Középkori templom-túra a Balaton-felvidéken 2.
Balatonfüred és környéke
A Balaton-felvidéki barangolásunkat Balatonfüreden és környékén folytatjuk. Veszprém vármegyében keletről nyugat felé haladva tekintjük meg a középkori templomokat. A képre kattintva megnyithatod adott templom adatlapját.
A Balatont és környékét különféle szempontokból tanulmányozhatjuk. A nyaralóközönség pihenést keres a Balaton partján és üdülést a csodás tó enyhe hullámaiban. A turista a kedves vidék bájos szépségeiben gyönyörködik, felkeresvén a partmenti helyeket és a Dunántúli dombvidék barátságos hegyeit, vagy a szétszórt községeket és városkákat, ahol a népi építkezés sajátos, oszlopos-tornácos parasztházaival, azok közt pedig nem egyszer a középkorból származó templomokkal találkozik. De a hazánkat pusztító háborúk többször nem kímélték meg az ember alkotásait, lerombolván a község templomát, sőt olykor az egész falut is megsemmisítették. Mindezek ellenére a Balaton-felvidék hazánk egyik legnagyobb középkori templomokban gazdag területe.
Szent István uralkodásával veszi kezdetét a román stílus hazánkban és a tatárjárással ér véget. Fennmaradt emlékeink közül ebből a korból eredeti alakjában egy sem maradt meg, mert vagy romokban hevernek, vagy pedig az idők folyamán átépítették (pl. Szentkirályszabadjai r. k. templom, a tihanyi kolostortemplom, a zánkai ref. templom). A gótikus stílus a tatárjárás (1241) után lép fel és kora a mohácsi vésszel (1526) lezárul. Megannyi ilyen stílusú emléket említünk fel az alábbiakban. Ezúttal Balatonfüredet és környékét járjuk be középkori templomokat keresve. A Balaton-felvidéki barangolásunkat ezúttal Felsőörsön kezdjük meg, majd az Alsóörsön található református templom után Lovasra látogatunk. Utunkat Paloznakon, majd Csopakon folytatjuk, ezután Balatonfüredre érve megtekintjük a Papsokai templomromot. Balatonfüred után Balatonszőlősön zárjuk a túrát. Az egy napos kényelmes út alatt így 8 középkori templomot látogathatunk meg.
Felsőörs | Bűnbánó Magdolna-templom
A Templom – dombon már a XI-XII. században is templom állt, melyet az Örsi-család tagjai – I. Miske fiai: Pál, Renold és Ábrahám ispánok – az 1240 körül elkészült torony megépítése után lebontottak – és az 1250-60-as években tovább építettek. A torony teljes egészében kváderkövekből épült, a többi rész viszont terméskőből és csak a részleteket és a sarkokat rakták faragott kövekből. A torony keleti oldalához viszonylag kisméretű hajó csatlakozik, szentélynégyszögben és patkóalakú apsziszban folytatódva. A szentélynégyszöghöz kétfelől egy-egy kápolna csatlakozott. Az alaprajz legkülönösebb elemei a hajó és a torony északi és déli oldalához kapcsolódó oldalcsarnokok, melyek kifelé ikerablakokkal nyíltak. Az oldalcsarnokok feletti emeleten oldalkarzatokat emeltek, amelyek éppen ellenkezőleg, befelé nyíltak. A XI. századi templom körül terült el a falu temetője, melyet az 1963-64-es ásatások is megerősítettek. Ekkor találták meg számos helyen a vörös kváderköveken az építőmesterek kőbe vésett mesterjegyeit. Sajnos nem tudjuk kik voltak e remekművű templom tervezői, kivitelezői, de az építőművészet mesterfokán álltak.
