Pákozd | Szent József-templom

Szent József-templom

Pákozd

A templom az elpusztult középkori plébánia helyén épült fel 1720-ban. 1748-ig Pázmánd, majd 1785-ig Pátka filiája. 1785-1818 között Székesfehérvár-Felsőváros filiája, melyet a fehérvári ferencesek pasztorálnak. 1818-tól plébánia.

Fejér megye
Pákozd, Templom sor 1, 8095
Telefonszám: (06 22) 370 350

A templom rövid története

Pákozd a középkor századaiban, mint birtok szerepelt. A 13. század végén a település falu jellege már vitathatatlan. 1279-ben Péter veszprémi püspök, mivel fehérvári palotáját a polgárok elfoglalták, azt Kolin főesperesnek átadta, mivel ő vette vissza a várostól. A püspök Kolinnak adta a palota fenntartásához többek között Pákozd jövedelmét is. 1348-ban plébániája, temploma van és a székesfehérvári kiváltságos káptalan birtoka évszázadokon át. A 15. században 1462-ben és 1498-ban fordul elő az okleveles anyagban. 1579. május 27-én a falut Ernő főherceg a győri vár alkapitányának, Orbowai Jakusith Ferencnek adományozta a király nevében. Az adománylevélből megtudjuk, hogy a győri alkapitány 1559-től szolgálta a királyt: hűségéért élete végéig tartó haszonélvezetet kapott az egész Pákozdi birtokra.

Egy év múlva Pozsonyban kelt oklevélben olvasható, hogy a Jakusith gyermekek gyámja, egy győri lovaskapitány a káptalannál járt. Előadta, hogy a Jakusith család a király helyett 2000 rajnai forintot kifizetett, amely pedig a királyt terhelte. A kölcsönadott összegből 1000 forintot a kincstár kifizetett a Jakusith családnak, de a másik 1000 forint helyett Pákozdot, a székesfehérvári kiváltságos káptalan birtokát, továbbá Sukoró, Gyúró, Etyek, Sóskút falvakat adta át. 1587-ben Jakusith Ferenc fiai, András és Imre 2000 forint ellenében kapták meg a korábban már náluk lévő birtokot. A birtoklás az oklevél szerint addig tartott, amíg a kincstár a Jakusith családnak az összeget kifizeti. 1588-ban Pákozd falu Palotához tartozott és 6 porta volt benne. 1626-ban a jobbágyok nem adóztak, mert a földesurak által adott szabad évek még nem teltek le. Ügy tűnik az adatból, hogy Pákozd újratelepítése 1625 körül történt.

1635-ben azonban csak 3 portája volt, mert 1634-ben négy házat felégettek a faluban. 1637-ben a birtok zálogképpen, de nem tulajdonjogilag került a komáromi jezsuita rendházhoz. Láttuk, hogy a Jakusith család is haszonélvezetre, illetve zálogképpen bírta a jelölt falvakat. A birtokokat Jakusith György szerémi püspök, a pozsonyi káptalan prépostja, óbudai prépost adta át a jezsuitáknak. 1638-ban a falu Komárom megye fennhatósága alatt állt. Ekkor Barkó Márton szolgabíró járásába tartozott. Tíz év múltán Pákozdon 10, 1650-ben 6 porta volt. A török uralom utáni időkben Pákozdon és Sukorón a fehérvári harmincados szedte be — jogtalanul — a földesúri kilencedet a jobbágyoktól. A 17—18. század fordulóján a vallási elnyomással kapcsolatos intézkedések a lakosokra nagy súllyal nehezedtek. 1703-ban a komáromi jezsuita rend főnöke és Fekete György tiszttartó a református templom kulcsát maguknak követelték. Tudni kell, hogy Pákozdon a lakosság református és 1629-től lelkészük volt. A hitükhöz ragaszkodó pákozdiak megtagadták a kulcs átadását, sőt puskákkal, szablyákkal, vasvillákkal, kaszákkal, dorongokkal támadtak a követelődzőkre és a falun kívülre kísérték őket.

Idővel a pákozdi katolikus családok száma 80-ra gyarapodott, így Szent József tiszteletére templomot emelt számukra a jezsuita rend. Ekkor a katolikus hívek pasztorálását Pázmándról látták el. Acsády Ádám veszprémi püspök 1736. január 7-i felterjesztésében a helytartótanácstól engedélyt kért, hogy Pákozdon plébániát létesíthessen. A tervezet szerint Sukorón és Seregélyesen lakó katolikus hívőket is Pákozdról látnák el. A katolikus templomot 1720-ban a romokból építették fel. Homlokzatán fatornyot létesítettek, melybe 1 harangot helyeztek el.

A község központjában, szabadon álló, részben barokk épület. 1713-1769-ben református kézben volt, azóta római katolikus. A mai templom északi része a középkori templomrom felhasználásával a reformátusok által épített templommal azonos, téglalap alakú hajó, a keleti felén keskenyebb apszis, a nyugati homlokzat előtt hasáb alakú, tört vonalú gúlasisakos torony. 1912-ben Klaucz György székesfehérvári kanonok tervei szerint a régi templom déli oldalára merőlegesen új hajó épült, a régi hajó keleti fele a főszentély, az apszis mellékszentély, a hajó nyugati fele és a torony alja sekrestye lett. Az északi falon kívül vörösmárvány síremlék, 1853. A mai szentély záró falán a középkori sekrestyebejárat maradványa, fölötte a szószékhez vezető ajtó kerete. A hajóban és a szentélyben al secco falképek az Árpád-házi szentek legendáiból, Temesi Wagner János, 1931. B.: Főoltár felett Szt. zsef faszobra, 1913. Tabemákulumos mellékoltár, 18. század vége, rajta feszület, fa, aranyozva, 18. század Szószék, padok, keresztelőmedence, 1853. Önálló képek Kálvária, olaj, vászon, 18. sz.; “Madonna Szt. Domonkossal és Limai Szt. Rózával”, 19. sz. 1. fele, Szt. István király felajánlja a koronát, egykori mellékoltárkép, 18. század Felszerelés: SZEM: kehely, aranyozott ezüst, I.M. mesterjeggyel, 1787, patenáján A03 mesterjegy. Kehely patenával, réz, 1700 k. Templomkertben NEPOMUKI SZT. JÁNOS-SZOBOR. fehér mészkő, 1834. FESZÜLET, fehér mészkő, talapzatán 1794.

 

Forrás:
Farkas Gábor: Pákozd (Börgönd) In.: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Entz Géza Antal – Sisa József (szerk.): Fejér megye művészeti emlékei – István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 34. (Székesfehérvár, 1998)

Back to Top