Református templom
Decs
Már a honfoglalás idején betelepült, a középkorban virágzó falvak népesítették be. A reformáció egyik központja volt, de a török hódoltság alatt falvak tűntek el, lakossága megfogyatkozott, a maradék elszegényedett. A gótikus eredetű decsi református templom Tolna megye egyik legszebb középkori emléke. Bár gótikus szentélyboltozata beszakadt (a hajó valószínűleg sosem volt boltozva), ablakai ma már mérmű nélküliek és tornya jóval későbbi, mégis e templom alapján alkothatunk képet arról, miként nézhettek ki a késő középkori templomaink.
Decs templomára vonatkozó első ismert adat 1402-ből való. Ekkor IX. Bonifác pápa engedélyt adott a váci prépostnak, hogy Decs nevű birtokán a régi fatemplom helyére kőtemplomot építsen. Ennek a pápai levélnek az előzménye a decsi hívek és a korábbi zálogbirtokos, a szekszárdi apátság közti konfliktus volt, aminek megoldását a pápától várták. A templom 1403-ban már állt, sőt önálló plébániává is szervezték, mert ekkor az őcsényi plébános a pápánál nehezményezte, hogy Decs és öt másik közeli falu kivonta magát az őcsényi plébánia alól. A mai késő gótikus templom arányaival későbbi időkből származik, de az északi falban előkerült korábbi maradványok (ajtókeret, tabernaculum) ebből az építési periódusból eredeztethetők. A késő gótikus átépítés idejére a bejárat feletti felirattöredék utalhat, amely a rövidítések feloldása után így hangzik: „AN(N)O D(OMI)NI M(ILLESIMO): QINGEN(TESIMO) DECI(M)O SEXTO, T(EMPO)RE ORBITUS REGIS VLADISLAI / POST SEDICIONEM ET DISTURBIU(M) CRUCIFERORU(M) TERCIO AN(N)O” (Az Úr 1516. esztendejében, Ulászló király halálának idejében, a keresztesek lázadása és pártütése utáni harmadik esztendőben.) A feliratos kő jelenleg másodlagos helyen, a bejárat felett van. Várady Zoltán feltételezése szerint eredetileg a szentélyben lehetett.
Mindenképpen mély nyomokat hagyhatott a keresztények lázadása a feliratozóban, ha még évek múlva is megemlékezik róla. Arra vonatkozóan, hogy milyen szerepe lehetett a lázadásban a decsieknek, nincs adatunk, de a Sárköz vidéke mindenképpen érintve volt, a Dunántúli területek közül egyedüliként. Azt tudjuk, hogy a kalocsai táborból május elején a sárközi származású Nagy Antal vezetésével a felkelők egy csapata a Baja, Báta, Tolna útvonalon haladt. Hiába szimpatizáltak a tolnaiak velük, a várost mégis feldúlták. Ezt követően Anyavár ellen vonultak. A várat Bodó Ferenc védte, akinek megsegítésére Hédervári Ferenc sietett Ozoráról. Végül egyezség jött létre, a lázadó keresztesek szabad elvonulás ellenében fegyvereiket leadták. Tolna város feldúlásának azonban még hosszú évekre kiható következményei lettek. A felkeléshez lázadókat adó falvak és városok magas kártérítési összeget voltak kénytelenek fizetni a tolnaiaknak. Az ügy csak 1519-ben zárult, tehát 1516-ban is még nagyon eleven lehetett az emléke. A tolnaiak által kártérítésre ítélt települések közt Decs nem szerepelt, Tolna megyét csak Báta képviselte, a többi település bácskai volt. A felirat a lázadást „pártütésnek” minősíti, tehát elítélő jellegű.
Utcavonalon zártsorú beépítésben álló, egyhajós templom, nyugatii homlokzata előtt toronnyal, nyújtott, a hajónál keskenyebb, poligonális záródású, középkori szentéllyel. A torony és a hajó északi és déli homlokzataihoz L alaprajzú, földszintes, nyeregtetős lakó-házak (Öreg u. 68. és 70.) csatlakoznak. A torony tengelyében nyíló, záróköves díszű, kőkeretes bejárat pilaszteres keretépítménye fölött magyar nyelvű feliratos kőtábla, 1788-as építési évszámmal. A hajót és a szentélyt lépcsőzetes támpillérek támasztják. A hajó északi homlokzatának két keleti pillérközében csúcsíves boltozati homlokív téglából helyreállított vonala. A déli kapu felett feltehetően a szentélyből származó, II. Ulászló király halálára és a Dózsa felkelésre vonatkozó, latin nyelvű felirat 1516-ból. A hajó és a szentély déli oldalának pillérközeiben egy-egy gótikus, átalakított záródású ablak. A hajóban és a szentélyben festett deszkafödém, a hajó nyugati végében famellvédes orgonakarzat. A szentély északi falában az egykori sekrestye befalazott bejáratának egyenes záródású, középkori kőkerete és egy szamárhátíves, kőkeretes szentségfülke. Berendezés: 18. század vége és 19. század. Az 1402-ben már említett, 1516-ban feltehetőleg átépített, bővített, a 18. századra romossá vált, gótikus templomot 1720-ban befedték, 1745-től átépítették. 1773-ban tűzvész pusztította, tornya 1788-ban épült. Toronysisak: 1907. Felújítva: 1908, 1939. Az 1970-es években lebontva a déli oldalhoz épült előcsarnokot új oldalbejáratot alakítottak ki, lebontották a keleti karzatot, és visszaállították a déli ablakok eredeti méretét. A torony és az utcai homlokzat felújítva: 1989–1990.
Forrás:
Magyarország Műemlékjegyzéke – Tolna megye
CsaTolni Egyesület weboldala