Galuska Tünde
A Margit-sziget középkori építészeti emlékei
A Margit-szigetet Budapest szívében találjuk, a Duna öleli körül, igen kedvelt kirándulóhely, ahol kellemes környezetben nyílik lehetőség megannyi kikapcsolódási formát választani. Csupán néhány épület, így szálloda, vendéglátó-ipari egység, sportlétesítmény és a Margit-szigeti víztorony található a területén, de mivel a sziget történelme igen gazdag, a középkori épületek szerelmeseinek is tartogat meglepetéseket a hely. Lássuk, miért is érdemes felkeresni a Margit-szigetet azoknak, akik középkori építészeti emlékeket szeretnének látni…
A Margit-sziget a Duna egyik szigete Budapest területén, Margitsziget néven a főváros egyik városrésze. 2013. július 20-ig Budapest XIII. kerületéhez tartozott, azóta a főváros közvetlen igazgatása alá tartozik. Néhány szállodát, vendéglátó-ipari egységet, sportlétesítményt illetve a Margit-szigeti víztornyot leszámítva épület nincs rajta, mivel az egész sziget tulajdonképpen egy hatalmas park, voltaképpen a fővárosiak óriási parkja középkori szakrális építészeti emlékekkel, szoborsétányokkal, kisebb tavakkal. A Margit-szigetnek számos neve volt, mielőtt mai elnevezése meghonosodott volna. A 13. században Nyulak szigete, Urak szigete, Budai-sziget, Boldogasszony szigete neveken volt ismert, de a 17. században már majdnem a mai nevén, Szent Margit szigete alakban találkozunk vele. Ezt az elnevezést Árpád-házi Szent Margitról, IV. Béla király lányáról kapta, aki a királynak a tatárjárás alatt tett fogadalmához híven a Domonkos-rend apácakolostorában élt itt a 13. században. Az 1790-es évektől Palatinus-, vagy magyarosan Nádor-szigetnek hívták, mivel ekkor az ország nádora volt a tulajdonosa.
A középkorban a sziget északi csúcsán az esztergomi érsek vára állt, a 13-14. században már romos volt, később már nem is szólnak róla a történeti források. 1959-ben keresték a vár helyét, de már csak elmosódott falhelyeket és néhány, jellegtelen középkori leletet találtak a leletmentés helyszínén. A sziget másik végén, a délkeleti oldalon a középkori keresztes lovagok vára helyezkedett el, a 19-20. századi vendéglő építkezései közben megsemmisült középkori falak között állítólag felismerhetőek voltak egy négyszögletes római erőd maradványai. A 19. században a sziget keleti oldalán, a Duna-parton végighúzódott egy hosszú fakészlet, ez azonban a Duna szabályozása és a partvonal kiépítése idején eltűnt a vastag feltöltések alatt.
Premontrei templom- és kolostorrom
A sziget első épülete, amely oklevélben szerepel, a Szent Mihály arkangyalról nevezett egyház, eredetileg talán az udvarházhoz tartozó kápolna volt. Amikor XIII. századi templomának romjait 1923-ban Lux Kálmán kiásta (majd utóbb újjáépítette a mai Nagyszálló mellett délre), alatta egy régebbi kis kápolna alapfalait lelte meg. A Margit-sziget a 13. század közepéig Óbudához tartozó királyi birtok, a királyi család kedvelt pihenőhelye és vadászterülete volt. Az Insula Leporum – Nyulak szigete – elnevezés alapján feltételezhető, hogy vadaspark is lehetett a szigeten. A történeti hagyomány Imre királyhoz (1195-1205) köti a szigeti udvartartás kezdetét, az udvarhely pedig fokozatosan kiépült a 13. század első harmadában. A sziget közepe táján a keleti oldalon, közvetlenül a Duna-parton álltak az első épületek. A közelében kisebb templom állt, körülötte temető volt. A 13. században a királyné házának nevezték. Az 1995-ben megkezdett itteni ásatások egyik nagy eredménye volt a királyi kastély épületmaradványainak feltárása. Építészeti egységet alkotott a IV. Béla által alapított domonkos apácakolostorral, a templom szentélyének északi oldalához kapcsolódott.
A sziget első épülete, amely oklevélben szerepel, a Szent Mihály arkangyalról nevezett egyház, eredetileg talán az udvarházhoz tartozó kápolna volt. Amikor XIII. századi templomának romjait 1923-ban Lux Kálmán kiásta (majd utóbb újjáépítette a mai Nagyszálló mellett délre), alatta egy régebbi kis kápolna alapfalait lelte meg. Először 1225-ben említik, amikor II. Endre a Buda szigetén alapított Szent Mihály-egyháznak adományozott Jenő faluban (a Margit-híd pesti hídfőjénél) két háznépet, amely eddig a szolgagyőri vár népei közé tartozott. A két családból megnevezett három férfiemberről (Ákos, Vidolt és Endre) megmondják, hogy rustici, azaz parasztok, ők láthatták el gabonával a kis létszámú egyházi testületet.
