Nagybörzsöny | Szent István-templom

Szent István-templom

Nagybörzsöny

A 15. században bányavárosnak számító Nagybörzsöny település központjától távol, dombtetőn emelkedik a tökéletes arányú román stílusú falusi templom, amelyet 17. századi kőfal övez.

Pest megye

2634 Nagybörzsöny, Petőfi utca 
Telefonszám: 06 30 494 8428

 

A nagy templomépítések már István korában elkezdődtek, de az igazi kibontakozás a késő romanika virágkorára, a XIII. századra tehető Magyarországon. Nem egy letűnő kor hanyatló művészete volt ez, hanem a már elkezdett hagyományok alapján, de újszerű szemlélettel kibontakozó, nagyarányú építő tevékenység. Ekkor jött létre a koragótika sajátos ízű, magyar változata. A nagy építőműhelyek hatása eljutott a legkisebb falusi templomokig, egy-egy tanultabb kőműves irányította a helybeli egyszerű munkásokat. Nyomon követhető melyik nagy építkezésről érkezett a mester, milyen módszereket, formakincset sajátított el, és hozott magával. Ezek a kis templomok a legelemibb liturgikus igényeknek megfelelően a nagy egyházak végső redukciói, mégis a legmagasabb szinten valósítják meg az építészet lényegét. Tökéletes tömegritmusukkal, a mesteri tájba helyezéssel, kis méretük ellenére monumentális hatást váltanak ki. Anyagukkal, díszítésükkel a legoptimálisabban fejezik ki a megszentelt hely üzenetét. Közéjük tartozik a nagybörzsönyi Szent István templom is.

A nagybörzsönyi Szent István-templom az Árpád-korban épült falusi templomok egyik gyöngyszeme, amely változtatás nélkül maradt ránk. A kváderfalazatú, négyszög alaprajzú hajóval és félköríves alaprajzú szentéllyel épült kisméretű templomot 1200 körül létesíthették, a mainál jóval kisebb település számára. Tornya később, a tatárjárás idején épülhetett, akárcsak Csempeszkopács, Cserkút és még számos kis magyar templom szerves részeként. A szentély és a torony is képzett építőkre utal, így a kőelemekből készült negyedgömb kupola, az apszis külső ivsoros párkányán látható tizenkilenc (eredetileg húsz) magyaros arcú férfifej, a déli kapu bencés jellege, valamint a torony részleteinek kialakítása is.

A piciny templom eredetileg a község plébániaegyháza volt, a XV. században az ezüstlelőhelyek fölé, a mai bányász templom köré telepedett át a falu, ami már Zsigmond korában városi rangot kapott. így a Szent István templom temetőkápolnává vált, talán ennek köszönhető, hogy elkerülte a szokásos barokk-kori átépítéseket. 1965-ben a teljesen elhanyagolt, rossz állapotban lévő templomot Erdei Ferenc vezetésével megkutatták, és helyreállították. Ez a feltárás érdekes felfedezéseket eredményezett. Világossá vált a középkori építéstörténet: mely szerint először az apszis és a hajó készült el, majd később, de még a tatárjárás előtt a torony. A XV. században nyitottak az apszis déli oldalán egy ablakot. A kórus alatt a torony felé pedig egy későgótikus kaput. A körítőfal XVII. századi, de bizonyára középkori nyomvonalat követ. A templom szépsége egyszerűségében, nemes arányaiban rejtőzik. Egyedüli dísze a szentélyt övező főpárkány tükreiben elhelyezett 19 faragott emberfej, ugyanilyenekkel díszítették a déli oldalon elhelyezkedő félköríves, bélletes kaput is. Vakolatlan homlokzatával, melyet szépen faragott kváderkövekből raktak, harmonikus tájba illeszkedésével országosan is a legjelentősebb falusi templomok közé sorolható.

