Szent Mihály arkangyal-templom
Érd (Ófalu)
A parti magaslaton már a XIV. században kápolna állt, közelében a XV. század második felében épült fel a mai templom őse. Plébániájáról 1468-tól kezdve maradtak fenn adatok. A török hódoltság idején (1543 után) Hamza bég vette birtokba a falut, melyet sokáig Hamza (Hamzsa) bég palánkájának vagy egyszerűen Hamzsabégnek neveztek. A hódoltság alatt, a XVII. században kisebb dzsámi épült a faluban, aminek fennmaradt emléke a ma is álló minaret. A katolikus templomot a török időkben raktárnak használták, háborús években arzenál volt, s a török uralom végén felrobbantották. Az épület nem pusztult el teljesen, a leszakadt mennyezetet az 1700-as évek legelején újra beboltozták. A templom kegyura a környék új földbirtokosa, Illésházy Valburga gróf lett, ő patronálta a helyreállítást. Emlékkövét – nevének kezdőbetűivel és 1703-as évszámmal – a templom északi oldalának első támpillérébe falazták be.
Az egyházi teendőket kezdetben a budai ferencesek bosnyák eredetű tagjai látták el. A megújult templomot Szent Mihály arkangyal oltalmába ajánlották, akinek képét, majd szobrát is a szentélyben helyezték el. A templom bal oldalához csatlakozó sekrestye 1759-ből származik. A templomnak ebben az időben még nem volt tornya, harangjait a mellette fából épült haranglábon függesztették fel. A jelenlegi barokk stílusú, impozáns torony – Illésházy Valburga gróf patronálásával – 1776-ban készült el. A toronyban öt harangot és egy négy irányba mutató, máig meglevő órát helyeztek el. 1777-ben készült el a templomhajó jobb oldalában a jelenlegi legrégibb oltár Szent Valburga tiszteletére (ma: Jézus Szíve oltára). Itt helyezték örök nyugalomra a templom áldozatkész kegyurát, Illésházy Valburgát. A templom körül temető volt, amelyet kőfal vett körül.
A második világháború alatt a templom súlyosan megrongálódott, mintegy 15 aknagránát csapódott bele. A helyreállítás nagyrészt a helybeli hívők összefogásának, önzetlen munkájának köszönhető. A Szent Sír-kápolnában kapott végső nyughelyet az életszentség hírében elhunyt Bogner Mária Margit érdi vizitációs nővér. Egész alakos bronz szobrát – Domonkos Béla alkotását – a templom északi oldalánál helyezték el. A templomkert műemléki jelentőségű alkotásai közül említést érdemel a főbejárattal szemben látható kőépítmény, amely a Lourdesi-barlangot szimbolizálja. A templommal szemközt állva, jobbra egy erősen megviselt, fej nélküli szobor Nepomuki Szent Jánost ábrázolja. Homokkőből faragták ki, barokk ízlés szerint, s egykoron színes festék borította. A szobrot Illésházy János gróf állíttatta, 1792-ben egy egyházi irat már említi. Ugyanő emeltette 1789-ben a bejárat bal oldalán álló kőkeresztet, mely időközben elpusztult és újat állítottak a helyére.
Forrás:
Kászoni Dénes: Érd becses műemléke: a r. kat. templom Ófaluban In.: Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)