Ekkor az egyház még nem a premontrei rendé volt. Az a premontrei kolostor jegyzék ugyanis, amely 1234 körül (de mindenképpen a kun püspökség alapítása, 1228 után) készült, még nem említi a rend magyarországi monostorai között. A XIII. század végén készült jegyzékben már úgy szerepel, mint a váradelőhegyi (nagyváradi) anyamonostor filiája. Ebben a kolostorjegyzékben azonban más olyan monostort is találunk, így a benyit, amely eredetileg bencés volt, és utóbb kapták meg a premontreiek. A nyúlszigeti egyház az 1235 utáni években kerülhetett a premontreiek birtokába. Kis méretű, egyhajós, kerek szentélyű kápolna és néhány hozzácsatlakozó falmaradvány került elő az 1923. évi Lux Kálmán-féle feltárásból. A 12. századból származó kápolna belsejében egy korábbi, talán 11. századi kápolna alapfalait találták. A kis kápolnát a 15. században bővítették, déli oldalához szögletes záródású kápolnát építve. Lux Kálmán 1932-ben rekonstruálta az épületet, ez látható ma is. Lux a hajó nyugati zárófala fölé a hajóban talált erős pillérpár alapján tornyot rekonstruált.
Domonkos templom- és zárdarom
A tatárok elől menekülő IV. Béla és Lascaris Mária királyné fogadalmat tettek, hogy születendő gyermeküket Isten szolgálatára nevelik és számára kolostort építenek. 1242. január 27-én a dalmáciai Klissza várában megszületett Árpádházi Margit hercegnő, akit négyéves korától kolostorban neveltek. A királyi pár az óbudai Nyulak szigetét választotta a Margit számára felépítendő kolostor helyéül, és 1246 körül hozzákezdtek az építkezéshez. 1252-ben Margit és társnői beköltöztek az új épületbe, de a kolostor ünnepélyes alapító oklevelét csak az építkezés teljes befejezése után, 1259-ben adta ki a király. Ekkor már állt az új királyi kastély is. Szabályos téglalap alakú alaprajza volt, észak-déli irányban 60 méter hosszú, kelet-nyugati irányban pedig 30 méter széles volt. Egymással derékszöget bezáró épületszárnyakból állt. A kastély délnyugati sarka érintkezett a szentély sarkán álló támpillérrel. A kelet-nyugati kastélyszárny magába foglalja a korábbi királynéi ház maradványait, az észak-déli szárny viszont beépítetlen területen épült.
Árpád-házi Margit 1242. január 27-én a dalmáciai Klisszában született, ahová IV. Béla feleségével együtt a tatárok elől menekült. A tatárjárás után a király és királyné fogadalmukat beváltva a négyéves Margitot a veszprémi ágostonos apácakolostorban helyezték el. A kolostorban időnként távolról odautazó domonkosok prédikáltak; így ismerte és szerette meg Margit a domonkos szerzetességet. Tizedik évét töltötte be a gyermek (1252), amikor elkészült a nyúlszigeti királynéi udvarház mellett a király és a királyné költségén épített apácakolostor. Margitot tizenhét társával együtt áthozták ide. A kolostor az egykorú oklevelek szerint kezdetben ágostonos regulát követett, ügyvédje és gondviselője pedig Ákos mester óbudai prépost volt (1257), míg mindennapos ügyeit az óbudai Károly, a későbbi budai bíró intézte. Mindamellett bizonyos, hogy a lelki gondozás kezdettől a kolostort látogató domonkosokra hárult.
A kolostor rövidesen soha nem látott virágzásnak indult. Divattá vált főnemes lányokat a margitszigeti zárdába adni, úgyhogy néhány év alatt százra növekedett a bennlakók létszáma. A pápa a kolostort 1257-ben a legnagyobb egyházi kiváltságban részesítette, amennyiben kivette az esztergomi érsek joghatósága alól, és közvetlenül az apostoli szék tulajdonába fogadta, majd két év múlva a domonkos vezetés biztosítása végett, közvetlenül mellette domonkos szerzetesek számára rendház építését engedélyezte. A király és őt követve a nemes urak, akiknek hozzátartozói a kolostorba léptek, kivált Majos nádor és Bor – Kalán-nembeli Nána, olyan gazdag birtokadományokkal látták el, hogy a margitszigeti apácakolostor néhány évtized alatt az ország legnagyobb egyházi birtokosai közé emelkedett.