A templomépíttető Örsi-család – feltehetően a templom építésével egyidejűleg – egy világi prépostságot alapított a Mária Magdolnáról elnevezett templom mellé. A prépostság eredetét és alapítását napjainkig homály fedi. Egy bizonyos csupán: a prépostság soha nem volt szerzetesrend kezén, nem volt szerzetes prépostság. Kezdettől fogva világi papok – egy prépost és esetleg egy-két kanonok – birtokolták. Ennek egyik legdöntőbb bizonyítéka a templom főbejárata feletti kőből faragott portálé. Ezen – középütt – egy püspöksüveges alak látható, baljában pásztorbottal, jobbjával áldást osztva. A püspöksüveges alak jobbján egy férfi, balján egy női alak: nyilvánvalóan a templomalapító házaspár képe. A kapubéllet oszlop és pillérfejezeteit akanthus-féle levelek díszítik, s ezeken emberi és állati alakok faragott képei láthatóak. A déli féloszlopnál kezdve: egy madár áll keresztben, melynek farkán állati testet kiegészítő emberfő nyugszik. A következő pillérsarkon három férfialak: egyiknek fején süveggel. A háromnegyed-oszlop fején pörge kalapos ember felső teste. A pillérsarkon oroszlán test emberfővel. A féloszlop fölött fedetlen emberfej. A portálé északi oldalán ugyancsak két emberi alak maradványai láthatóak. A faragott képek minden bizonnyal a templomalapító család tagjait ábrázolták.
Alsóörs | Református templom
A mai Alsóörs középkori elődje eredetileg királyi és királynéi udvarnokok, tárnokok és szakácsok faluja volt. Korai birtokosai közé tartozott a veszprémi káptalan is, amelynek már a XII. század elején voltak itteni földjei. A XIII. században — valószínűleg királyi adományként — a veszprémvölgyi és vásárhelyi apácák, a bakonybéli apátság, a rátóti premontrei prépostság, a felsőörsi prépost, a Rátót-nembeli Őrsiek és a Lőrinte-nembeli Essegváriak is birtokosok Alsóörsön. Az alsóörsi Mária templomot, amely a felsőörsi plébániához tartozott, a XIV. század eleje- óta ismerjük. 1478-ban önálló plébániává szervezték át. A falut és templomát 1548-ban égette fel először a Balaton északi partját végigdúló török. A veszprémi egyházmegye 1550-ből származó plébániajegyzékében Alsóörs már nem szerepel. A középkori templom a mai református templommal azonos. Ennek nyugati karzata még XIII. századi és románkori, tornya és falai részben középkoriak, XIV—XV. századiak, mai formájában XVIII. századi végi, barokk épület.
A valószínűleg a XIII. században épült – először 1318-ban említett – templom jelentős XVIII. századi átépítéssel maradt korunkra. A keletelt, egyhajós, egyenes záródású, nyugati végén toronnyal, déli oldalán kis bejárati előcsarnokkal ellátott teremtemplom nyugati része őrizte meg a román kori templomot, amelynek eredetileg nem volt tornya és kelet felé nyilván rövidebb volt a későbbi barokk egyháznál. Az eredeti román szentély alapfala a mai templom belsejében ásatással feltehetően megfigyelhető volna. A templom nyugati karzata a XIII. századból származik. Egy XV. századi átépítésre mutatnak az északnyugati és délnyugati sarkok támpillérei, továbbá a gótikus ablak- és ajtókeretek, így a déli bejárat szép keretkövei is.
Lovas | Szűz Mária Neve-templom
Lovas község Veszprém megyében, a Balatonfüredi járásban. Lovas a Balaton északi partján, a Királykút völgyének kapujában fekszik. Közvetlen szomszédai Paloznak, Felsőörs és Alsóörs. Nyugaton az Öreghegy és a Kishegy szőlőskertjei övezik. Lovas Magyarország nyugati felén, a Balatontól északkeletre fekvő, alig 400 lelkes község, amely a Balatonfüred-csopaki borvidékhez tartozik. A település 1951-ben vált világszerte ismertté: ekkor fedezték fel a község határában a Kr. e. 30-40 ezer évvel ezelőtt működött festékbányát. Az őskori telepen mintegy 100 csonteszközt, s több kőeszközt találtak. Az ősember a kultikus célra használt vörös festékkel kiterjedt kereskedést folytathatott. Az őskortól lakott vidékre 900 után telepedtek le a magyarok, akiknek itteni élete az első okleveles említésig (1290) a régészeti leletekből ismerhető meg. A szőlőműveléssel, halászattal, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó lakosok a 13. században kőtemplomot építettek, amelyet 1754-ben barokk stílusban átépítettek.
