Füle | Keresztelő Szent János-templom

Keresztelő Szent János-templom

Füle

Gótikus jegyeket is őrző templomát 1749-ben szerzi vissza a protestánsoktól a veszprémi káptalan, a plébánia is ekkor alakul újjá.

Fejér megye
8157 Füle, Széchenyi u. 44.
Telefonszám: (06 22) 365 308

A templom rövid története

A község neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A Fülöp személynév kicsinyítőképzős alakja. Károly János a Fejér megyei besenyő eredetű települések között említi. A Sárvíz vidékén megtelepített besenyőkről a XII. századtól kezdve vannak írásos adataink. Győrffy György véleménye szerint a besenyőket Géza fejedelem Koppány országrészének elzárásakor telepítette le: a besenyők és más segédnépek általában határőri szolgálatot teljesítettek, e területen nincs országhatár, legfeljebb Koppány Somogy országának határa. A besenyő eredetű települések között említi a községet egy 1931-ben készült munka is. 1346-ban Gergely, a besenyők bírája bizonyítja, hogy Örsi Gergely fia Miklós által Genepse és fiai, továbbá Füle öccse Jakab elleni pert elhalasztotta. Első írásos említése 1257-ben történik egy oklevélben, amely szerint Szent István korában az Űrhida város szomszédságában levő Villa Fyle nevű falu a veszprémi püspökség birtoka. Ez az oklevél egy számjegy kivételével pontos másolata Szent István 1009-ben kiadott adománylevelének.

1333-ban már plébániás hely. Templomát Keresztelő Szent Jánosról nevezték el. 1333-ban egy Imre nevű fülei pap pápai adó címén 55 kis pensát fizetett. A templomnak támpilléres tornya, négy boltszakaszos stukkódíszes hajója van, Krisztus keresztelését ábrázoló oltárképe Jakobey Károly műve. A török hódoltság utáni barokk átépítése gótikus nyomokat őriz. Ez az a templom, melynek használata az 1750-es években komoly viharokat kavart. Nincs adatunk arra, hogy Füle meddig volt a veszprémi püspökség birtoka. A török hódoltságot megelőző századokból ránkmaradt hely- és személynevekből arra következtethetünk, hogy ekkoriban több kisebb település állott a jelenlegi község helyén. 1340. május 5-én Pál országbíró bizonyította, hogy Laczk fia István és Bakaji László fia István, fia Tamás a Fejér megyei Kysphyle és Zylaagh (talán Csajág?) birtokáért folyó perben kiegyeztek. 1368. április 13-án a székesfehérvári keresztesek konventje királyi parancsra megjárta a fehérvári káptalan Nagfyle birtokának határát, és a határjárásról jelentést tett Nagy Lajos királynak. A XIV. és XV. századi források arra mutatnak, hogy a fehérvári káptalan és prépost mellett más birtokosok is voltak itt. 1416-ban egy hatalmaskodási ügyben Zsigmond király által elrendelt vizsgálatban Fylei György nevével találkozunk.

Csaknem bizonyosra vehető, hogy a reformáció elterjesztésében szerepe volt a korábban lutheri, majd kálvini tanokat valló Dévai Bíró tyásnak, aki az 1530-as években Kádártán (Veszprém m.) működött. A község templomát valószínűleg már a XVI. században a reformátusok vették birtokukba. A XVI. századi vallási viszonyokra utaló más adatunk nincsen, de a XVII. században egészen a török kiűzéséig nyomon követhető a ref. egyházközség zavartalan működése. Egy 1684-ben felvett tanúvallomás szerint mikor a török Bécs alá ment (1683-ban), a templom a reformátusok kezén volt.
A község helyzetéről a török kitakarodása után készített feljegyzések nyújtanak képet. Az 1696-ban készített kamarauradalmi összeírás a községet, mint a veszprémi káptalan birtokát regisztrálta. 1702-es adatok szerint a földesúr maga a török császár volt. 1696 óta eltelt években szőlőtelepítés folyt, mivel az 1702-ből származó forrás szerint 2 szőlőhegye volt, név szerint Kyhegy (Kőhegy) és Csóhegy (Sóhegy). A szőlőterület nagysága 600 fossor, a legelő kevés. Ez az összeírás említést tesz a helység templomáról. „Habét templum sed pláne desertum.” (Van temploma, de nagyon elhanyagolt.)

