Fejér vármegye

Az első újkőkori kultúra a Kr. e. 5. évezred végén alakult ki a megye területén, a 4. évezredben – az élelemtermelésre való áttéréskor – a nyílt vizek ártéri szárazulatain jöttek létre az első települések. A kora bronzkori nagyrévi kultúra idején (Kr. e. 1800-1700) keletkeztek a Duna-völgyben azok az első, évszázadokon át lakott, a vidék központjává váló magaslati telepek, melyek az alföldi földművelő-állattartó települések típusába tartoznak. A Római Birodalom fennhatóságát a Dunántúlra – Pannóniára – Augustus terjesztette ki, de Fejér megye területén a római katonai megszállást és közigazgatást csak Claudius vezette be Kr. u. 50 körül. A római uralom megszűnése (433) után a megye területén hun-germán korszak következett, majd a Dunántúlt az avarok foglalták el.

A magyar honfoglalást követően a fejedelmi székhely a Felső-Tisza vidékén volt, és csak 955. után helyezték azt át a Dunántúlra, Buda-Eszergom-Fehérvár térségébe. Fejér megye az államalapítás korában jött létre; területét Szent István király a Duna két partján – tehát részben a Duna-Tisza-közén – jelölte ki. Fehérvár székhellyel. 1009-ben a megyét a veszprémi püspökség alá rendelte. Szent István utódai idején Fehérvár – Esztergom mellett – második királyi székhely, a magyar uralkodók koronázási és temetkezési helye lett. Az oklevelekből megismerhető Fejér megyei monostorok, plébániatemplomok, várak és udvarházak szinte kivétel nélkül elpusztultak a középkort követő évszázadok viharaiban. Mára csupán jelentéktelen töredékek maradtak fenn. A korai évszázadok néhány nagy monostorépítése ismert. Ilyen volt a pentelei görög, vagy az Ercsi szigetén 1186 előtt alapított bencés monostor. Ma már alapjaik sincsenek meg.

A nemzetségi monostorok (Bökénysomlyó, Pentele, Baracska) elpusztultak. A falusi kőtemplomok építése a 11. és 12. század fordulóján kezdődött. A román kori templomok töredékei, kisebb-nagyobb maradványai többnyire elhagyatott helyen, magukban állnak. Ilyen a Csabdi határában található, egykor toronypárral rendelkező templom, melynek ma csak masszív falmaradványai láthatók. Hasonló a 12. századi templomrom a zámolyi temetőben. Egy mára már elnéptelenedett falu utolsó mementója a kerekszenttamási 12. századi rotunda maradványa; az épület egy kora középkorban elterjedt típus kései darabja volt. Bicskén két templom romjai is láthatók… (Entz Géza Antal – Sisa József (szerk.): Fejér megye művészeti emlékei – István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 34. (Székesfehérvár, 1998))