Pest vármegye

Az ezen a tájon kialakított közigazgatási egység Szent István uralkodása (997-1038) elején a Duna két partján fekvő Visegrád megye volt. Magában foglalta a későbbi Pilis és Pest megyék területét, a Csepel szigetet és Esztergom megyéből a Duna jobb parti részét. A visegrádi ispáni vár nem a mai vár területén volt, hanem attól délre, a Sibrik dombon épült egy római kori erőd romjainak felhasználásával. Visegrád megye központja hamarosan, a XI. század legelején átkerült Esztergomba, majd a későbbiekben ez a megye feldarabolódott. Az Árpád-korban a kétparti Visegrád megyéből fokozatosan kivált, illetve kialakult Pilis megye, az ugyancsak kétparti Pest megye és a Csepel-szigeti ispánság. Pest megye névadója az eleinte muszlim kereskedők és szlávok által lakott település, Pest városa volt, ahova még a tatárjárás előtt jelentős számú német lakosság is betelepedett. A Pest megye megnevezés először 1255-ből ismert. 

Területe ahhoz a Visegrád vármegyéhez kapcsolódott, amelynek legfőbb jellemzője a királyi birtok túlsúlya volt.  Ehhez a megyéhez tartozott Esztergom, Szent István uralkodói központja és számos udvarház (Dömös, Csepel, Óbuda, Pest, Cinkota), valamint a királyné udvarháza Budán, a Várhegyen.  Ha ide soroljuk az esztergomi királyi palotát, akkor ezek az udvarok, udvarházak az akkori ország területén található udvarházak jelentős hányadát tették ki.  Az is fontos tény, hogy két-háromszáz év múlva is nagy kiterjedésű birtoktestek voltak uralkodói kézben az akkori Pest megye területén. Vármegyénk mai területe négy, Szent Istvántól alapított egyházmegye joghatósága között oszlott meg. Egyes részein az esztergomi érsek, középtestén a váczi püspök, a pilisi részeken a veszprémi püspök és a soltiakon a kalocsai püspök pásztorbotja alatt éltek a hívek.