Jászberény | Nagyboldogasszony-templom

A jászberényi főplébánia őstemploma 1332-ben már állott. Az eredetileg gótikus építmény többszöri építkezés után nyerte el mai barokk és klasszicista arculatát. A török időkben a templom nagymértékű pusztulást szenvedett. Különösen 1596-1618 között, amikor a várost lakosai teljesen elhagyták. A helyzet javulásával a visszatért hívők annyira helyrehozták, hogy 1649-ben már szentmisét lehetett benne tartani. A törökök végleges kiűzése után 1691-től újabb javításokat végeztek a templomon. Jelentősebb változások ezután történtek. Az új tornyot 1759-61 között Mayerhoffer János tervei szerint építtették meg. A kőfaragó munkákat Conti Lipót pesti kőfaragó végezte.

A toronysisakot 1802-ben Kardetter Tamás pesti ácsmester tervezte és építette. Ekkor helyezték a torony csúcsára a Szent Koronát, jelezve ezzel a jászok hűségét a mindenkori királyhoz. 1772-ben a templomhajó földrengés áldozatává vált, a lebontása elkerülhetetlen volt. Az új klasszicista templomhajót Jung József tervei szerint építették, Gróf Esterházy Károly egri püspök 1782. július 28-án szentelte fel. A templombelső berendezései is a földrengés után készültek, illetve kerültek megvásárlásra. A retablókat, a tabernákulumot Pollach Mihály tervei szerint késztették. 1868-ban iszonyú földrengés sorozat pusztította a templomot, ezért 1887-től egy nagyobb felújításra került sor. A külső és belső munkálatokra elsősorban a helyi iparosok kaptak megbízást. A főoltárképet 1884-ban Soldatits Ferenc festette Rómában, a Mária Mennybemenetelét ábrázolja. A mellékoltár-képeket Johann Zirkler egri festő készítette 1783-ban.

A templomot Jurena Antal budapesti templom és műfestő valamint Szirmai Antal festőművész festette (szekko technikával) 1909-ben. A szentély festménye a Mennyországot ábrázolja. A hajó boltozatain Krisztus feltámadását – kiegészítve Szent Ágoston és Szent Gergely arcképeivel – majd a megdicsőültek táborát, amint a jászberényiek a templomukat az ég lakói oltalmába ajánlják. A festmény szögletében a négy evangélista képe látható. A hajó harmadik boltívének festménye Jézus születését ábrázolja. A kép mellett Szent Ambrus és Szent Jeromos arcképe látható. Méretében, hangzásvilágában méltó a templomhoz orgonája is. A világhírű pécsi Angster cég által épített hangszer 43 változatával, 2 800 sípjával, hangszínével nemcsak a város, az ország egyik jelentős értéke is. Az orgona romantikus hangzásképét nem alakították a későbbi korok ízléséhez, eredeti állapotában csodálhatjuk méltóságteljes, férfiasan lágy zengését. A toronyban összesen 4 harang lakik, a legnagyobbat, a több mint 22 mázsás Szent Orbán nevére szentelt harangot 1836-ban újraöntötték.

A második világháborúban megrongálódott a főoltár, az ablakok, a villanyvezetékek, és az orgona. 1956-os események sem kerülték el a várost, november 4-én a bevonuló szovjet csapatok egy tankból két gyújtógránáttal lelőtték a templom tornyát, és az utcán sétálók közé gépfegyverből tüzet nyitottak. A következmény 8 halott és 66 sebesült. A templom tornya és a tetőzetének egy része is leégett. Az újjáépítése 1968-69-ben történt, amely Sáros András művésztanár fáradozásának köszönhető. (Közel egy évtizedes keserves, a hatóságokkal sokszor kilátástalannak tűnő küzdelem előzte meg.) A plébániát 1761-63-ban, barokk stílusban építették, 1894-ban emeletet húztak rá. A templom restaurálása folyamatos.

Forrás:
Nagyboldogasszony Római Katolikus Főplébánia weboldala (2023. február 22.)