Verseg | Szent Miklós-templom

Fuxhoffer a Monasteriológiában az aszódi prépostság birtokai között említi a falut. A Wersegd nevű család birtokaként először 1386-ban említik az oklevelek, majd a XVXVI. században a család tagjai meglehetős gyakorisággal szerepelnek határjárási és birtokfelosztási ügyekben tanúként. A török idők alatt a falu nem néptelenedett el, 1559-ben 46 portás hely. Az 1673— 74-ben készült Pongrácz-féle térképen szerepel; plébánosa (1670-83) Vadász Ferenc, aki az 1675. évi garamszentbenedeki Congregatio részére készített Informatiot, és azt mint „P. Franciscus Vadas Parochus Verseghiensis” írta alá. Az 1697. évi Canonica Visitatio szerint a törökök a templomot feldúlták, az 1702. évi Can. Vis. szerint szentélye és sekrestyéje boltozott, szószéke kőből van. 1704 és 1716 között országgyűlések és a Pest vármegyei rendi gyűlések székhelye volt a falu. Az 1709. évi pestisjárvány idején a templom padjaiból koporsókat készítettek. 1725-ben a szentély és a sekrestye boltozott, a hajó festett famennyezetes volt. A szakirodalom szerint Althan Károly váci püspök nagyobbíttatta meg 1741-ben, ezzel szemben az 1773-as Can. Vis. egy 1739. és egy 1767. évi építkezésről tesz említést.

A História Domus bejegyzése 1845-ben külső-belső helyreállítást, 1853-ban szentélyfestést, 1857-ben oltármegerősítést és átfestést örökít meg. 1911-ben a tetőjavítás, a barokk toronysisak elbontása és bádogsisakra cserélése, 1913-ban a toronyrestaurálás, 1914-ben a szentélyben és a hajóban való ablakcsere, 1934-ben az orgonavásárlás (Brankovics János orgonakészítőtől Rákospalotán) a további, az építéstörténetre vonatkozó bejegyzés. Az adatok egyeztetéséből — amit természetesen a templombelső teljes feltárása megerősíthet, megcáfolhat vagy módosíthat – az 1987. évi kutatás alapján a templom három középkori építési periódusa vázolható. A versegi r. k. templom északi kváderfalának keleti (mintegy 5,5 m-es) szakasza a XIII. században épült, ennek északkeleti saroklizénája, ívsoros párkánya és profilos lábazata maradt meg. Az északi kváderfal 6,4 m-es nyugati szakasza valószínűleg a XIV. században készült, de bizonyosan a XIII. és a XV. századi építési periódus között. Ezt a falszakaszt vastagabb fúgákkal és szabálytalanabbul falazták, lábazata magasabban van, és a román koritól eltérő profilozású.

A korábbi építéstörténeti periodizációkkal ellentétben, ahol az északi kváderfalat teljes hosszában a XIII. századra datálták, egy XIV. századi bővítéssel is számolni kell. A román kori templom nyugati falát elbontották, és az innen származó kváderekből építették meg a nyugati irányú toldást. A XV. században a hajó hosszának változatlanul hagyása mellett déli irányban szélesítették és magasították a templomot. Szabályos, téglány alaprajzú, saroktámpillérekkel és egy középső támpillérrel megerősített falai valószínűsítik, hogy boltozott volt. Építtetője feltehetően Somlyói Báthory IV. Miklós váci püspök (1475-1506) lehetett. Nem tudjuk, hogy mikortól kezdődően, de a XVIII. század folyamán és a XIX. században is szabad püspöki adományozásé volt a templom, a váci püspökök talán már a XV. század végétől bírták ezt a jogot. Ennek az építési periódusnak legközelebbi analógiái Szabolcs-Szatmár megyében maradtak fenn.

A negyedik építési periódus közvetlenül a török pusztítás után következett be. A hajót keleti irányban bővítették, elbontották a délkeleti gótikus saroktámpillért, felépítették és beboltozták a nyolcszög három oldalával záródó szentélyt és nem sokkal később a sekrestyét is. A meghosszabbított hajó déli falába három – az elbontott támpillér anyagával befalazott két gótikus ablakkal csaknem azonos méretű – ablakot nyitottak. Ebben az építési periódusban (feltehetően a karzatépítés miatt) befalazták a déli fal nyugati ablakát, és fölötte a karzat megvilágítására körablakot nyitottak. Az ötödik, utolsó építési periódusban nyugat felé hosszabbították a hajót, felépítették a tornyot, elbontották a délnyugati saroktámpillért, anyagából újat építettek, majd befalazták a kora barokk ablakokat, és az újonnan készített hajóboltozat szakaszainak megfelelően újakat nyitottak az északi és a déli falban. A műemléki helyreállítás immár „második menetében” sem volt lehetőség a teljes feltárásra. A középkori építési periódusokhoz tartozó szentélyekről és a templom belső kiképzéseiről még ma sincs biztos képünk.

Forrás:
Mezey Alice: A versegi r.k. templom 1987. évi homlokzatkutatása In.: Műemlékvédelem, 1994 (38. évfolyam, 1-4. szám)1994 / 1. szám