Inárcs | Szent György templomrom

Területén az 1600-as évek kezdetéig létezett egy ugyanezen nevet viselő település. Neve először 1263-ban bukkant fel Inarch alakban. Az 1332-es okirat említi a korabeli Szent György-templomot, amely méretei miatt is a korabeli Inárcs jelentős szerepét feltételezi. A köznemesi réteg a középkor végére megerősödött, a település erejét jól mutatja, hogy 1450 környékén már világi tanítót alkalmazott az iskola és inárcsi diákok jártak a krakkói és bécsi egyetemeken. A török háborúk Magyarországon idején a falu lakossága Nagykőrösre menekült, a pusztává vált határt a település gazdái bérlegelőként hasznosították. A török hódoltság után az eredeti birtokos Farkas család nem tudta érvényesíteni tulajdonjogát, és kénytelen volt a község területén a Beleznay és Kedlevich családokkal osztozkodni. A területi tagoltság és jogi bizonytalanság miatt egyik család sem telepített állandó lakosságot inárcsi birtokaira. Az 1900-as évek elején Kakucs része, mint puszta.

A középkori Inárcs faluban állt egykoron a Szent György- templom, melynek feltárt romjai ma a Szent György emlékparkban láthatók. A középkori templomot és körülötte a temetőt a mai községtől kb. 3 km-re, egy szántóföld közepén találták meg a régészek. 2000-ben, a templom régészeti feltárásán az egykori épületnek már csupán csak az alapozását, többnyire inkább ennek is csak a helyét találták meg. A hatalmas mennyiségű törmelékben számos apró lelet, edénytöredékek, vasszögek, ezüstpénzek és rengeteg kő- és téglatöredék, valamint habarcs került elő. Köztük több faragott darabon fehér meszelést figyeltek meg. Ezenkívül az apró töredékeken vörös, sárga és fekete falfestés nyomai bukkantak elő. Az előkerült leletek és a feltárt kváderköves alapozás alapján kiderült, hogy a templomot az Árpád-házi királyok ideje alatt építették, elképzelhető, hogy már a 11. században.

A későbbi évszázadokban többször megújították, egyre nagyobbra építették az egyházat, mely átépítéseknek megtalálták a nyomait. Az utolsó fázisban a 15. század táján már olyan nagyméretű gótikus templom állt itt, melybe kétszer belefért volna a régi román kori templom. A templom körül és a belsejében is temetkeztek. Egy különleges és ritka tárgy is napvilágra került a törmelékből, feltehetőleg egy építkezésekkel szétdúlt sírból, egy 11. század végi-12. század eleji bronz mellkereszt. A sérült kereszt nagy része megőrizte eredeti díszítését, mely vésett alakos emberábrázolásból áll. A keresztszárak végeit keretes hullámvonallal tették hangsúlyosabbá. Külön érdekessége a szép leletnek a görög betűkkel három sorban írt felirat, mely magyar fordításban így hangzik: „Szent György, a bűntelen”. Egyelőre rejtély, hogy a templom Szent György védőszentje és a kereszt Szent György felirata véletlen egybeesés-e. Szent György egyik legáltalánosabban tisztelt hazai védőszentünk volt a középkorban. 

Forrás:
Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, első körzet (Budapest, 1930)
Ottományi Katalin: Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásaiból Pest megyében (Szentendre, 2008)