Szent István király-kápolna
Gyermely
Gyermely és környéke az itt talált régészeti leletek tanúsága szerint a már az ősidők óta lakott helyek közé számítható. A Nemzeti Múzeumban őrzik az itt talált késő bronzkori leleteket, s római kori tárgyi emlékeit is, többek között azt a határában talált két római síremléket, melyeket – a felirat tanúsága szerint – két római polgárjogot nyert avarisk polgárnak emeltek egykor. Nevének első említése 1184-1188-ból való: eccl. de Germin (Vespr.I.5) alakban fordul elő, ekkor a veszprémi püspökség birtoka: a püspök itteni egyházát 2 M jövedelmével együtt átadta a káptalannak. Boleszló váci püspöknek is volt itt öröklött része, amit 1214-ben a leleszi prépostságra hagyott. 1276-ban a veszprémi püspök a két Gyermely falut (Germen) dézsmáival, szőlőjével, földjeivel és kápolnáival cserébe adta az esztergomi káptalannak. 1287-ben a gyermelyi nemesek Szomor és Udvarnok szomszédai (Tyba f.mg-i Bench f-i Barth-i, nomine Nic. de Germen). 1307-ben az esztergomi káptalan tiltakozott, hogy Csák nemzetségbeli Márk fia István 20 éve elfoglalta Gyermelyt (v. Germen).
1322-ben ismét a veszprémi püspök falujának nevezik az óbudai várnaggyal szembeni perben, mikor a Gyermelyre való Miklós villicust, Iwachynust, Torda fia Jánost, Nagy (magnus) Jánost és János fia Lőrinczet, majd még ugyanez évben a visegrádi várnagy tisztjével, Gyermelyi Lőrincz ispánnal és a falunaggyal együtt a somodori népeket is. 1328-ból való adat szerint a Gyermelyre való János villicus, s Pouka és Balázs veszprémi püspöki jobbágyok panasza alapján a somodoriak a gyermelyiek 60 ökrét elhajtották. Ez időszakból maradt fenn a Bencevár (Bencivár) nevű dűlő, mely egykori birtokosának szomori Benchnek emlékét őrzi. 1529-ben a törökök Gyermelyt is elfoglalták, s 12 évig, 1541-ig megszállva tartották. A falu később, a 17. század elején elpusztult, de rövid időn belül újranépesedett Zsámbékról és Szomódról idetelepedett református magyarokkal. 1645-ben már úgy emlegetik, mint egy népes református egyházközséget. A törökök kiűzése után Krappft tábornok, majd az Esterházy-család, később a Sándor-család volt birtokosa.
Első templomát 1184-88 között említik. 1276-ban a veszprémi püspökségtől az esztergomi káptalanhoz került. Ekkor két kápolnát építettek. A templom a török időkben elpusztult. Sándor Mihály, a település kegyura 1749-ben rendbehozatta az ősi templomot. Anyakönyveit 1760-tól vezetik. Szabadon álló, keletelt, egyhajós, poligonális szentélyzáródású templom, nyugati homlokzata előtt toronnyal, a szentély felett kontyolt nyeregtetővel, támpilléres szentélyzáródással, a szentély északi oldalán sekrestyével. A nyugati homlokzaton egy-egy szoborfülke, kőkeretes, volutás kapu áll. A szentélyen támpillérek, csúcsíves ablakok vannak. Síkmennyezetes hajóval, fiókos dongaboltozatú szentéllyel rendelkezik, a hajó nyugati oldalán karzat áll, a karzatalj csehsüveg boltozatú. Berendezése a 18. század végéből és a 20. század elejéről származik. Építtette gróf Esterházy József 1751-ben, a 15. századi, gótikus templom felhasználásával, amely ma a templom szentélye. 2000-ben lett felújítva.
Forrás:
Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza
Magyarország Műemlékjegyzéke – Komárom-Esztergom megye