Gödöllő-Babatpuszta | Babati romtemplom

Babati határrésznek ma a Gödöllő városától északkeletre húzódó, az Aranyos-patak mindkét oldalán elterülő részt nevezik. Az Árpád-kori falu nyomai egy északkelet-délkeleti irányú dombvonulat déli végében terülnek el. A Gödöllő melletti Babatra avagy Babatpusztára vonatkozó Árpád-kori oklevelet nem ismerünk. A későközépkorból Bártfai Szabó lászló és Bakács István említenek egy olyan 1430-ban kelt határjáró oklevelei, amelyben szerepel egy Babd völgy, amelyet Bakács azonosnak vélt Babattal.  Babat a XVI. század végén már bizonyosan puszta, mivel a török adóösszeírásokban „Boba puszta”-ként szerepel. A falu pusztulásának közvetlen okát nem tudjuk. Temploma, vagy templomának romja azonban a török időket át kellelt, hogy vészelje, ha még a fent említett 1760 körüli térképen ismerték a pontos helyét.

1640-ben Vámossy István mindenkit eltiltott a még mindig pusztaként álló Gödöllő, Besnyő, Babat és Egerszeg földjének jogtalan használatától. Ebből az információból az is kiderül, hogy ekkor Babainak Vámossy a birtokosa. 1643-ban és 1648-ban még mindig pusztaként emlegetik a fenti helyneveket. 1646-ban Hamvay Ferencz és Vámossy István már közösen bírta Gödöllőt és Babatpusztát. 1702-ben szerepel oklevélben először Babat alakban, majd 1808-ban és 1851ben Babat pusztaként. Pesty Frigyes helynévtárában is szerepel lelőhelyünk: …”Gödöllő éjszak nyugodt felüli részén fekszik, Besnyö pusztához mintegy 7/2 oranyira” …”régente népes puszta vagy falu is lehetett, mert a Gedellői Reform, egyház tornyában Babairól hoztak egy harangot, minden körül irás nélkül, mely valaha ott szolgálatot.” Az elpusztult templom harangját 1746-ban állítólag a református templomba vitték, majd 1848-ban ágyút öntöttek belőle.  Rómer Flóris a múlt században már hiába kereste, nem találta meg a babati templomot.  Az 1920-as évek feljegyzései alapján, a babati Templom-táblán harangot, csontokat, pénzt, sarkantyút és zablát találtak.

Majd a lelőhelyen Oszvald Arisztid premontrei tanár (más adatok szerint Oszwald Ferenc) végzett feltárásokat a harmincas években, talán 1938-39-ben.  1940-ben Berente István írt egy rövidebb, összefoglaló glosszát a babati régészeti lelőhelyről. írásából megtudhatjuk, hogy a Templom-táblának nevezett szántón az eke gyakran forgatott ki csontokat, cseréptöredékcket, régi pénzeket. Berente tudni vélte, hogy egy II. András verette ezüst dénár és több III. István korabeli rézpénz került itt elő. 1877-ben a környéken, (melynek pontos helyét ma már nemigen lehet meghatározni) honfoglalás-kori leleteket találtak. 1884-ben „félholdas díszítésű ezüst lemezkéket”, majd 1898-ban Árpádkori ezüstgyűrűket vetett ki a föld, egyiknek a „fejét a keskeny lapos karikára” applikált „négyszögű alapon álló, hosszúkás négylapú csonkagúla képezi”. A másik gyűrű korabeli leírása: „a karika a fej két oldalán vésett díszítéssel van ellátva, a fejet egy laposabb (az alsó) és egy magasabb csonkagúla képezik, melyek alapjaikkal egymáshoz voltak forrasztva. A fej tetejébe jobbra lépő négylábú sárkány hátratekintő fejjel van ábrázolva.”

Berente szerint 1900-ban egy nagy tuskó kiásásakor egy cserép edényt is találtak, benne 1974 db ezüst dénárral.  Ténylegesen ez 4060 db volt, amelyeket a munkások szétosztottak maguk között. A leletek között volt 1 db CNH 1.269, 19 db íriesachi denar és 1 db XII. századi nyugati pénz. Berente tudott Oszvald Arisztid tanár feltárásáról, melynek során Oszvald „soros temetőt” ásott ki, kb 150 kelet-nyugati tájolású sírral. Az előkerült sírmelléklclek közül Berente az alábbiakat ismerte: „halánték gyűrűk, késpenge, olló, sarló, szegek és néhány pénzdarab.” Más forrásból arról értesülünk, hogy a harmincas-évekbeli ásatáskor „gölölncsér-mühelyt, sok házat, udvart” valamint faragott követ találtak.  Gödöllő történetének írott forrásait Horváth Lajos gyűjtötte össze, aki érdemben először foglalkozott részletesen lelőhelyünkkel. Babat első okleveles említésének ő is az 1430-as oklevelet tarotta, bár felvetette, hogy a helynév esetleg a Baba személynévből keletkezett. Továbbá lehetségesnek tartotta, hogy Babaion, az egykori szántóföldön, valaha templom állott, mivel ezt a részt ismeretei szerint Templom-táblának hívták. Adatait a helytörténeti információk is alátámasztják.

Bakács István azonosítását átvette Kiss Lajos is, aki az alábbiak szerint összegezte elképzelését: a Babat elnevezés a régies Babd helynévnek, a magyar bab növénynek a -d képzős származéka. Hasonló helyneveket ismer Kiss déli szláv és Trencsén vármegyei területekről is. A régészeti kutatómunkára 1991. szeptember 17. és október 9. között került sor. A kis méretű egyházi épületnek a félköríves záródású szentélyéhez téglalap alakú hajó csatlakozott. A hajó és a szentély együttes külső hossza: 9,8 méter. A hajó szélessége: 6-6,3 méter. A hajóbelső: 3,7 x 5,4 méter, 19,98 m2. A hajó maximális befogadóképessége 25-30 fő. Tájolása: A K-Ny-i iránytól 17 fokkal tér el a tengelye É felé. Feltehetőleg az egyházi épület, s vele a település sem érte meg a 14. századot. A templom körüli temetőből 31 sírt tártak fel. Ennek nagy része nem volt teljes csontváz, annak vagy csak részlete, vagy összedúlt maradványa került elő.

Szöveg:
Tari Edit: Árpád-kori templom Gödöllő-Babatpusztán In.: Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve – Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)