Egy a XVIII. század elejéről származó forrás utal is arra, hogy többen elhagyták a községet. „Azelőtt 40 lakott ház volt, most csupán 20.” A császári katonaság a templomot a reformátusoktól elvette, plébánost hozott be, aki a templom tornyát restauráltatta. A különféle sérelmek hatására 1703-ban az ország északkeleti vidékein elindult a Rákóczi-szabadságharc, amely a következő évben Fejér megyét is elérte. Rákóczi kurucai a tényleges vallási viszonyokat figyelembe véve, a templomot visszaadták a fülei protestánsoknak. A szabadságharc leverése után a helyzet gyökeresen megváltozott. III. Károly király Carolina resolutioja elrendelte, hogy olyan helyeken, ahol a templom bizonyíthatóan a katolikusok kezén volt, de protestáns kézre került, vissza kell venni tőlük. Az 1747-es püspöklátogatás azt regisztrálta, hogy a falu közepén lévő templom a reformátusoké, a kuruc háború előtt a katolikusok bírták, plébánosa is volt, majd a reformátusok ismét visszafoglalták (a püspök történeti ismeretei meglehetősen hiányosnak tűnnek).

1749-ben a káptalan, a szolgabíró támogatásával megtette az első lépést a templom visszavételére. A szolgabíró 3 kanonokkal együtt Fülére ment. A református lakosok hajlottak a megegyezésre, mivel sejtették, hogy érdemi segítséget a vármegyétől a királynőig (Mária Terézia) sehonnét sem várhatnak, próbáltak viszont számukra is elfogadható feltételeket kieszközölni. Kijelentették, hogy hajlandók a templomot a katolikusoknak visszaadni, ,,ha templomunk helett (helyett) Templom köbül építtetni engettetik és helly mutattatik … pénzen vett harangunkat levehetjük. Templomunkból minden Mobiliákat (felszereléseket) kihordhatunk. Prédikátorunk Mesterünk és Oskola mint eddig úgy maradhatnak. Fülén leendő plébánosnak semmivel se tartozunk.” Nem érték be természetesen üres ígéretekkel, hanem kijelentették, hegy a templomot csak akkor hajlandók átadni, „ha mindezeket káptalan maga Pötsétjével megerősíté … Vármegye confirmálja (megerősíti) … az Urak kérésének engedelmeskedünk és templomunkat odaengedjük.”

Szabadon álló, homlokzati tornyos keletelt épület. Barokk, középkori részletekkel. 1323-ban Szt. Márton templomát említik. A középkori templom a török idők után átmenetileg a reformátusok birtoka. Barokk átépítés 1747-ben, felszentelve 1749-ben. Műemléki helyreállítás 1959-ben. Homlokzati középtorony diagonális állású támpillérekkel, hegyes sisakkal. Hosszház egyenes záródású szentéllyel, a szentély zárófalán kívül évszám ANNO D MDCXCVII. 4 szakaszos hajó csehsüvegboltozattal, vele azonos szélességű csehsüvegboltozatos szentéllyel. A szentélyben a műemléki helyreállításkor feltárt töredékes állapotú al fresco kifestés: a zárófalon illuzionisztikus oltárarchitektúra, az északi oldalon “Keresztelő Szt. János halála”, a déli oldalon “Keresztelő Szt. János születése”, 18. sz. vége. B.: rokokó szószék fából, 1788 előtt. Barokk padok. Az oltár fölötti oldalon oltárkép “Krisztus keresztelése”, olaj, vászon, Jakobey Károly, 1876. (Az oltárkép bal alsó sarkában felirat Nobilis Vogrovic Antonius Abbas Canonicus Vespremiensis fieri Curabat stilo Carolo Jakobey pictoris 1876.) A hajó északi oldalán empire mellékoltár Szt. Anna képével, barokk, 18. sz. vége. Barokk padok, 18. sz. – F.: Barokk ezüst kehely, 18. sz. (SzEM). Barokk mécses, réz, 18. sz. eleje.

 

Forrás:
Várnai Tamás: Füle In.: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985) Községtörténeti tanulmányok
Entz Géza Antal – Sisa József (szerk.): Fejér megye művészeti emlékei – István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 34. (Székesfehérvár, 1998)

Back to Top