Perbál | Szent Anna-templom

Első írásos említése 1258-ból származik Perbar néven. 1332-ben utalnak rá Prebor és Probor néven is. Nevének eredete, a legenda szerint Perbaldus, Szent István egykori gyóntatópapjának nevéből származik. Annyi valóban bizonyos, hogy neve személynévből származtatható, azonban kérdéses, hogy magyar névadással keletkezve a „Jacobi filii Perbardi” kifejezés vagy a szláv eredetű Přebor név lehetett a névadó személynév. A középkor századaiban a Smaragd nembeli Ajnárdfi család birtoka volt, akiknek a település északkeleti hátárában vára is állt. Jelentőségét mutatja, hogy a legközelebbi várak Esztergomban, Visegrádon valamint Óbudán és Budán álltak. A XIV. században még bizonyíthatóan álló földvár és birtokosa egykori emlékét őrzi Perbál határában a Zajnát (Aynárd)-hegy is.

A középkorra nyúlik vissza a 2000-es években felelevenített határjárás szokása is, amelyről, és Szent Miklós tiszteletére szentelt templomáról, 1401-ből maradt fent írásos emlék. A vár XV. századi pusztulása azonban nem hozta magával a település elnéptelenedését. Még az 1541-es török megszállás előtt Buda vára alá tartozott Perbál is, azon belül a zsámbéki királyi vadászkastélyhoz szolgált. Ismert azonban, hogy a török megszállás kezdetén már lakatlan településként tartották nyilván a községet. Az összeírásokban szereplő több hasonló sorsú településsel ellentétben Perbál később újra benépesült.

A Zichy-család óbudai uradalmának részeként 1736-ban kerülhetett sor az első német telepesek beköltözésére. Telepítési szerződés nem maradt fent, ezért nem is lehet megállapítani, hogy tervezett betelepítésről vagy esetleg spontán bevándorlásról lehet-e szó. Sok adat bizonyítja viszont, hogy 1737-től kezdve nagy számban érkeznek a környékbeli településekről nem csak német, hanem szlovák ajkú lakosok is. Az első keresztelés anyakönyvezése is ebben az időben történik, ekkor még a piliscsabai anyakönyvbe. 1737-ben már a zsámbéki anyakönyvben olvasható: András judex perbaliensis. A Zsámbéki-medence településeinek máig szoros kapcsolata és egymásrautaltsága tehát már ebben a korban kialakult, amelyet a közös történelmi tudat csak tovább erősít. Szent Anna tiszteletére szentelt temploma, megőrizve középkori formáját, 1748–1752 között épült fel az itt élő katolikus többségű hívek számára.

A faluközpontban álló – Szent Anna tiszteletére szentelt – római katolikus templom gótikus épületmaradványok felhasználásával épült a XVIII. század közepén. Oldalhomlokzatain gótikus támpillérek látszanak, erőteljes tornyát lizénák keretezik. A templombelsőben barokk főoltár és két rokokó mellékoltár látható. A kórus mellvédje ívesen előrehajlik, gazdagon faragott mellvédrács és orgonaház díszíti. Szép copf keresztelőkútja is figyelmet érdemel. A XVIII. századi templom alaprajzában megőrizte középkori formáját: 10 méter hosszú és 9 méter széles szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, a vakolat alatt szépen faragott középkori kövek vannak. A hajó eredeti nyugati zárófalának sarkainál rézsüsen álló két támpillér található.

Forrás:
Perbál település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. március 14.)
Fili Gabriella et al.: Látnivalók Pest megyében – Vendégváró (Miskolc, 2003)
Magyarország régészeti topográfiája 7. kötet