Csabdi | Csabdi templomrom 

A Fejér megyei Bicskétől kb. 6-km-re fekszik Csabdi község, amelynek közepe táján, a Vértesből lenyúló dombok közötti kis lapályon, egy középkori templom csekély magasságú romjai és annak egyetlen csonka tornya áll. A templomra vagy építtetőjére vonatkozóan semmiféle írásos adat nincsen. A falut Chapol néven 1274-ben említi először oklevél, de a templomra vonatkozó adat a későbbiekben sem fordul elő az írásos emlékekben. A 14. században a Bicskeiek birtoka, 1432-től Tata vár tartozéka, így került a Rozgonyiak, Kanizsaiak majd a Batthyányak kezére. A török kortól puszta, a 18. században újratelepült. Községgé 1853-58 között szerveződött.

A falutól délre, dombon álló, sánccal körülvett templom maradványai állnak. Az eredetileg egyhajós, félköríves apszissal zárt templomot északon és délen mellékhajókkal bővítették, amelyek nyugaton toronypár alatt futottak. A délnyugati torony emeletével együtt áll, nyugaton résablakkal, keleten a mellékhajóba nyíló árkádívvel. A román kori templomot 1969-ben tárták fel, 1973-ban konzerválták. A feltárt háromhajós templom nem egyetlen építési korszak eredménye. Eredetileg a templom egyhajós volt, félköríves szentélyzáródással. A háromhajós templom tehát úgy alakult ki, hogy egyszerűen a meglévő egyhajós templomot északról és délról egy-egy hajóval bővítették – egészen a szentély indításáig -, a mellékhajók nyugati végére pedig egy-egy négyszögletes tornyot emeltek. A középső és az északi oldalhajó összeépítése jól látszik kívül a középső hajó északi falán, közvetlenül a szentély indítása előtt, dél felé a bővítés nyomai pedig a nyugati homlokzaton figyelhetők meg, ahol a délnyugati torony egyik fala az első templom déli falára épült.

A főbejárat a déli oldalon volt, ahol egy küszöbkő helye vált láthatóvá. Pontosan vele szemben a déli oldalhajót a középső hajótól elválasztó falban egy teljesen szabályos falhiány mutatkozott, ezen át lehetett közlekedni a főhajóba. Szokatlan módon Csabdin a főhajót a mellékhajóktól nem pillérek, vagy oszlopok választották el, hanem tömör fal, legalábbis 40 cm magasságig, eddig ugyanis az elválasztó falak maradványai felnyúlnak. Nem csak a két torony közötti rész volt dongaboltozatos, hanem az egész középső hajó. A feltárt falak tanúsága szerint az ívek itt alul is tömör falakra futottak, amelyeken átjárókat nyitottak. A belső vakolaton csak a szentélyben mutatkoztak festési nyomok, illetve a szentélynek kincskeresők által megbolygatott és visszatemetett földjében a színes festéssel borított apró vakolatdarabkákból arra lehet következtetni, hogy a szentélyt egykor festéssel díszítették.

Forrás:
Pámer Nóra – Kovács Éva: Csabdi középkori templomának feltárt romjai és egy korpusz-lelet In.: Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet – műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)