Jász-Nagykun-Szolnok megye

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területén a középkorban több vármegye osztozott; észak-nyugati részén a jászok, a volt kemeji területek délnyugati felén és a Berettyó mellékén pedig a kunok telepedtek le. Egy-egy megye területállományának a sorsa szorosan összefüggött a történeti eseményekkel, családok feltörésével, a birtokviszonyok kaleidoszkópszerű váltakozásával. A föld gyakran gazdát cserélt és a birtokosváltozások gyakran a megye területállományát is érintették.

A XIII. és XIV. század okleveleiben és a pápai tizedjegyzékekben felmerülő helyneveket vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy a tatárjárás előtt területünkön létezett községek mind elpusztultak. Valószínű, hogy csak a telepek pusztultak el: a lakosság zöme a Tisza és a Sárrét ősingoványaiban túlélte a mongolok dúlását. Batu kán csapatainak kivonulása után a megtizedelt nép előjött a roppant nádasok és hínáros lápok rejtekéből, megszállta régi határát. Rövid idő mulva helyreálltak a várispánság keretei és gazdát kapott a föld. A kezdetleges falvak helyreállítása igen gyorsan végbemehetett. A leégett egyházakat részint felépítették, részint pedig az új települési helyeken új templomokat emeltek. A Tiszamellék XIV. századbeli birtokviszonyai tanusága szerint ez a vidék jóval népesebb volt a békési földeknél.

Az állandó jellegű letelepülési formák, a helységek keletkezését főleg az egyházak szervezése határozta meg. Vármegyénk területén az árpádkori eredetű helységek nagyrésze egyházáról, annak alapítójáról, a helység területén létezett egyház valamilyen tulajdonságáról, monostoráról vagy az egyház védőszentjéről volt elnevezve. Az egyház védőszentjéről a következő helységeket nevezték el: Szentmiklós (Örstől keletre), Szentimre, Szentjakab, Szentiván, Szentgyörgy, Szentdemeter, Szentmiklós (Rofftól délre), Szentmiklós (a mai Törökszentmiklós helyén), Szenttamás, Szentiván (Szolnok közelében), Szentmárton, Szentmártonkáta, Szentágota (Karcag határában), Szentandrástelke és Szentgyörgy (Zagyva alsószakaszánál).

Egyházukról, monostorukról nyertek elnevezést: Tétmonostor, Kerekegyháza, Hímesegyháza, Pusztamonostor, Szilvaegyháza, Keregyháza, Négyegyháza, Püspöki. A falvak egyrésze földrajzi fekvéséről vagy a települési hely valamely sajátosságáról neveztetett el: Tószeg, Sárszög, Szászberek, Kerekudvar, Szőlős, Kengyel, Kenderes, (Tisza)-Földvár, Árokszállás. A szállásbirtokos nemzetség vagy az első birtokos nevét őrzik: Abád, Szalók, Taskony, Tomaj, Bánhalma, Pó, Szolnok, Madaras, Jenő, Cibakháza, Istvánháza, Jákóhalma, Jászdózsa, Kolbázszállás, Karcagújszállás, Csorbajánosszállás, Vaykúnnépe stb. Idegen eredetű helyneveink: Roff, Keve (hun eredetűek), Varsány, Ványa (szláv eredetűek)…

(Varga Sándor Frigyes: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területének története 1876-ig)