Szentlélek-kolostorrom | Esztergom-Pilisszentlélek

Létezik Magyarországon egy mesés, barátságos kis település Komárom-Esztergom megyében, a Pilis egyik völgyében: Pilisszentlélek. Az 1985-től Esztergom részét képező egykori falu a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén, Pest megye határán, a Pilis hegyei között bújik meg, és őrzi mai napig fordulatos, eseményekben bővelkedő múltját. 1907-től Szentlélek néven ismerték, de használták a Szent-Lélek és a Huta-Szent-Lélek elnevezést is. Pilisszentlélek települést szlovákul Hutának is hívják mai napig, nem véletlenül. Ám kezdjük az elején…

1263-ban járunk. A Pilis hegység hegyes völgyes tájai mind ősi vadon, az Árpád-házi királyok birtoka, Magyarország neves uralkodóinak kedvenc vadászterülete volt. Az esztergomi egyházmegye területén, az Esztergom felé nyíló Benedek-völgyben bújt meg akkoriban egy vadászház, vagy inkább palota, mely minden felszerelésében vadászatra volt berendezve már IV. Béla királyunk idejében is, aki különösen szeretett a Pilis erdeiben vadászni.

A pálos rendi hagyományok szerint, IV. Béla vadászatai alkalmával gyakran meglátogatta a pálosok első, szentkereszti kolostorát a Pilisben, itt ismerte meg a rendalapító Özséb utáni második perjelt, Benedek testvért, akit nagyon megszeretett. Hálája jeléül neki ajándékozta a Dömöshöz közel eső Benedek-völgyet és ott álló vadászházát, hogy ott kápolnát és monostort építtessen. Egyúttal meghagyta Benedek perjelnek azt is, hogy azt saját, a pálosok első szentkereszti kolostorából népesítse be. Ezt az adományt csak 1287-ben, IV. Béla unokája, IV. László erősítette meg. Így történt tehát, hogy 1287-ben, a Pilis kies völgyében Szentlélek tiszteletére templom és monostor épült királyi adományból, a pálos rend szerzeteseinek keze nyomán…   A rendi krónikák szerint nem csak IV. Béla és IV. László királyainkhoz köthető a Pilisben megbúvó szentléleki kolostor, hiszen Róbert Károly és Nagy Lajos király neve is felmerül a történet elsárgult lapjain. Amikor Róbert Károly 1323-ban a monostor falai között tartózkodott, Miklós és Prichtold szerzetesek átíratták a kolostor alapításáról szóló okleveleket, amelyet Nagy Lajos király ugyancsak megtett, amikor 1378-ban a nagyhetét töltötte kedvenc szerzeteseinél. Nagy Lajos ekkor további birtokokat is adományozott nekik, úgy, mint más világi emberek is tettek adományt a szentléleki rendház számára.

1409-ben Csupor Pál, György fia, a Boldogságos Szűz tiszteletére oltárt emelt a templomban, melynek fenntartására birtokot is adományozott a monostornak. A rendház gyarapodása a 15. században is folytatódott, a helység ekkor már Pilis vármegyéhez tartozott. Egészen a török hódoltságig a szentléleki pálosok uradalma maradt Pilismarót, Pilisszentkereszt és Pilisszentlászló is a mára már csak régészeti kutatásokból ismert más településekkel együtt. 1526-ban, amikor a Budát ért első ostrom idején a portyázó török csapatok a Pilist is végigpusztították, a pálos szerzeteseknek végleg menekülniük kellett. A török seregek a monostort a templommal együtt lerombolták. Bár Buda felszabadítása után a pálosok birtoka maradt Szentlélek, a templom és monostor soha többé nem épült újjá.

1689-ben, amikor már az utolsó török is elhagyta hazánkat, a pálosok, volt birtokaik felkutatásába kezdtek. Így került ismét az újonnan alapított pesti pálos rendház birtokába és újra a pálosok kezébe a szentléleki templom és monostor, annak birtokaival együtt. Mivel a pesti Egyetemi templom és kolostor építkezései erősen igénybe vették a rend anyagi erejét, Bakay Imre prior egy erőforrást sem hagyott kihasználatlanul. Így történhetett, hogy a szentléleki völgybe, az egykori, királyok alapította szentléleki kolostor és templom területére üveghutát telepített, a Felvidékről pedig római katolikus tótokat hívott és velük népesítette be a területet.

A völgyet övező erdőségekben bőven volt fa, kvarc és homok is, amely anyagok az üveg előállítását szolgálták. Három oklevél őrizte meg Hutás András üveges mester nevét, aki 1703-tól – kisebb kihagyással – 33 éven át gyártotta a mai Pilisszentlélek területén a legegyszerűbb üvegárut, így ablakba való üvegkarikákat és háztartási cikkeket, poharat és palackokat is. A lakók mészégetésből és a hutából éltek, illetve a megélhetést az erdő, valamint a silány talajon termesztett zab és rozs biztosította. Az 1739-ig működő üveghuta tehát a máig is élő és létező település kezdete lett…

A pálos rend feloszlatása után, 1786-tól 1848-ig a vallásalap birtokába került a terület, annak földesúri hatósága alá tartozott. A romterületen 1928 és 1933 között folyt kutatás Erdőssy Ferenc pilisszentléleki plébános és Reviczky Elemér esztergomi főszolgabíró vezetésével, amely munka során tisztázták az egykori pálos templom és kolostor épületeinek elhelyezkedését. 13 helyiség alapfala és számos lelet került felszínre. Az 1985-ben elkezdődött feltárás kezdetben főként társadalmi munkában a műemlék állapotáért aggódó természetjárók, diákok indíttatására és közreműködésével régészeti tábor keretei között indult meg Lázár Sarolta vezetésével. Az állagmegóvást helyi erők bevonásával végezték. Az egykori boltozott részek, így a sekrestye és a templom elvi rekonstrukcióját Buzás Gergely készítette el.