A Ganádból Nagybörzsönybe vezető országút mentén a jelenlegi település szélén találjuk enyhe magaslaton a teljesen szabadon álló, kőfallal körülvett Szent István templomot. Építőanyaga barnásvörös trachit kő. A templom keletelt, egyhajós, homlokzat előtti toronnyal. Szentélye félkörívvel záródik. A hajó nyeregtetős, a torony gúla alakú lefedését a helyreállításkor nyerte. A szentély lefedése csúcsban végződik, felette az oromfalba befalazott vízvető van. Tornya négyzetes alaprajzú, háromemeletes. Földszinti részén nyugati kapu, első emeletének nyugati falában kisméretű körablak van. sodik és harmadik emeletének mind a négy oldalát félkörívvel záródó ikerablak díszíti. A második emeleti ablak alatt sakktábladíszítés fut körbe. A templom az északi oldal felől nincs nyílással áttörve, a déli oldalon, a szentélyen meghatározhatatlan korból való kőkeretes ablak, a hajóban három magasan elhelyezett, félköríves román kori ablak található. A szentélyen és a hajón lábazati rész fut körbe, amelyet félhengertag zár. Ez a félhengertag keretezi a déli kaput is. A déli kapu félköríves timpanonját hatkaréjos faragott ív díszíti, középen egyenlő szárú kereszt levésett nyoma látható.

A kapu két szárköve a vállnál gyámszerűen előreugrik, rajta erősen megkopott állapotban egy-egy faragott férfifej látható. A szentély negyedgömb boltozatú, egy lépcsővel emelt. Keleti ablaka a szentély hossztengelyében van, félkörívvel záródik kőkerete kívül-belül gazdagon profilált. A rézsű alsó része és a könyöklő egyetlen kőből van faragva. A szentélv főpárkánya ívsoros, az ívek alul egyenes vonalban vannak összekötve, felette fűrészfogas párkány. Minden ív mezőben egy kőből faragott, sematikus, szakállas-bajuszos emberfej van. Méretük nem egyforma. Formára hasonlóak a déli kapun találhatókhoz. A hajóból a toronyaljba vezető ajtó gótikus, szemöldökgyámos kerete kőből van faragva. A körítőfal szabálytalan kövekből falazott, az északi oldalon 5 támpillérrel van megerősítve. Bejáratának szegmens ívű kőkerete élszedéses, félköríves kerékvető kövekkel. A templom a magyarországi román kori építészet falusi templomai közül az egyik legszebb és legépebb állapotban megmaradt típusa. A Szent István templom elkerülte a háborúk pusztítását, azt azonban, hogy nem esett áldozatául a későbbi századok átépítésének, minden bizonnyal annak köszönheti, hogy rendkívül szép kiegyensúlyozott tömegével, a tájba való harmonikus illeszkedésével, egységével, minden korban tiszteletet ébresztett a község lakosaiban és a későbbi építkezések vezetőiben egyaránt.

Hajó

A hajó nézete a helyreállítás előtt (1965)

Hajó

A hajó a helyreállítás után

Történeti adatok és Építéstörténet

Börzsöny községre az első adatunk a dömösi adománylevélben található, ami a legnagyobb névtára a XII. század eleji magyar templomoknak és állandó településeknek. … ,,A Dömös közelében fekvő Belsun-ban azok laktak, akik kocsikat és lovakat bocsátottak a legacióba menő dékán vagy kanonok rendelkezésére.” 1270-ben és 1293-ban mint az esztergomi érsek birtoka szerepel. 1332-ben és 1337-ben a pápai tizedjegyzékben Bersan helységnév szerepel. 1416. oklevél a szászok betelepítéséről. 1417. Zsigmond oklevele, melyben bányajogot ad Börzsönynek. 1493. Bersent bányavárosként említik. 1635-ben és 1703-ban az esztergomi érsek börzsönyi jobbágyairól történik említés. Az 1800-as évek elején német neve Leich-Pilsen. Magára a templomra okleveles adat nincs.

