Komárom-Esztergom vármegye

A Dunántúlt a honfoglalást követő években szállta meg a magyarság, majd kiterjesztette befolyását a Felvidékre, a Garam, Vág és Zsitva folyók mentén. Mind Esztergom vármegye, mind Komárom vármegye létrehozása Szent István király nevéhez fűződik. Esztergom és Komárom esetében is a királyi várak ellátása, a várakhoz kapcsolódó szolgáló népek elhelyezkedése, a járható és áthidalható Duna adta az alapot a vármegyék létrehozásához.  Esztergom vármegye esetében a Dunán inneni részek lassabban települtek be. A 13. század végére az esztergomi érsekség és az esztergomi káptalan bírta a falvak többségét. Ezek korábban királyi és királynéi birtokok voltak. Komárom vármegye északi részén kisebb szerepe volt a királyi birtoknak, a királyi tulajdonban lévő vár mellett a Szabolcs, az Igmánd, a Csák, a Katapán (Koppány), a Szemere nemzetség rendelkezett jelentősebb birtokkal. Mind Esztergom, mind Komárom példája egyértelműen mutatja azt a királyi szándékot, hogy a fontos települések ellátásáról, a gazdálkodás körülményeinek megteremtéséről intézkedjenek. A tatárjárás előtt alapították a bényi premontrei prépostságot, s ekkor készült az Árpád-kori magyarországi templomépítés egyik csodálatos alkotása, a ma is álló templom. 1270-ben V. István a mindenkori esztergomi érseknek adományozta az Esztergom vármegye örökös főispánja címet.

1301-et követően előbb Kőszegi Iván, a Vencel pártján álló főúr, majd Csák Máté tartományúr pusztította a Károly Róberthez hű érsekségi birtokokat, illetve a Károly Róbert párti főurak birtokait. 1301-ben Kőszegi Iván elfoglalta az esztergomi várat. Tamás esztergomi érsek kiállt Károly Róbert mellett. A királyi hatalom megerősödése után az esztergomi érsekek hatalmát jól mutatta, hogy Nagy Lajos nápolyi hadjárata során Telegdi Csanád érsek 1347-ben királyi helytartó lett. Utódai több zsinatot tartottak Esztergomban, 1453-ban Széchy Dénes újjáépíttette az esztergomi székesegyházat. Vitéz János esztergomi udvara európai hírű volt. Mind a két vármegye területe, az esztergomi püspökség, illetve érsekség területéhez tartozott. Ennek területén jöttek létre az egyházszervezet alapintézményei, a plébániák és épültek az első plébániatemplomok. A templomépítésben az itteni régióban az egyházi intézmények is részt vettek. A templomépítésben jelentős szerepet játszott még a Hont-Pázmány nemzetség is. A régió mindegyik temploma még a középkor elején épült, alapvetően román, kisebb mértékben gótikus stílusban. Ezek nagy része azonban a török megszállás idején elpusztult…