Paloznak | Szent István vértanú-templom
A templom kőből épült a veszprémvölgyi apácák falurészében, a falu keleti utcájában. A XVI. századtól a XVI. század közepéig sok adatot ismerünk róla, és papjairól egyaránt. 1550-ben még működő plébánia volt a vászolyi alesperesség kerületében. A mai r. k. templom az 1970—71-ben folytatott falkutatás idején előkerült román és gótikus részek tanúsága szerint, XVIII — XIX. századi átépítésekkel, a középkori épület. 13. századból származó, többször átépített, barokk stílusú. A nyugati homlokzat felett toronnyal, kétboltszakaszos hajóval, nyújtott félköríves szentéllyel, annak északi oldalán sekrestyével. A boltozott toronyaljban íves mellvédú karzat, mellvédfalán stukkókeretben az 1835-ös évszám. Belsejében klasszicista oltár és szószék. Legutóbbi helyreállítása alkalmával déli homlokzatán különböző építési szakaszokból származó román stílusú részletek láthatók. Középkori körítófalának egy része még áll, benne másodlagosan befalazott sírkótöredékekkel.
Csopak | Kövesdi Szent Miklós-templomrom
Kövesd község középkori templomáról több okleveles adat beszélt. A pápai tizedjegyzék ugyan nem említi, de 1363-ból van egy nagyon jelentős adatunk a templomról, amely szerint Kövesdi Lőrinc fia Péter egy itteni telkét és 8 hold csopaki szántót hagyott a kövesdi Szent Miklós hitvalló tiszteletére szentelt egyházra. 1372-ben a veszprémi káptalan egyik oklevele említi a Szent Miklós hitvalló tiszteletére kőből épült kápolnát Kövesd faluban, a fehérvári káptalan 1383. évi oklevelében „ecclesia b. Nicolai” néven szerepel. Egy másik, szintén 1383 ból származó oklevélben ugyancsak Kövesdi Lőrinc fia Péter adománya folytán hallunk a templomról (Ecclesie S. Nicolai confessoris, in poss. Kwes).
Kövesdi Péter egy sessiot adományozott az egyháznak, olyan kikötéssel, hogy azt a mindenkori paloznaki plébánosok élvezzék és hetenként egy-egy misét mondjanak a Kövesdi Szent Miklós templomban. Ebből a néhány adatból is kirajzolódik valamelyes kép Kövesd középkori templomáról. Tudjuk, hogy kőből épült, Szent Miklós hitvalló tiszteletére volt szentelve. 1372-ben capellanak írják. Ez az adat, valamint az a tény, hogy a pápai tizedjegyzékben nem szerepel, és az egyház számára 1383-ban adott birtokot a paloznaki plébánosok élvezték heti egy mise fejében, megerősíti azt a feltevésünket, hogy a kövesdi egyház nem volt önálló plébánia, s már a XIV. században is a paloznaki plébániához tartozott. A templom további sorsa ismeretlen.
Csopak | Szent István (Csonka)-torony
A mai Csopak falu két község: Csopak és Balatonkövesd összeépítéséből keletkezett. 1941-ben hivatalosan is megszűnt Balatonkövesd, közigazgatásilag is Csopakhoz kapcsolták. Mindkét falu története a korai középkorba nyúlik vissza. A falu felső részében ma is álló torony mellett állt egykor a templom. Eredetileg királyi birtok, de már korán a veszprémi egyház kezére került. A XIV. század elején káptalani udvarnokok és szőlőművelők lakják. 1387-ben együtt említik a szomszédos Paloznakkal, amely a veszprémvölgyi apácáké volt. A XV. században a püspökség, a felsőörsi prépostság és a helyi nemesek is szerepelnek tulajdonosai között. Temploma Rómer szerint Szent István királynak volt szentelve. — 1860 után bontották le. Egyhajós, egyenes szentélyű keletelt templom volt, szentélyének északi oldalán sekrestyével. A ma is álló torony a szentély keleti végéhez csatlakozott.
„A csopaki kicsi templom, hajdan rom. kath. parochia, Sz. István királynak van szentelve, keletelt, szentélye egyenes záradékú, de tornya a Szentély keleti oldalához van építve, míg a sekrestye az északi oldalon áll. A bejárás itt nyugatról van alkalmazva. Csúcsíves, 4′ 8″ széles, 7′ magas, anyaga vörös homokkő.” Rajzban is megörökítette számunkra Rómer Flóris a templom akkori állapotát. A helyi hagyományok szerint a templom – romos állapotban – még az 1900-as évek elején is megvolt. Akkor egy árvíz nagyon megrongálta, s a falai megrepedtek, és a veszprémi káptalan mint kegyúr, lebontatta, és csak a torony maradt meg, amely mai haranglábul szolgál, és a falu közepén áll. Ez a torony feltehetően barokk toldás. Részletformái mellett erre utal a középkorra egyáltalán nem jellemző elhelyezés.