Az a tény, hogy a torony a hajó nyugati végfalába csak egészen fent van bekötve, és a külső lábazati hengertag a torony belsejében levésve megtalálható, azt igazolja, hogy a templom első periódusában torony nélkül épült. Erre utal még az oromfalak megmunkálása, az, hogy a torony keleti fala szabályos kváderekből van falazva, azonos a templom külső homlokzatával, míg a többi oldal már láthatóan vakolat alá van megfaragva. A torony ikerablakának oszlopfői és lábazata még a XIII. század első felére jellemző faragványok, tehát a torony igen kevés idővel készült a templom építése után. Ezen kívül is tömegében, arányában és megmunkálásában olyan tökéletesen harmonizál a torony a templom egészével, hogy a kutatókban korábban fél sem merült, hogy időbeli eltérés lehet az épület részei között.

Felvetődik a kérdés, vajon olyan rövid időn maximálisan 50 éven belül miért építenek hozzá tornyot? Ehhez szolgáltat támpontot a szentély falán talált kőre festett falképnyom, amely körben álló alakokra enged következtetni, de ezek a maradványok 1,90 méter magasságban kb. az alakok vállmagasságában – egy kvádersor vízszintes fugájánál megszűnnek. Ettől felfelé a fal kőanyaga, bár ez is szürkésbarnás trachitból van, szemmel láthatóan más színárnyalatú. A már kész és kifestett templomot tehát a választó kvádersor vonaláig visszabontották, s újra falazták. Az újrafalazás is a XIII. század első félében történhetett, amit a szentély ívsoros főpárkánya igazol. Keleti szentélyablaka viszont az első periódusból való, mert az ablak szárkövén és könyöklőjén a festésnyom megtalálható. Feltételezhetjük, hogy a templom nem sokkal az építése után megrongálódott valami előttünk ismeretlen okból. Tűzvésznek, koromnak nyoma sehol sem volt.

Közvetlenül arra, hogy a tatárjárás erre a vidékre milyen mérvű pusztulást hozott, adat nincs, de a Börzsöny közvetlen szomszédságában levő Bars megyében elég jelentős a kár. Valószínűnek látszik, hogy az épületben keletkezett gyors pusztulást a tatárjárás okozta, és a sérült részek újrafalazásával együtt építik a tornyot közvetlenül a tatárjárás után. A hajóban előkerült pilléralapozás nyugati karzat meglétét igazolja. Ez az alap azonban csak gerendába épült karzat középoszlopát hordhatta, mert átboltozott, falazott karzatnak nyomát a hajó oldalfalain nem találtak. Ennek a középoszlopos karzatnak a XV. század előtt kellett állnia, mert a toronyaljból vezető gótikus ajtótól kb. 1 méterre, annak pontosan a tengelyében helyezkedett volna el, ami a bejárást rendkívül zavarta volna. A XV. századi ajtó megnyitásakor az ajtó nyílásából kiszedett kváderekkel falazták el a nyugati, román kori bejáratot. Ez a templom funkciójában bekövetkezett változásra enged következtetni.

Alaprajz

A templom alaprajza

Metszetrajz

A templom metszetrajza

Megszűnik a nyugati bejárat, amit ha egyszerű falusi templom viszonylatában nézünk, az alapterülethez mérten — két kapu soknak tűnik. Amíg a nyugati kapu működött, a hajóból a toronyaljba nyíló ajtó nem volt. A torony felső szintjeire, illetve a karzatra tehát csak a toronyaljból lehetett feljárni. Ez viszont a jelenlegi, önmagában meghatározhatatlan korú dongaboltozat keletkezéséről tájékoztat, mivel amíg a nyugati kapu működött, ez a boltozat nem állhatott, lévén teljesen zárt, csak a XV. századi ajtó építésével együtt vagy utána készülhetett. A nyugati kapu tehát kizárólag a torony, illetve a kegyúri karzat megközelítésére szolgált. Amennyiben ezt a helyszíni megfigyeléseken alapuló következtetést elfogadjuk, egy a kegyúri karzat olyan román kori megoldásával állunk szemben, amit Entz Géza vet fel ezzel a témával kapcsolatos munkájában: ,, . . . Kívánatos annak tisztázása is, hogy a legegyszerűbb falusi templomokban a falazott karzat előzményeként alkalmazták-e a fából készült karzatot, mint ahogyan erre a Csehországban a XI —XII, század fordulóján akadnak ma is meglevő példák (Zbraslav, Stará Boleslav). A falazat nálunk is megvolt (Tihany-Apáti).” Felmerül ezek után, ki lehetett a kegyúr, akinek használatára létesült a külön bejárat és a karzat.

