Tolna vármegye

A vármegye kialakítására Koppány legyőzése után került sor, a királyi koronával szimbolizált önálló állam létrehozásának keretében. A megye központja és névadója Tolna várispánsága lett, mely a későbbi megyésispánok székhelyeként sokáig királyi illetve királynéi birokban maradt. Szent István államalkotó tevékenysége egyházszervező munkával párosult. A megye egész területe a pécsi püspökség hatáskörébe tartozott, de a könnyebb és hatékonyabb irányítás megkövetelte kisebb egységek létrehozását is. így valamennyi egyházmegyében vármegyénként legalább egy, de többször kettő-három főesperességi körzetet szerveztek meg. Tolna vármegye keleti részén a vármegye székhelyén, Tolnán illetve nyugati részén az ősi földvárral rendelkező s már említett Regölyben alakult ki főesperességi központ. 

A kereszténység megerősítését szolgálták a bencés rend részére történt királyi adományok, amelyek néha egész udvarházak teljes szolgálónépére kiterjedtek. A pannonhalmi és pécsváradi apátságok birtokoltak a megyében területet, tudunk a zalavári, a bakonybéli apátság, majd a veszprémvölgyi apácák érdekeltségéről. A fenti birtokosokat kiegészítik a királyaink által a megyében alapított monostorok. Kiemelt jelentőségű 1061-ben a szekszárdi bencés apátság I. Béla által történt megalapítása. 1093-ban László király alapította a bátai apátságot, s 1135 körül talán II. Béla nevéhez fűződik a földvári bencés monostor létrehozása. 1142-ben a cikádori ciszterci monostor II. Géza király támogatásával jött létre. A királyi alapításúak mellett nem szabad említés nélkül hagynunk a nemzetségi monostorokat sem.

A Bikácsok 1145-ben alapították a madocsai apátságot. 12-13. századi lehet a tisztázatlan alapítású iváni apátság és a Szente-Mágocsok mágocsi monostora. A talán Dárói családbeli Mojs tárnokmester majd nádor ábrahámi ciszterci monostora 1260 körül jöhetett létre. A 13. század második feléből származhat a helyi nemesek által alapított tőli és az Aporok alapította apari kolostor. Utóbbi két prépostság képviselte az Ágoston-rendet a megyénben. Zsigmond király korában jelentek meg a Mesztegnyői Szerecsenek Tolna vármegye déli részeinek birtokosaiként, majd a Lackfiak 1397-es bukása után a Kanizsaiak, s 1395-ben a tolnai királyi birtokból részesülő Marczaliak. A következő században tűnt fel a fényes karriert befutott Ozorai Pipo, aki az Ozorai család fiúsított leányörökösét vette feleségül, s jutott Ozora birtokába. Számos középkori templom maradt fenn a megyében…(Várady Zoltán: Tolna megye rövid története az államalapítástól a Rákóczi-szabadságharc végéig)