Máriaszéplaki templomrom
Cikó
Régészeti bizonyítékok alapján már az őskorban lakott hely volt. A település a török hódoltság korában teljesen elnéptelenedett, majd betelepített németek munkája nyomán indult újra fejlődésnek. A 20. század elejére a Völgységi járás legjelentősebb német lakosú kisközségévé vált. 1939. április 30-án itt tartotta országos zászlóbontó nagygyűlését a Volksbund, és itt alakult meg első helyi szervezete. A második világháború után a község lakosságából közel kétszáz főt hurcoltak el kényszermunkára, illetve a német lakosság nagy részét kitelepítették, és helyükre – Hadikfalváról – 158 bukovinai székely családot költöztettek. A régi német lakosságból 1950-re mintegy harminc család maradt.
Hosszú évtizedeken át folyt a tudományos vita a Cikó falu határában, a széplaki völgyben álló templomrom funkciójáról. A tudósok jó része az első magyar ciszterci monostorral azonosította /Cikó – Cikádor a név hasonlósága alapján/. Békefi Rémig 1893-ban ásatást végzett a romban és végleg eldöntötte ezt a vitát: a Cikó-Máriaszéplaki rom nem azonos a cikádori ciszterci monostortemplommal, hanem az elpusztult Máriaszéplak falu plébániatemploma volt. Csak egy késői, 1498- as adat beszél Széplak plébániájáról. A falu ekkor a felhévizi Szent-Háromságnak nevezett káptalan birtokában volt és a 16. században, a török harcokban pusztult el. Évszázadok óta búcsújáró hely, a kápolnát benne a 20. század elején alakították ki.
A megmaradt templomrom téglából épült, egyenes záródású a szentélye, lépcsőzetesen tagolt diadalívvel, fölötte a hajó keleti oromfalával és a hajófalak indulásával. A Békefi által kiásott alapfalak mintegy 17 m. hosszú, 7,6 m. széles hajót mutatnak, a déli hajófal két pillérrel nyitott a hajófal teljes hosszában csatlakozó déli bővítmény felé, míg az északi hajóhoz fele hosszúságban csatlakozik bővítmény. A hajó nyugati végében toronypár állott. A templomhoz nem csatlakozott kolostor és ez is a plébániatemplom funkcióra mutat. A templom korának meghatározásában segítségünkre vannak a megmaradt falak finom díszítései: a hajó keleti oromfalát kívül félköríves vakárkádok ékesítik téglából alakítva és ugyanezt látjuk a szentély oromfalán is: fogsort, majd finom ívsoros díszt. Az ásatás napvilágra hozott néhány szép faragott követ: palmettás párkánytöredékeket, csavart oszlopokat, kockafejes oszlopfőket. Ezek a faragványok szoros rokonságban állnak a pécsi székesegyház népoltárának faragványaival és a templom építését a 12. század második felére keltezik.
Forrás:
Valter Ilona: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon – Zala, Somogy, Tolna megyében In.: Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)