Balatonfüred | Papsokai templomrom
Balatonfüred északi részén, a Balatonszőlősön át Nagyvázsonyba vezető országút melletti régi katolikus temetőben középkori templom romjai állnak. A temető az ún. „falu Füred” fölötti dombon fekszik, a Siske utca mellett, a Siske forrástól nyugatra. A mai Balatonfüred környékén az Árpád-kori oklevelek három falut említenek: Papsokát, Kéket és Füredet. Mindhárom nevével 1211-ben találkozunk először. II. András király Oros volt tihanyi apát kérésére összeíratja a tihanyi apátság birtokait. E nagyon fontos oklevélben az apátság javai között Pécsely, Kövesd, Aszófő után írják le „villa Poposca” — nevét. Az apátnak mintegy 11 ház szolgáját, 20 torlóját sorolja fel itt az oklevél, akik különféle szolgáltatásokkal tartoznak az apátságnak. Ezenkívül van a tihanyi egyháznak Poposca villában a Szent Mihály egyháza mellett 6 ekére való földje, melyet pénzen vettek Szaka fia Istvántól és testvéreitől.
A II. században római villa épül a dombon, melyet a IV. században átalakítottak. A villa a IV. század végén leégett. A római villára épült, feltehetően még a XII. század végén az 1211-ben Szent Mihály egyházaként említett románkori templom, mely Papsoka falu plébániatemploma volt. E korai templom északi és déli hajófalát — a római villa magasan levő falaira ráépítve — a gótikus templom hajófalában nyomonkövethetjük. Nyugati fala az urasági karzat pillérének vonalában volt, az északi és a déli hajófalban világosan látszik a két periódus falelválása. A román templom bejárata a déli oldalon nyílt. A déli falban küszöbkő jelzi a helyét és egyben mutatja azt, hogy a románkori padlószint a gótikus szint fölött 0,30 méter magasságban volt…
Balatonszőlős | Református templom
A XII. század elejére a vidék leghatalmasabb világi urai már az Atyusz nemzetség tagjai. Az Árpád-kor végén, 1300-ban tűnt fel először a veszprémi káptalan nemes jobbágya, a Biliegéről való Erdős fia Ányos. A falu középkori történetében ő volt a legnagyobb birtokszerző. A szomszédok között ekkor tűnt fel először a fehérvári káptalan és a zalavári apátság mint birtokos. 1313 nyarán Dénes ispán eladott a káptalan engedélyével Ányosnak két hold földet, amely a szőlősi „capella Virginis Marie” fölött feküdt, tőle északra. Dénes a helybéli kápolnában levő részének a felét is Ányosnak adta.
A falu közepén, újkori kerítésfallal körülvett telken áll a református templom. Mellette a parókia épülete. A téglalap alaprajzú keletelt templom déli homlokzatának nyugati harmadában, sarkain ferde támpillérekkel támasztott torony áll. A templom déli oldalán a toronytól keletre egy, az északi oldalon pedig két támpillér látható. A boltozott toronyalj két oldalán kő ülőpadok vannak. Közöttük nyílik a templom egyetlen, vörös homokkőből faragott csúcsíves keretű ajtaja, amelyen kívül középkorra utaló műrészlet nincs az épületen. A teremszerű belső tér fiókos dongaboltozattal fedett. A nyugati és a keleti végében egy-egy lapos ívű karzat áll. A karzatok szintjén nyugatra és délre, ill. keletre és délre kisméretű íves ablakok nyílnak. A két végfalon a földszinten is van két hasonló nyüás. Az északi falon nagyméretű ablak, tőle keletre az előbbiekkel egyező kis nyüás van. A déli falban, a toronyhoz kívülről támaszkodó toronyfeljáró mellett nagyméretű ablak nyílik. A templomban betonpadló, a karzatokon téglaburkolat van. A márványlapos úrasztala a múlt században, a többi jellegtelen belső berendezés (padok, szószék) 1943-ban készült.
Következő túránk alkalmával a Tihanyi-félszigeten és környékén keressük fel a középkori eredetű templomokat és látogatjuk meg az egyéb látnivalókat.