Töki romtemplom
Tök
Tök település nevének eredete nem teljesen tisztázott, de feltehetőleg nem függ össze a tök nevű növénnyel. Valószínű, hogy régebben a település nevét hosszú ő-vel, „Tők” formában ejtették, erre utalhat az is, hogy az idegen (főként latin és német) nyelvű átiratok változatos formában próbálták rögzíteni a név közepén lévő magánhangzót. A településnév néhány történelmi írásmódja a teljesség igénye nélkül: villa Tek, Toki Falv, Thek, Thewk, Possessiones Thewk, Tseckh, Tőckh, Tök, Töke, Tőkh, Teök, Tők, Tökk. A település és környéke az itt talált leletek szerint már a római korban is lakott hely volt. A település központjától délkeletre található Rossz-tónál még ma is látható a kétlyukú, rómaiak által épített híd, és az általuk duzzasztott tó gátmaradványai. Ezen a hídon haladt át a „Nagy út”-nak nevezett római út, melynek egyes szakaszain a kőburkolat még ma is látható.
Az első ismert okleveles említés, amelyben a község neve beazonosíthatónak tűnik, 1278-ból származik: a kérdéses latin nyelvű oklevélben IV. László király 1278. február 21-én, a somogyi konvent korábbi oklevelét módosítva Illyei Ipolit fiai (Ugrin, Miklós, Bálint és Ipolit) részére adományoz egy „Fonou” nevű pusztaföldet, az okirat keltezésén pedig a „villa Tek” helységnév olvasható. Említi a települést, „Thewk” alakban 1467-ben a Pécsváradi Konvent okirata, majd 1490-ből azonos írásmóddal egy II. Ulászló által kiadott oklevél is, mely a Mátyás halála után Corvin Jánosnak adományozott birtokok közt említi a falut. Később a török kori adójegyzékekben is gyakran szerepelt a falu neve, mint a budai szandzsákhoz tartozó települések egyike. A török megszállást sikerült átvészelnie – feltehető, hogy komolyabb veszedelmek idején a lakosok a Nyakas-hegylábainál sűrűn sorakozó pincékben találtak rejtekhelyet –, így 1690-ben az egész pilisi járás második legnépesebb települése volt.
A kisebb fennsíkon szabadon álló, öt-hat méter magasságú Árpád-kori templomrom Tök hiányos írott történelmének látható, tapintható dokumentuma. Keletelt tengelyű, téglalap alakú hajója nyolc méter széles, tizennégy méter hosszú, válogatott pilisi dolomitkőből rakott, a sarkain faragott kváderekkel armírozott falai méteres vastagságúak. A hajót kis szűkülettel félkörívben lezáró szentélyapszis egyértelműen meghatározza keletkezése idejét, a XIII. század második felét. Védőszentjét, építésének és pusztulásának körülményeit nem ismerjük, története minden bizonnyal szorosan kapcsolódik a szomszédos Zsámbék históriájához. A szentély keleti fala nagyrészt kiromlott, a templom többi, mára már elpusztult fala az ásatás előtt csupán sejthető volt a földfelszínen. A templomot először Arányi Lajos mérte fel 1874-ben. Foerk Ernő felmérése szerint a hajó 9,5 x 6,1 méter, a félkör alakú szentély 2,3 x 3,3 méter területű. Alaprajza alapján a román kori falusi templomok sorába tartozik. Okleveles említéséről nem tudunk.
2000-ben Fülöp András vezetésével készítettek újabb régészeti feltárást a területen. A romról készült felmérését a Műemlékvédelmi Szemle 2001-es száma és Tök település 2015-ben készült helytörténeti füzete említi. A templomrom újabb feltárását a 2000-es évek elején ismét elvégezték. Ekkor igyekeztek meghatározni a templom egykori járószintjét, és az ásatások során feltárt elemekből a lehető legtöbbet visszaállítani. Az elvégzett kutatás során előkerült egy mészhabarcsba rakott kövekből álló alapozás, a diadalívek északi és déli pilléreinek kváderkövei, a szentélyben feltételezhetően a főoltár alapozása. A templom bejáratát a déli oldalra teszik, mivel a kapu helye egy kiomlás formájában jelentkezett, a falazat belső síkjában a kávánál falfészek vélhető nyomait tárták fel. A templom kutatását 2000-ben helyreállítás követte, így az eddig kiomlott déli falszakaszrészt az északi falszakaszon lévő íves fülke mintájára visszafalazták és mellékoltárt állítottak, melynek méreteit a köveken található csorbázatok alapján határozták meg.
Legutóbb 2022-ben újították meg az épületromot, melynek kiadásait egy vállalati kezdeményezés révén biztosították. A környéken összegyűjtött eredeti kövek felhasználásával megerősítették a középkori falakat és rendezték a templomrom környezetét. Az egyhajós templom különlegessége a hajó két szemközti falába mélyedő két negyed köríves záródású fülke. A fülkékbe annak idején egy-egy mellékoltár nyúlt. Ezek lenyomata, illetve alapozása a feltárás folyamán előkerült.
Forrás:
Kósa Zsuzsanna: A töki templomrom felmérése épületkutatás és mérnökgeológia ötvözésével
Tamási Judit szerk.: Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltat, A millenniumi műemlékhelyreállítások lexikona (Budapest, 2000)
Ludwig Emil: A töki templomrom (Magyar Nemzet, 2006. szeptember (69. évfolyam, 239-268. szám))
Fülöp András: Jelentés a töki templomrom régészeti kutatásáról In.: Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)