Börzsöny az adatok szerint mindig az esztergomi érsek birtoka volt. Az, hogy a kegyúri karzat közvetlenül az esztergomi érseknek lett volna fenntartva, nehezen képzelhető el. Van egy adat arra, hogy a Báncsa nembeli István esztergomi érsek a tatárjárás után családjával együtt megkapja a sosoldi uradalmat, és 1253-ban már felépíti a saskői várat is. Talán az érsek valamelyik börzsönyi családtagja birtokolhatta közvetve a kegyúr jogát. 1702-ben, amikor a protestánsok elfoglalják a Szent Miklós templomot, plébániatemplomul szolgál. Albert atya a XVIII. század első felében történő javításról beszél. Ez különösebb változást nem hozhatott, mert az épületen semmi olyan stílusjegy nincs, ami erre a korra jellegzetes volna. A padlástérben az oromfalak a hajó belső oldala felé ugyanolyan szépen faragottak, mint a templom belseje. Ezentúl még az a tény is, hogy olyan nyílás, illetve annak elfalazott nyoma, ami a padlástérbe vezetett volna, nem látható, arra enged következtetni, hogy a templom középkori fedélszéke nyitott volt.

A jelenlegi csaposgerenda-födém a barokk korból való. A körítőfal építési idejére adatunk nincs. Az 1632-es évszámú, feliratos alapján datálják. Véleményem szerint ez csak a körítőfal nagyméretű javítását jelölhette, mivel bejárati kapujának élszedéses szárköve a gótika idejére utal. Figyelembe kell vennünk még azt is, hogy a magyarországi emlékanyagban más templomokat is a XV. században vettek körül fallal (Ecsér, Vörösberény, Nógrádsáp). A körítőfal épülési idejére a következő tényekből következtethetünk: Az udvaron a torony északi oldalánál előkerült alap falmaradvány kis négyzetes épület, ossarium volt. A templom mellett haladó úttest másik oldalán temető van. Ennek keresztje és egy-két sírkő a barokk korból való.

Helyreállítás az 1990-es években

Az OMF szakemberei által 1965-66. években megvalósított helyreállítás Erdei Ferenc építész terve alapján és igen gondos művezetéssel készült. Felújították a tetőt, a hajó födémét, a karzatot (kötélfonatos korláttal), a külső és belső falfelületet, valamint a templom környezetét Örsi Károly kertépítész tervei szerint, kiigazították a körítőfalat is a kapuval együtt. Huszonöt év múlva a már régen is meglévő hibák fokozott mértékben újból jelentkeztek. Mindkét oldalon az esőlevezető csatornák ekkor – kezelés hiányában – már csak ártottak. A talaj átázása következtében a diadalív falazata a függőlegesből mintegy 12 cm-rel eltért, miáltal a kupola és a félköríves boltöv megnyílt. A 90-es évek elejére a diadalív záróköve leesett, mert felül a szétnyílás 6-8 cm szélességű repedéssé növekedett.

