Középkori templomok

Magyarország középkori templomai

Generic selectors
Teljesen egyező találatok
Keresés a címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Generic selectors
Teljesen egyező találatok
Keresés a címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors

Dömös | Prépostsági romok 

Pálos kolostorok Magyarországon

Prépostsági romok | Dömös (Komárom-Esztergom vármegye)

Elérhetőség

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE
2027 Dömös, Álmos herceg útja
Telefonszám: 06 70 793 2499
Nyitvatartás: a prognaptár szerint

 

Galéria

Dömös neve 1079-ben bukkan fel először Szent László királyunk (1077–1095) egyik oklevelében. Ugyanis a király 1079 és 1080 fordulóján itteni udvarházában tartózkodott, és Buden comes (ispán) kérésére adományozó-hozzájáruló oklevelet állított ki, amelyben az a veszprémi káptalanra hagyományozta paloznaki birtokát. Ebben szerepel először a település neve Dimis („… in curia Dimisiensi…”) formában. Álmos herceg egyik bűnbánó periódusában, 1107-ben, Dömösön prépostságot alapított 1107-ben Antiochiai Szent Margit tiszteletére, amit Lőrinc esztergomi érsek szentelt fel. Egy idő után Kálmán király megelégelte Álmos herceg kiszámíthatatlan viselkedését, folytonos lázadozását, ezért nagyon keményen lépett fel: megvakította Álmos herceget, és annak fiát, Bélát. A megvakított Álmos herceg 1125-ben újból megpróbálkozott a hatalom megszerzésével, de II. István király felszámolta a szervezkedést. Istvánnak halálakor nem volt fia, ezért másfél évi huzavona után Álmos megvakított, tehát uralkodásra alkalmatlanná tett fia került a magyar trónra II. Béla néven.

Az új király és felesége, Ilona, sajátjuknak érezvén az Álmos alapította dömösi prépostságot és káptalant, gazdag adományokkal látták el. Ezeket az 1138-ban kelt adománylevélben rögzítették. Az adományozás országos jelentőségű ünnep volt, hiszen ekkor itt tartózkodott Magyarország előkelőinek nagy része: Feliczián esztergomi érsek, püspökök (Pál győri, Péter veszprémi, Macharius pécsi, Macelin váci, Beszedi csanádi, Valter váradi), és világi urak sora, közöttük Fancsal nádor, Cronik fia György alországbíró, több vármegye ispánja. A dömösi egyház jobban el volt látva, mint a székeskáptalanok, így a baljós körülmények között alapított és tragikus eseményeket látott dömösi egyház biztos jövő elé nézhetett. Az 1138-ban kiállított, és 1329-ben megújított (átmásolt) dömösi adománylevél természetesen nem csupán helytörténeti jelentőségű okmány, hanem Árpád-kori történelmünk és nyelvünk egyik alapvető forrása. Az oklevél 95 falut, 1332 szolga nevét, régi mesterségneveket és egyéb földrajzi neveket (dűlők) is felsorol, így a magyar nyelv XII. századi állapotát is rögzíti. A dömösi prépostság nemcsak mint egyházi és gazdasági központ, hanem mint művészi alkotás is jelentős volt. Ezt ma csak az 1989-ben átadott, restaurált altemplom és néhány kőfaragvány tanúsítja.

Dömös hajdani jelentősége vitathatatlan a magyar királyság egyik legmozgalmasabb időszakából. A 11. századi királyaink egyik kedvelt tartózkodási helyeként és birtokközpontjaként tarthatjuk számon, amit krónikáink is megörökítettek. Elsőként 1063-ban tűnik fel a királyi udvarház említése, mikor I. Bélát egy igen furcsa és nehezen értelmezhető baleset érte egy, a németek ellen készülő hadjárat országos tanácskozásán. Összeomló trónja zúzta szét a király testét amely hamarosan a halálát is okozta. Béla király fiainak, I. Géza és I. László Dömösön való tartózkodásáról is maradtak fenn írásos említések, dokumentumok. A 11. század végén ez a királyi központ hercegi tulajdonba került. Álmos herceg – Könyves Kálmán fivére – a korábbi palota mellett egy templom építtetésébe kezdett és monostort alapított. 1107 környékén történik a templom felszentelése antiochiai Szent Margit tiszteletére. Kálmán király és Álmos herceg nem túl felhőtlen testvéri viszonyát és viszályait részletesen taglalják a krónikák. 1113-ban Kálmán megvakíttatja Álmost és annak kisfiát, Bélát, a későbbi II. (Vak) Béla királyt. A vak herceg, Álmos, az általa alapított dömösi monostorban élt egy ideig. A templom bővítése és a prépostság építésének befejezése már II. (Vak) Béla uralkodási idejében történik meg.

1138-ban a dömösi prépostságot gazdagadományokkal látja el, amelyet egy királyi okmányban rögzít. A prépostság a 15. század első felében megszűnik, azonban több próbálkozás is történt, hogy kolostorként tovább működhessen. Pusztulása a török időkre tehető. A 18. század elejére már csak romjai állnak, amit a lakosság építkezésekhez kezd el széthordani, de az új plébániatemplom felépítése is ezekből a kövekből történt. A romok területén álló falcsonk volt hosszú ideig a hajdani prépostság egyetlen falmaradványa. Régészeti feltárása 1977-ben kezdődött Gerevits László vezetésével. Az ásatások során megtalálták a 11. századi királyi kúria falmaradványait, a prépostsági templom alapfalait, a templomtorony alapozását, körítőfal maradványokat, későbbi századok átépítéseinek pincerészleteit. A falakon kívül pedig téglaégető kemencéket. Legjelentősebb maradványa azonban ennek a korai templomnak az altemploma. A szürke kváderkövekből épített félköríves szentélyű altemplom boltozatát két sorban elhelyezkedő oszlopok tartották . A középső oszlopsornak csak talpazatai maradtak meg. A fal oszlopok és lábazataik jórészt megmaradtak, valamint a felsőtemplomból az altemplomba levezető lépcsősor is. 1989-re csak az altemplom rekonstrukciója tudott elkészülni, a további nagyobb szabású helyreállítási munkálatokra már nem került sor. Az altemplom igen jelentős és ritka emléke Árpád-kori építőművészetünknek.

 

Forrás:
Dömös település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. február 27.)
Az 1000 éves templom weboldala

A Középkori templomok nevű weboldal azért jött létre, hogy összegyűjtse és bemutassa azokat a Magyarország területén található középkori templomokat, templomromokat, melyek a történelem viharait túlélve mai napig megtekinthetők, látogathatók. A középkori templomok leírása a menü Középkori templomok oldaláról érhető el. 

Középkori templomok
Minden jog fenntartva! © 2021