Az üveghuta feledésbe merült, csupán a település lakói emlegetik még, hogy a községen keresztülfutó patak mentén álló olvasztókemence annak a régi uradalmi épületnek a helyén állt, amely most a község vendéglője. Úgy mondják, az udvar talajában vastag rétegben található az üvegcserép, a patak pedig nagy esőzések alkalmával üvegrögöket mos ki a meder oldalából…

A pálos templom és kolostor maradványait Pilisszentlélek községtől északra, a falu mellett lévő nyugati lejtésű domboldalon találjuk meg. A faluközponttól a piros jelzésű turistaúton kb. 600 méter után érjük el a romokat, illetve autóval is megközelíthető, hiszen a központtól balra egy keskeny aszfaltút vezet a pálos kolostorhoz. A teraszosan épült és keleti oldalán a domboldalba vágott épületegyüttes a templomot és az ahhoz észak felől csatlakozó kolostort rejti magában. A főépületet dél és nyugat felől fallal kerített udvar övezi, melynek déli szakaszán egy újabb helyiségsor található. Mindezektől északra egy különálló épület maradványai láthatók.

Bár egyelőre nem sikerült megtalálni sem a 13. századi királyi vadászlak, sem a legkorábbi kolostor maradványait, az itt folyt ásatások eredményeképpen pontos képet kaphatunk az épület elrendezéséről. A jelek szerint a vadászkastély átalakítása során a templomot a déli oldalon alakították ki. Jelenlegi formáját a 14-15. században kapta, kőből épült, keletelt tájolással emelték. A szentély és a hozzá kapcsolódó sekrestyekápolna egyenes záródású, egyforma hosszúságú, csupán a kápolna keskenyebb. Érdekes módon a szentély hosszabb, mint a téglalap alakú templomhajó, melyeket szűk diadalív választ el egymástól. Valószínű, hogy a szentély és a hozzá északról csatlakozó kápolna a régi vadászkastély igen vastag falú tornya lehetett, ezek a falak mai napig 4-5 méter magasságban állnak.

Mind a szentélyben, mind a sekrestyekápolnában, mind pedig a hajó délkeleti sarkában oltár állt, illetve a hajóban sírhelyeket is találtak a régészek. A Szentlélek tiszteletére emelt főoltár alépítménye kőből és téglából készült, 4 méter széles oltárlépcső vezet hozzá. A szentélyben épült főoltárt és a sekrestyekápolnában álló oltárt is helyreállították a szakemberek, így mai napig láthatók. Friss erdei virágok és mécsesek árulkodnak arról, hogy az oltárok eredeti szerepe mai napig jelentőséggel bír a közelben lakók, illetve túrázók, arra látogatók számára. A kápolnából többszínű apró freskótöredék került elő, illetve a feltárás során talált több száz piskótafejű szög arra utal, hogy a templomot zsindelytető fedhette.

A templomhoz észak felől csatlakozott a kéttraktusos helyiségsor, a kolostor. A rendház emeletes keleti szárnya földszintjén a templomba nyíló folyosó, a lépcsőház, a káptalanterem és a refektórium maradványait találták meg a régészek. Két utóbbi helyiség volt a keleti szárny legnagyobb, legdíszesebb középpilléres helyisége, a refektórium (ebédlő) rendelkezett nagyobb területtel. Az ásatás során előkerültek a helyiségeket fűtő kályhák csempemaradványai is, melyekből arra következtettek a szakemberek, hogy a Mátyás-kori lovagkályha műhelyének új csempeváltozatai lehetnek. A káptalanteremből vezetett átjáró a nyugati épületszárny helyiségeibe, ebből a földszintes szárnyból nyílt a kolostor főbejárata. Északon L alakú, földszintes, északi falán támpillérekkel megerősített épületrész található, mely egy kis belső udvart fogott közre. A monostor elpusztult emeleti részén, a templomtól északra helyezkedhettek el a szerzetesek hálókamrái.

A templomtól délre, a kerítőfal mentén lévő gazdasági épületekben a kolostor szükségleteire működő kemencéket tártak fel a szakemberek, itt különböző műhelyek sora állt. Bár az egyik helyiség közepéből jókora fa nőtt ki az évszázadok során, nemrégiben villám pusztította el a terebélyes és vén növényt. Nem úgy a kolostor falait, mely évszázadok óta őrzi nagy magyar királyaink suttogó szavát, a pálos szerzetesek elfúló imáit. Csendes hely ez mai napig, itt a Pilis lankái között, és bár megannyi turista és kiránduló ül ki a monostor termeinek megmaradt, csonka falaira, a béke szigete maradt, máig, 1287 óta…

Forrás:
Dr. Horváth István: A szentléleki rom
Lázár Sarolta: A pilisszentléleki volt pálos kolostortemplom kutatása 1985-86.
A pálos rend építészeti emlékei