Föveny középkori templomának alapfalai
Tác
Az M7 autópályától délre, Tác belterületétől keletre, a Sárvíz keleti partján 1934-óta folyó ásatások során felszínre hozott két, kora császárkori katonai tábor, egy nagy kiterjedésű szentélykörzet, a hozzá tartozó település, egy római kori villagazdaság, egy késő római erődített település és a hozzá tartozó késő római és népvándorlás kori temető, valamint egy avar kori temető és középkori templom maradványainak együttese. A legkorábbi római kori objektum egy Kr. u. 1. század második felében használt katonai tábor, amelynek helyén, az előkerült érmek és téglabélyegek alapján, a 2. század elején, Traianus császár uralkodása idején, Alsó-Pannonia legnagyobb ismert szentélykörzete (area sacra) épült fel, a körülötte kialakult településsel. A VII. és a hozzá kapcsolódó IX. számú épületek Traianus koriak, Pannonia Inferior provincia császárkultusz-központjával azonosíthatóak. A LXX. épület Augustus templomával azonosítható.
Ezeket az épületeket egy hivatalos állami támogatással épült, orientális jellegű misztériumvallás szentélyével azonosíthatjuk, ahol Iuppiter Optimus Maximus és Iuppiter Dolichenus hivatalos kultuszai is helyet kaptak. A XXVII. épület területén talált töredékes felirat alapján felmerült az a lehetőség is, hogy a római birodalom nyugati provinciáiban egyedülálló alaprajzi elrendezésű szent kerület az ókorban népszerű, de titokban tartott kilétű Nagy Istenek (Hermés, Dionysos, Isis, Serapis és más istenségek, mindenekelőtt a Kis-ázsiai eredetű Attis és Kybelé) szentélye lehetett. A markomann háborúk (166–180) pusztításai után újjáépített, de 258–260 körül végleg elpusztult település helyén, a 4. században egy patkó alakú, oldaltornyokkal és legyező alakú saroktornyok-kal megerősített, fallal körülvett létesítmény épült, a falakon belül számos épülettel. A fallal körülvett épületegyüttest az éremforgalom alapján, Diocletianus császár idejére, a 3. század végére keltezhető, és az egykori Gorsium helyén újjáépült Herculia városával, valamint Valeria provincia két ókeresztény bazilikával rendelkező helytartói székhelyével azonosítható.
A falakon belül előkerült késő római épületek, építészeti-funkcionális jellegzetességeik (márvány és mozaikdíszítés helyett agyagpadló, földbe mélyített agyag-kádak) alapján, egy Constantinus-dinasztia idején létesült belső erőddel, vagyis a késő római mozgó hadsereg utánpótlását biztosító katonai támaszpont parancsnoki, lakó- és gazdasági épületeivel azonosíthatók. A szentélykörzetet körül vevő, nagy kiterjedésű, a Sárvíz-csatorna nyugati oldalára is átnyúló, legalább 150 x 200 hektár nagyságú település neve a 2–3. században Gorsium lehetett. A 4. században összezsugorodott területű településen még a római közigazgatás megszűnése után, az 5. században is laktak, az area sacrától délre a tatárjárás után létesült a középkori Föveny falu, amely feltehetően a török korig létezett.
Pesthy Frigyes helységnévtárában: „Tácz községhez tartoznak a Táczi, Fövenyi és Pötöllei puszták. Föveny puszta két majorral s tiszti lakkal. Nevezetesebb pontjai: Puszta- vagy a hagyomány szerint Föveny vára, melytől a puszta is nevét vevé, hol régi romok maradványai láthatók, s terjed fél mértföld hosszan, a Nádor csatornának keleti oldalán fekvő dombos helyen, jelenleg legelő és szántóföld. A legelőn régi rom-maradványok, s az épületeknek fekvései még most is kivehetők, míg szántóföldjében régi pénzek találtatnak. — Két hagyomány létezik róla: egyik az, hogy római telepítvény lehetett, másik, hogy a török seregnek berontása alkalmával építtetett védvárul, melynek azon időben, míg a Sárvíz lecsapolva nem volt, helyi fekvésénél fogva is megfelelhetett. Területe azt tanúsítja, hogy meglehetős város lehete. — Murva gödör, homokos s murvás szántóföld. Vigyázó, homokos szántóföld, itt egy domb, mely Székesfehérvárnak a törökök által lett elfoglalásakor előőrsi helyül szolgálhatott, s mint látszik mesterségesen hordatott össze — fekszik Föveny várromjainak szemközt.”
Az egykori főutak kereszteződésére összeszűkült település az egész avar koron át lakott volt, a beköltöző magyarok helybenlakó, feltehetően részben/egészben keresztény népességet találtak, amely – honfoglalálás kori magyar leletek mindeddig nem kerültek elő – a középkorban is a kis falu lakosságát adta. A községet – neve már a XI. században Föveny – Szent István a székesfehérvári káptalannak adományozta. Oklevelek a község vámjáról és templomáról tesznek említést, mocsarakkal körülfogott, biztonságos határa több országyűlésnek adott helyet. A templom a tatárjárásig az egykori ókeresztény bazilika (III. épület) volt. Ennek pusztulása után emelték az útkeresztezés másik (délnyugati) szögletében a későbbi kis templomot. Föveny a XVI. századi török háborúkban pusztult el. 1688-ban, amikor Székesfehérvár visszafoglalásával ezen a területen is megszűnt a török uralom, a korábbi falunak nyomai sem maradtak. Csupán neve él tovább Fövenypuszta formájában, de az sem az egykori római városhoz és a középkori faluhoz kötődik: egy több kilométerrel távolabbi tanyát jelöl.
Forrás:
Magyarország műemlékjegyzéke – Fejér megye
Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné
Fitz Jenő: Gorsium Herculia – Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996) A település és története
Entz Géza Antal – Sisa József (szerk.): Fejér megye művészeti emlékei – István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 34. (Székesfehérvár, 1998)