Tiszafüred | Református templom

Füred nevének első okleveles előfordulása 1273-ból maradt fenn, amikor Lodomér váradi püspök oklevelében Fyred néven említik mint a váradi püspök birtokát. A település már feltételezhetőleg jóval korábban is jelentős hely lehetett, mivel a tiszafüredi református templom restaurálása során annak délkeleti oldalfalában a Közép-Tiszavidék egyik legnagyobb XIII. század elején épült román stílusú templomát sikerült feltárni. A középkori falu lakosságának számáról és etnikumáról nincs adatunk. Csupán azokról ismerünk egy felsorolást, akik Füred falu népei és hospesei közül 1412-ben – birtokosaik tudta és hozzájárulása nélkül – a szomszéd falu Bábolna határában fekvő Zayla és Echen nevű erdőt jogtalanul használták.

Ezek a következők voltak: a földesurak tisztjei, Zylasy Miklós és Sagy (Sági) János; embereik pedig Myko Miklós, Salamon, Ferenc, László, Mihály, György, Farkas, Bálint, János és Benedek, Vörös („Rufus”) Barnabás és Bor Haygato Mihály, Bertalan fia Mihály, Arnold fia Tamás és fivére Péter, László fia Péter, István fia Benedek hospesek. A török időkben a falu többször elnéptelenedik, de megmaradt lakói a veszély elmúltával mindig újra népesítik. Néptelen az 1600-as évek elején, majd 1678-ban. Lakói elmenekültek az 1686-87. évi visszafoglaló harcok idején is. Ezt követően 1691-ben újra lakott volt. Régi lakói visszatértek a környékbeli Borsod megyei falvakból, kiegészülve e falvak kálvinista lakosaival. 1697-ben Nagyvárad és Belényes környékéről, tatárok elől menekülő románok (a forrás szerint „oláhok”) költöznek be a faluba.

1705-ben Rabutin császári tábornok csapatai felperzselik Tiszafüredet és környékét, majd a következő évben „rác” portyázok pusztítják el a falut. Füred lakosainak megmaradt része ismét a Tisza jobb parti részére, Borsod megyébe menekült. A kiürült falut a visszatért lakosok mellett más falvakból elűzött „futott emberek” szállták meg. Az elmenekült lakosság zöme 1710-től a Rákóczi-szabadságharc harcainak elültétől kezdődően költözött vissza. 

Robusztus fehér tornyával távolról feltűnik a városba érkezőknek a tiszafüredi református templom. Restaurálása során a templom délkeleti oldalfalában a Közép-Tiszavidék egyik legnagyobb XIII. század elején épült román stílusú templomát tárták fel. Az egyhajós templomépület nyugati homlokzata előtt álló torony 1738-ban, a torony legfelső, visszalépő szintje körüli tűzkiáltó erkély 1883-ban készült el, a déli és keleti homlokzat előtt előcsarnok található. A dongaboltozatos hajó mindkét végén faszerkezetű karzat (1860), alján festett kazettás mennyezet látható. A hajó dongaboltozata a keleti oldalon boltcikkelyekkel zárul. A torony alatt csehboltozat ível. Időben a 19. század első feléből való. A szószék klasszicista stílusban készült, aranyozott díszítéssel. A Mózes-pad előtt és az úrasztala körül bábos korlátos, festett kerítés látható historizáló stílusban (1870). Az orgonát a kor híres orgonaépítő mestere, Mooser Lajos készítette 1869-ben.

Forrás:
Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
Magyarország Műemlékjegyzéke – Jász-Nagykun-Szolnok megye