Szálka | Szent József-templom

Szálka közel ezeréves történetének első szakaszában a honfoglalástól a németek XVIII. század végén történt betelepítéséig néhány házra kiterjedő apró falucska volt. A birtoklevelek, adóívek szerint lakosai magyarok, majd a török megszállást követően szerbek (rácok) volt. A falu jelentősebb fejődésének csak a német betelepítést követően indult. A XIX. sz. elejére lélekszáma meghaladja a másfél ezret, ez a legnagyobb eltartott népességszám a település életében. A honfoglalás után a Gut-Keled nemzettség szállás birtokainak egyike. Szálka község legrégibb névalakja Zaka, azaz Szaka vagy Száka. Az 1015. évi pécsváradi oklevél birtokjegyzékében már nyoma van. Az 1300-as évek eleji tizedjegyzék szerint már akkor plébánia volt, templommal rendelkezett.

Szigetvár eleste, 1566 előtt az ottani egyik tisztnek, Hennyey Lászlónak a fizetéséhez tartozott a szakai adó. Az 1565-ös török adójegyzék (defter) szerint Szálka két részből állt: Wég-Szaka 10 házzal és Felső-Szaka 5 házzal. Az 1690-es összeírásban már két Szálka volt: Kis Szálka 12 házzal és Nagy Szálka 15 házzal. Mindkettő a török kiűzése idején pusztult el. A török alatt a XVI. sz. óta nevezték az írások Szálkának, de még vegyesen az eredeti Szaka-val. Csak az 1910. évi országos helynévrendezéskor lett hivatalosan is Szálka. A török dúlások idején magyar lakossága elpusztult vagy elmenekült. Helyükre a törökökkel felnyomuló rácok települtek. A rácok vándorló pásztorkodó életmódot éltek, amihez a szálkai adottságok (nagy erdő) kitűnő lehetőséget biztosítottak. 1715-ben kilenc ház volt Szálkán.

A település központjában, kisebb dombon szabadon álló, lépcsősoron keresztül meg-közelíthető, egyhajós templom, déli homlokzati toronnyal, a hajónál keskenyebb, egyenes záródású szentéllyel, annak keleti oldalán félnyeregtetős sekrestyével, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel. A déli homlokzat enyhe kiülésű középrizalitjában nyíló bejárat, a két oldalsó falszakaszon félköríves, üres fülkék, felettük szemöldökpárkány. A hajó oldalhomlokzatain két-két lépcsős támpillér. A hajóban, a szentélyben és a sekrestyében csehsüveg boltozat, a hajó déli végében csehsüveg boltozatos orgonakarzat. Berendezés: jellemzően 18. század vége. Feltehetően korábbi, középkori templom falait felhasználva építtette Batthyány József bíboros-hercegprímás. Felújítva: 1864, 1922, 1933, 1997. 1922-ben készült a toronysisak, 1933-ban, majd 1961-ben a belső festés.Az út túloldalán, az utcavonaltól beljebb, részben kőfallal kerített saroktelken áll a plébániaház (hrsz.: 238/1): földszintes, téglalap alaprajzú, kontyolt nyeregtetős, alápincézett épület, kerti homlokzata előtt oszlopos, mellvédes tornác. Kéttraktusos, síkmennyezetes belső, részben 19. századi nyílászárók. Épült 1843-ban, megújítva 1878-ban.

Forrás:
Szálka település hivatalos weboldala (2023. február 24.)
Magyarország Műemlékjegyzéke – Tolna megye