Az előbbiekben leírt hibák kijavítására több javaslat is készült. A legjobbnak az bizonyult, hogy a diadalív felett a kváderköves falazat falmagját eltávolítva, benne 25 cm szélességű vasbeton megerősítést helyeztettek el. Ez a belső megerősítés a diadalív felett nyeregszerűen tartja össze a szétnyílt faltestet és a boltövet, ráadásul megszünteti az oldalnyomást. Ehhez kapcsolódóan koszorú fut körbe a szentély falkoronáján, amely a kupolát és a szentélyt is rögzíti: az apszis falazatának szétdőlését ugyanis a koszorúból lenyújtott „tüskék” megakadályozzák. A diadalív feletti faltestet a legnagyobb gondossággal bontották szét, a kövek megszámozásával és fotókkal egyeztetve. Ugyancsak így készült a visszaállítás is. A diadalív szétnyílása miatt a diadalíven belül természetesen az eredetinél nagyobb fugákat kellett képezni. Így a fugák kiosztása a kupolán belül változatlanul megmaradt, csak a hézagok lettek szélesebbek.

A helyreállítás előtt kialakult helyzetet, vagyis a falak csekély mértékű kidőlését, valamint a szentélyen átmenő és régóta meglévő repedést természetesen meghagyták. A kimozdult faltesteket összehúzni nem is lehet. Nincs viszont a diadalíven belül vonóvas, amelyet nemegyszer új golgota-szoborcsoporttal is kiegészítve javasolni szoktak. A lefolyók vizét a templom körüli árokba vezették el. A falon belül a tereprendezés ugyancsak fontos feladat volt, átvéve a korábbi, Örsi Károly által készített kertépítészeti terv lényegét. Azt, hogy e falusi környezetben csak a legegyszerűbb kialakítás a jó, és semmi sem idegenebb az emléktől, mint valamiféle parkosítás (kertépítész: Szabadíts Anita, gépésztervező: Grafjjódy Zsuzsanna).

Mennyei Jeruzsálem ábrázolások

A szentélyben és a hajó falán a barokk vakolat alatt középkori falképek maradványai kerültek elő. A festésnyomokat és a felszentelési kereszteket 1965-ben Reisinger Mária konzerválta. Mivel a festett felületek igen töredékesnek tűntek, különösebb jelentőséget nem tulajdonítottak neki, ezért nem restaurálták és nem publikálták. Az 1996-os újjáépítési munkák előkészítése kapcsán fordult újra a figyelem e falképtöredékek felé. A tervezési munkák előkészítése során, a többszöri helyszíni vizsgálat eredményeként a műemlék felügyelet restaurátorai, Deák Klára főrestaurátor vezetésével úgy ítélték meg, hogy az apszisban látható töredékes freskónyomok figyelemreméltóak, érdemesek arra, hogy a közönség számára is élvezhetőek legyenek. Ehhez azonban olyan restaurálási és bemutatási módszert kell alkalmazni, ami értelmezhetővé teszi a töredékek eredeti kompozícióban elfoglalt helyét.

Ezt indokolja a falkép ritkasága, eszmei értéke, továbbá a templom építészeti teljessége. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a kis számban megmaradt románkori Mennyei Jeruzsálem ábrázolások anyagát bővítené. Bérci László művészettörténész szerint ugyanis a 12 fülkében álló alak és a felette található építészeti elemeket mutató töredékek alapján egyértelmű, hogy itt Mennyei Jeruzsálemet is magában foglaló kompozícióról van szó. Ez kifejezetten a romanikára jellemező, a XIII. század vége után sehol sem fordul elő. Ha az eredeti kompozíciót magunk elé akarjuk képzelni, akkor a koronázó palást alsó sávjára, vagy a XII. század végi hidegségi falképekre kell gondolnunk.

Forrás:
Köpöczi Rózsa: A nagybörzsönyi XIII. századi Szent István templom művészettörténeti értékei In.: Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Erdei Ferenc: A nagybörzsönyi Szent István templom helyreállítása In.: Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)
R. Ratkai Ida: A nagybörzsönyi Szent István templom kutatása In: Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)
Sedlmayr János: Nagybörzsöny középkori templomainak újbóli helyreállítása

Első régi fotó:
Fortepan / Shermann Ákos: A nagybörzsönyi templom 1931-ben
Helyreállításról készült fotók, alaprajz és metszetrajz: 
Erdei Ferenc: A nagybörzsönyi Szent István templom helyreállítása In.: Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

Back to Top