A történeti adatok szerint IV. Béla és utódai, fia, V. István (1270-1272), unokája, IV Kun László (1272-1290) családtagjaikkal és rokonaikkal együtt különösen kedvelték ezt a helyet, amiben közrejátszott, hogy a szomszédos kolostorban IV. Béla lányával együtt még másik három Árpád-házi hercegnőt szenteltek apácává. A kolostor templomában temették el 1272-ben V. István királyt, sírját 1838-ban kifosztották. 1276-ban IV. László király az egész szigetet a kolostornak adományozta, a királyi udvarhely története véget ért. A kastély a kolostor egyik szárnya lett, de világi rendeltetésű maradt. A kolostorral együtt többször átépítették, a királyi és főúri vendégek fogadására méltó, reprezentatív épületté alakították. Pusztulása a 16. század elején kezdődött, amikor a török veszedelem elől az apácák 1529-ben Nagyváradra menekültek. A végleges pusztulás a 19. század elején következett be, az emeletes falakat a kolostor többi épületének falaihoz hasonlóan ledöntötték, földdel eltakarták, és az egész kéthektárnyi területet fákkal, bokrokkal beültették.
Ferences kolostor romjai
Az egész Nyúlszigetet 1276-ban IV. László az apácáknak adta, egy datálatlan, kétes hitelű oklevél szerint minden tartozékával…, egy datált 1276. évi szerint kivéve belőle a ferencesek klastromát és a premontreiek monostorát kerítéseikig. A ferencesek királyi alapítású Szent Klára kolostora 1270-76 között épült, amikor Bezter fia Demeter végrendeletében az építkezésre egy szolga értékét hagyta. A Szent Klára ferences templom helyét meghatározza Óbuda 1355. évi határleírása, amely a szigeten ettől nyugat felé indulva és a Dunán átkelve ér el a Szent Jakab-templomhoz, illetve a mai Szépvölgyhöz, eszerint az autóút mellett magasan álló templomrommal azonos. Az apácák jövedelme 1332-ben 200 márkát tett ki, s az apátnő procuratora 10 M pápai tizedet fizetett.
Máig megmaradt romjai a gótikus templomhomlokzat, az egyik oldalfal maradványai, a kolostori temető és a temetőkápolna. A romok megmaradásában az segített, hogy a kolostor romjainak nagy részét 1796-ban beépítették a nádori villába, amelyet később Nádor szállóvá alakítottak. A szálló maradványait 1945 után lebontották. Az ekkor kezdeményezett, majd az 1956-57-es régészeti feltárások a kolostor egyes újabb részleteit találták meg. A törökök közeledtével a kolostorokat elhagyták, állapotuk folyamatosan romlott. Buda visszafoglalásakor (1686) a ferencesekének kivételével romba dőltek. Ennek falai még magasan álltak, helyreállítható lett volna, azonban helyette Pesten és Budán építették fel új kolostoraikat.
Az 1270 körül alapított kolostor az 1686. évi felszabadító ostrom során, illetve az azt követő időben pusztult el. (Az 1684. évi Hallart – Wening és az 1686. évi Fontana – Nessenthaler-féle metszeteken még jelentős maradványai szemlélhetők.) A hajó északi felén és annak külső oldalán 1796 után épült fel a sziget akkori tulajdonosa, József nádor nyaralója. A főhercegi villa később szálloda, majd Polo-bár a második világháború során pusztult el. Romtalanítását 1946-ban végezték. 1959-ben történt az északi hajófal állagmegóvása Csemegi József tervei alapján. Ezzel egyidejűleg a hajó nyugati végében földmunkát is végeztek, melynek során előkerült néhány középkori kőfaragvány is.
A háromszögű oromzattal lezárt nyugati főfal felső részén a toronyból a karzatra vezető ajtónyílás látható, mellette gótikus mérműves ablak. A torony északi sarkában még kivehetők az emeletre felvezető csigalépcső maradványai és a boltozatot tartó gyámkövek. A nyugati főhomlokzat tengelyében helyezkedik el a viszonylag nagy méretű torony. 1796-ban József nádor a kolostor romjai mellé és a monostor köveiből építette fel villáját.
Kubinyi Ferenc így írt a “Margitsziget műemlékei” című munkájában a ferences kolostor romjairól:
“Ezen egyház a monostorral együtt szintén 1541-ben dőlt romokba s belőle jelenleg már csak egy magános, több ölnyi magas fal áll fen, sürü röpkénnyel borítva; a mellette találtató boltív hevederek nagyobb részt hasonlítanak a Mária egyházában látottakhoz, némelyek azonban már egész körte alakítást (profil) tüntetnek elő, mi a kifejlett csúcsív idomra, néhány párkányzatmű pedig mély vájjúdásokat — támadva a horonynak a hengerbe való átviteléből egy folytonos félbe nem szakasztott vonal által — mutatván, az átmeneti stylre utal. Egyébb említésre méltót e helyütt nem találván, fordítsuk elvégre figyelmünket a premontrei szerzet egykori Mihály egyházának omladékaira…”
Forrás:
Gál Éva: Margitsziget / Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal (2000)
Kubinyi Ferenc: Margitsziget műemlékei, In: Archaeologiai Közlmények II. (1861)
Lócsy Erzsébet: Előzetes jelentés a margitszigeti ferences kolostor területén végzett feltárásról, In: Archaeologiai Értesítő XCVIII (1971)
Irásné Melis Katalin: Régészeti adatok a budapesti 11-13. századi királyi udvarhelyek kutatásához
Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)
Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN In.: Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)