszik, XV. századi keresztboltozattal, rozettás zárókővel, valamint négy kehely alakú gyámkővel. A toronyhoz kelet felé csatlakozik a XVIII. század végén épített barokk két boltszakaszos hajó, valamint a hosszú szentély, két oldalán egy-egy sekrestyével. A XV. században épített templom műemlék, tornya gótikus, hajója és szentélye az 1792. évi átépítés folytán barokk. Utoljára 1973-ban renoválták. A XVIII. században még megvolt középkori szárnyas főoltára, sőt 1734-ben a főoltáron kívül még három mellékoltára is volt. Az 1711. évi, illetve az 1725. évi Canonica Visitatio leírta szárnyas oltárát, ezen az alapon Baranyainé megrajzolta sémáját. Középen a templom címének megfelelően a Mindenszentek képe, alatta a predelán Szűz Mária szobra, míg az oromzaton a Szent Család képe. A balszárnyon (az oltár jobb oldalán) a Visitatio és a Nativitas képe, Szent Borbála és Szent Dorottya szobra. A jobbszárnyon (az oltár bal oldalán) Missio Apostolorum és Adoratio Magorum, Szent Lucia és Szent Julianna szobra díszítette az oltárt. A szárnyak hátlapja csukott állapotban a Passio Christi sorozatát mutatta négy képben. 1725-ben leírták a pasztofóriumot is: “in sanctuario duo repositoria excavata ex lapide, unum pro monstrantia, aliud pro ampullis”. (A szentélyben két repozitorium van, mindkettő kőből van kivájva, egyik a monstranciának, a másik az ampulláknak.) Mindezek azonban a hajó újjáépítése alkalmával elenyésztek, és ma már csak írásbeli emlékük van meg.

Chobot – Medgyessy alapján – említi legrégibb harangját, amelyet 1863-ban beolvasztottak. Amint láttuk, 1734-ben két harangja volt a templomnak, 1908-ban pedig a Nemzeti Múzeumba került egy, a XVI. század elejéről származó másik harang, abroncsán körbe háromszor minusculás betűkkel: “O REX GLORIAE VENI CUM PACE” – alatta pedig “S. DNE. LUD. VICE. COMITIS. DRISZLAI. RELICTE. “. Súlya elég tekintélyes, 550 font (305 kg). Ma már ez a harang sincs meg. (Bár lehet, hogy a két harang tulajdonképpen egy, csak Chobot értesülése volt téves). A középkori templomnak mégis van egy egykorú emléke: egy a XV-XVI. századból származó magyar munkájú, aranyozott ezüst, filigrán kehely. Egyike a leggazdagabb filigrános kelyheinknek. Talpazata hat patásidomú karéjból áll, nódusa áttört bőrtűs filigrán, kosara bőrtűs filigránháló. Chobot – Mocsáryra támaszkodva – említ egy 1680-ban, a falun kívül épült Nagyboldogasszony templomot is, mint híres búcsújáró helyet. A templom 1772 után végső pusztulásra jutott. Mások szerint 1760-ban épült a Szentkút meletti templom. A búcsújárás 1772-ben megszűnvén, a templom is pusztulásnak indult. Romjait az 1783. évi II. József-féle térkép “Alte Kirche Rudera” jelzéssel, a falutól kb. 1 km-re északnyugatra jelzi. A templomról az 1734. évi plébániai összeírás nem tud. Lehetséges, hogy valóban volt egy második XVIII. századi templom is, ez azonban nem sokáig állhatott fenn.

Plébániája a török uralom idején az egyházmegye központjául szolgált, plébánosai közül pedig többen az egyházmegyén kívül lakó püspökök vikáriusai voltak. A budai szandzsák összeírása szerint 1559-ben András nevű papja volt. Plébánosai közül többen is jelentős szerepet játszottak az egyházmegye életében. Így Serfőző János (1617), Cseke Mihály püspöki helynök, Berkes András (később nagyprépost, majd felszentelt püspök), Újfalussy Tóbiás, aki 1705-ben résztvett a szécsényi országgyűlésen is.

A plébánia jelenlegi háza 1751-ben épült. Historia Domusa 1761-ben kezdődik. Canonica Visitatioja volt – a már említetteken kívül – 1829-ben is, melyet a plébániai levéltár őriz. A falu törökkori egyházi életének egyik emléke a váci püspöki könyvtárban őrzött jegyzőkönyv, melyet az ecsegi Szent Kereszt Egyesület vezetett, s ebben található az eddig legrégibbnek tartott betlehemes-játék leírása. A plébániának értékes, a XVIII. századból származó könyvtára van. Ecsegen jelent meg 1941-1942-ben a Katolikus Szó, mely az ecsegi esperesi kerület értesítője volt.

 

Forrás:
Váci Egyházmegye Sematizmus

Back to Top